Szobatisztaság

Régi célom volt, hogy mire a Marci megérkezik, Hédike szobatiszta legyen. Én maximálisan hittem benne, mert a kakit olyan régóta jelezte és olyan ügyesen, szívesen bilizett.

Balcsin minden bizodalmam kettétört. Jó idő volt és az alvás kivételével szinte csak a szabadba voltak a lurkók, így a Hédi pelus helyett legtöbbször csak egy bugyit kapott. Persze minden létező helyet megjelölt a kisasszony. De a bilire csak nem ült rá ha pisilnia kellett. Lehet, hogy mégse érett még a feladatra. A Dominál lehet tudni, hogy már érzékeli az ingert, mert ő szépen besétált a házba, és bent jelölte meg a különböző helyeket (mondjuk a Hédi a tengerparton főleg a szivacsra járt). Hédi ott csorgatott, ahol érte. A kaki még a bilibe ment.

A tengerparton a helyzet tovább romlott. Ott már nem volt hajlandó megülni a bilin. Felpattant róla, mint a Domi. Ráadásul, ha az ember nem volt résen, azaz nem adott rá rögtön pelust (amit ki kellett tapasztalni), akkor ahol volt, bármit elpotyogott. Így a két hét végére teljesen elkeseredtem. Ez volt a teljes csőd. Már annak örültem, ha a kaki a pelusba megy. Persze szegényem közbe egy enyhe hasmenést is összeszedett. Hőemelkedéssel kezdődött, így először azt hittük, hogy a nurofentől van. Mivel azt csak egyszer kapott, a hasmenése meg majdnem 1 hétig tartott, és később a Domin is megjelent, biztos, hogy nem az az oka. Az eredmény az lett, hogy a feneke jól kipirosodott, ami miatt, már nem igazán tűrte a pelust, pelenkázást, fürdőbugyit se :( Szerencsére itthon a kamillafürdő és hipp-hopp elmulasztotta.

Most, hogy ismét otthon vagyunk, kezd visszatérni a régi rend. Szól, hogy kaka, amíg dolga van a bilin nyugton ül, sőt ma kétszer szólt, hogy kaka, pedig pisilnie kellett csak. De már nem reménykedem. Örülök, hogy a kaka ismét a bilibe megy, ha szól a pisinél boldog vagyok, de hagyom még ezt a szobatisztaság dolgot.

Lehet, hogy a körülmények se voltak a legideálisabbak, mert új hely, sok inger, nagy tér, rengeteg lehetőség játékra, nyilván a bilit csak időpocsékolásnak tartotta. De a lakást még mindig nincs szívem feláldozni erre a célra. Előbb-utóbb eljön az a pillanat is, hogy a Hédi szobatiszta lesz. Legalábbis remélem.

Egyedül az etetőszékben

A kisasszony mai meglepetése, hogy egyedül mászott be az etetőszékébe. Aminek annyira nem örülök, mi van, ha felborul vele, de azért büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes.

Az egészet nagyon hamar kivitelezte, míg megfordultam kanalat hozni, már az etetőszékbe találtam. Nyilván nem ült le, hanem állva bámészkodott, így kiszedtem, hogy míg megmelegítem a kajáját, ki ne essen. De megismételte a produkcióját, így ráhagytam.

Nem tudom, hogy lehet egy 19 hónapos gyerekre hatni. Ha rácsapok a kezére, képen röhög. Ha erősebben csapok rá, vagy a popsijára, nyüszög picit, aztán folytatja, amit eddig csinált, azaz amiért a "verést" kapta, pedig csak vész esetén folyamodok rá pl. sokadszori konnektorba nyúlkálásért, mikor 10-edszer is megpróbál kimászni a teraszkorláton. Ha kiabálok vele, fel se veszi. Ha hegyibeszédet tartok, rám se hederít. Ha normál hangon szól az ember neki, akkor meg, mintha süket lenne. Pedig a hallásával nincs gond, mert a kutyát, babát stb. km-ekről meghallja. Ha fizikailag megakadályozom a csíntevését, akkor meg harap, ütlegel vagy jobb esetbe csak hisztizik. Néha úgy érzem kár az erőfeszítésért, úgy is azt csinál, amit akar. Mi lesz a dackorszakba, vagy ez már az?

A tengerparton apu próbálkozott velük (irányításukkal), de ő is a végén belátta, hogy reménytelen ördögfiókák.

Házassági évforduló

Eddig nem csináltunk nagy felhajtást a házassági évforduló miatt. Nem hiszem, hogy dátumhoz kellene kötni az együtt töltött időt, a boldogító igent pedig már akkor megünnepeltük. Kicsit más napot pedig bármikor lehet csinálni, amikor szükségét érezzük vagy inkább amikor lehetőség adódik rá. Azért egy kis nosztalgizázás :) 5 éve még csak a szárnyainkat bontogattuk együtt, 3 éve örök hűséget fogadtunk egymásnak, 1,5 éve igazi család lettünk Hédi érkezésével, lassan pedig Marci is kibújik meleg kis vackából. Vajon mivel fog folytatódni ez a sor?! Amire most legjobban vágyok az egy igazi otthon, aminek képe már régóta a fejünkben él, és a lakói is megvannak, azaz már csak a megvalósulásra vár. De mikor és hogyan, az sajnos még rejtély, de jó lenne ebből a panelből kitörni.

Na, de a bejegyzést nem erről szerettem volna írni. Sokkal inkább arról, hogy most mégis volt egy kis ünneplés. Tibi nagyon készült rá, lehet, hogy így csalódás is volt neki. Étterembe mentünk 3,5-ben. A Trófea Grill Étteremben jártunk. Szeretjük ezt a helyet, mert svédasztalos, és van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Még az én kényes ízlésű pocakom is szép számmal talál magának bekebeleznivalót. Utoljára is pocakosan jártam itt, csak akkor még vki más bitorolta a biztonságos helyet. Most Hédi kívülről is felfedezhette az éttermet. El mertük hozni, mert van játszósarok és bíztunk benne, hogy az új hely varázsa leköti. Ez egyébként így is lett. Legnagyobb sikert a bébirépa aratott nála, illetve az epres hajó, amiből 3-at is befalatozott (ha ünneplünk, akkor ő se maradjon ki a jóból).

Vicces volt, hogy a kisgyerekre való tekintettel, adtak nekünk papírelőkét. Persze nem vagyunk mi olyan úri emberek, hogy ilyet használjunk, mondhatni még nem is láttunk ilyesmit közelről. Próbáltuk a Hédi nyakába varázsolni, nem ment. Kértünk a pincértől segítséget, ő elvonult vele, gondolom végigkérdezte a konyhán, hogy tudja-e valaki, hogy is működik. Kis idő múlva visszajött, kiokosodva bemutatta. Hédi első mozdulata mi volt?! Letépte. De rendes volt a fickó, ezután már kettőt is hozott :) És persze közbe a kisasszony is rájött, hogy nem is olyan rossz dolog (egész jól áll neki), úgyh. később mindig ő kérte, hogy rakjuk a nyakába, ha az etetőszékbe lett ültetve.

Egyébként pedig hamar felfedezte a játszósarkot. Már nagyon bátor és egyedül jön-megy. Eljátszik a játszóhelyeken, persze 5 percenként ellenőrzi, hogy megvagyunk-e :) Mindig jött, megmutatta mivel játszik, bekapott pár falatot és visszasétált. Szerencsére volt néhány gyerek, így volt, ami lekötötte a figyelmét. Akadt egy nagyon barátkozni akaró 13 hónapos kislány is (jobban rohangált, mint a lányunk), aki állandóan simogatni akarta a Hédit a maga "finom" módján, de a Hédi szó nélkül tűrte. Egy elég nagy gyerek játéka pedig nagyon lekötötte, ámulta-bámulta, így nekünk is akadt néhány perc nyugalmunk.

Magamba meg is állapítottam, hogy még jó, hogy nem kérnek a gyermekre is plusz pénzt, mert a szülő úgy se tud annyit enni, mint alapból, mert állandóan rohangál a lurkója után. Mondjuk az elfogyasztott evés mennyiségébe engem elsősorban nem a Hédi, hanem a nagy pocak akadályozott meg. Előnyös a pocaklakó, biztos nem eszi túl magát az ember, így elkerüli az ilyen helyen gyakran előforduló túlevészetet. Azért nem kell aggódni, mindenki jól bekajált és csak amikor a szétdurranás közelébe jártunk kezdte elveszteni Hédi a türelmét.

Az is egy olyan probléma miatt, ami úgy látszik, mindenhol gondot okoz nekünk. Az étterem közepén elkezdte mondani, hogy kaka, kaka, miután nem foglalkoztunk vele (a nem megfelelő higiénia körülmények és a pelenka hiánya miatt), egyre hangosabbra váltott. A végén már kiabált :) Úgyh. ilyen romantikus hangulatba spuriztunk haza, hogy minél előbb megszabadítsuk bűzös csomagjától :D

Újabb UH

Hétfőn ismét UH-on jártunk. SZTK-ba, sajnos a bunkó nőnél. Tényleg kirakta a cetlit, hogy kísérő nem mehet be a vizsgálatra. Úgyh. szegény Ildi hiába szervezte át miattunk a programját, hogy a Hédire vigyázzon, a Tibi így is kint rekedt.

A Marciból nem sokat láttam, mert olyan jól beült a nő, hogy full eltakarta a plazma TV-t, úgy kellett kifacsarodnom, hogy lássak 1-1 részletet. Az UH fejet is olyan gyorsan húzkodta, hogy be se tudtam azonosítani, mit látok, már tovább lépett. Az előző találkozásunk után meg jobbnak tartottam hallgatni. És még volt képe megkérdezni, hogy miért mentünk a genetikai UH-okra máshova. Ja és képet se adott, pedig elvileg szokás és az előző csaj is kapott :( A Tibi azzal vigasztalt, hogy kapnánk megint egy csontról képet, amin úgy se látszik semmi érdekes, annak se örülnénk túlzottan.

Érdemi eredmény, Marci becsült súlya: 1370 g. A méhlepényem ismét korábban öregszik, Marci se valószínű, hogy megvárja a 40. hetet. Húgyhólyagját nem látta a nő, de mondta, hogy lehet éppen pisilés után van. Én meg úgy vagyok vele, ha eddig megvolt, el nem tűnik. A mért adatai megfelelnek a 30 hetes pocaklakóénak, bár a nő hozzátette, hogy ő se lesz egy nagy baba, amit nem is bánok, csak haja legyen :)

Szerintem aranyos

Sok félig elkezdett bejegyzésem van, de ezt most muszáj leírni. Nekem nagyon tetszett.

Tegnap sétálni készültünk a Hédivel, éppen a szandi felvevésnél tartottunk. Szépen le is csücsült, de közbe észrevette a cicás cipőjét. Persze azt akarta felvenni, adta a kezembe és közbe nagy intenzitással mondta, hogy cic-cic. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy azt most nem tudjuk felhúzni, mert meleg. És mi volt a reakciója?! Elkezdte fújni :D Azt már megtanulta, ha meleg a hami, fújni kell, gondolom megpróbálta a cipőnél is, hátha lehűl és felvehetjük :D

Vannak még érdekes húzásai. A homokozó lapát még mindig nagy kedvenc. Kiveszi a babakocsiból és azzal furikázik a lakásba. Ezt már továbbfejlesztette. Virágot ültettünk (legalább 1 hónapja), de annyira megtelt a lakás, hogy azóta se találtam helyet 2 növénynek. Szegények a folyóson várják, hogy egyszer jobb helyre kerüljenek. Hédinek feltűnt, hogy jó kis földjük van. Ha már olyan gyér lakásunk van, hogy nincs benne homokozó, ő csinál magának. Ha arra keveredik a lapáttal, mindig elkezdi kilapátolni a cserépből a földet, amíg észre nem vesszük. Aztán jön a felháborodás, ha eltávolítjuk onnan. Mondjuk utána nagyon segítőkész, mert elkezdi a földet a szemetesbe hordani :)