Elfoglalt Mikulás

Mikulás bácsi idén is meglátogatott bennünket. Sajnos csak a nyomokból, illetve a hangokból tudjuk, hogy nálunk járt, mert nem várta meg, hogy a Hédi felöltözzön és beérjen a konyhába, pedig nagyon kíváncsi volt rá. Idén is derekasan kitett magáért. Nemcsak az ablakpárkány erre kijelölt részére jutott a jóból, de a székre és az asztalra is került derekasan. Tibi ki is volt bukva, hogy ez a fránya Mikulás, mit gondol, mekkora hely van ebben a kis lakásban. Hogy képzeli, hogy nem csak fogyasztható dolgokat dugdos a kiscsizmába, illetve köré, mert a Hédinek még igen csak apró lábai vannak. Szegény Marcika pedig még a cipőjét se tudta kitenni, azon egyszerű okból, hogy nincs neki. Azért a Mikulás őt se felejtette el. Bár ő a nagy várakozásba úgy elfáradt, hogy átaludta az egész bulit :) Másnap este azért megkapta a rágókáját. Szerintem bejött neki, örült az új hangoknak, és egész sokáig figyelte, ahogy rázom. Egy kicsit lehetett húzni a kiságyban maradást. A csokijait majd kakaóként megkapja :D Vagyis egy részét már élvezheti :)

Hédi egész nap a cipőjét készítgette, ugyanis a cipőfűzést gyakoroltuk. Ő főleg a ki, mi meg leginkább a befűzést. Egyébként ő is elég ügyesen dugdosgatta a lyukba a cipőfűzőt, bár 2 után kiakadt, mivel egyből még nem talál be a lyukba, így elvesztette a türelmét. No igen ám, de ő gyorsabban fűzte ki, mint mi be, és ezt bezzeg nem unta meg, annál inkább mi. A végén szégyen szemre a karácsonyi ajándékával vontuk el a figyelmét :(

Hédinek tetszett a látvány. Egy darabig csak ámuldozva nézte. Majd leszedte a fürdőjátékot és annál le is ragadt. Azzal játszott nagyon sokáig. Hurcolgatta, nézegette, pakolgatta. A lelkesedése tegnap is megmaradt, mert ők mentek vele aludni és ők ülhettek a babakocsiba is. Este kipróbáltuk és én is jó sokáig eljátszottam vele, azaz addig, amíg megjött a pizza, akkor elkezdtem a kiszállást noszogatni. Ja igen tegnap megint bűnöztünk, mert a Tibi már napok, jobban mondva hetek óta éjjel-nappal a tézisével, védésével és ki tudja mivel van elfoglalva. Hát igen nekem meg a főzésre nem marad energiám. Hédi nem tűri, ha éppen mást csinálok, és nem vele foglalatoskodom. Marci pedig kézlakó lett, nem hiszi el, hogy jobb neki vízszintesen a kiságyban. A fürdőjátékok azóta a falon várják az esti pancsit. Tényleg nagyon praktikusak, mert a csempére lehet őket tapasztalni, így esténként nem kell majd a mosógép mögül a játékokat horgászni (mivel a fürdő játékokat jobb híján a mosógépen tároltuk, az pedig ha megy imád ugrálni, és természetesen minden nap elindítjuk). Végül azért rá lehetett beszélni a Hédit, hogy nézze már meg, hogy mit hozott még a Mikulás. Ezután belekezdett a Mikulás csokik gyűjtésébe. Azok mentek lefeküdni, aludtak, aztán felébredtek, visszajöttek... Mígnem az egyik kettétört és kiderült, mit rejt a ruhája. Bár a Hédi úgy elszomorodott, hogy észre se vette, hogy csoki. De rendes voltam és adtam neki :) Szépen elfogadta, hogy keveset szabad csak belőle enni. Muszáj lesz besegítenem neki, mert annyi piros ruhást kapott, hogy neki elég lenne egy évig, mivel én adagolom neki...

A többi ajándékkal szerintem nem is törődött. Na jó a gyümölcsöket ledobálta, ha ez annak számít, akkor megnézte őket. Este még levetítettem neki diafilmen a Cili cicát, de ez se fárasztotta le eléggé, így még 11-ig ment a huzavona, hogy most már tegye el magát másnapra. Végül én lefeküdtem, a Tibi kicsukta a szobájából, így kénytelen, keletlen, de mellém bújt.

Csípő UH

Tegnap túlestünk a csípő UH-on. Szerencsére mindent rendben találtak, azaz nincs csípőficama :) Sajnos még a terpeszpelenkát a következő kontrollig (4 hónapos) hordanunk kell :( És a tornát se hagyhatjuk abba, de legalább nem rosszabbodott a helyzet. Bár a mai éjszaka után nehezen tudom elképzelni, hogy még van ennél rosszabb.

Tegnapi szenzáció, hogy Marcikám életében először utazott tömegközlekedéssel. Úgy döntöttem 1 napon már nem múlik semmi, és feloldottam a karantént. Hazafelé a buszon már olyan kimerült volt mind a két lurkó, hogy Marci a babakocsiban, Hédi pedig az ölemben elaludt. Szerencsére hazaértünk, mert tegnap elkezdett igazán szakadni a hó és azóta is tart a hóesés. Szeretem a havat, a fehér tájat, de két aprósággal inkább a jó meleg (legalábbis a kintihez képest) lakásba maradok. Hédinek kezd mozgáshiánya lenni, 46 nm már nem jelent neki elegendő mozgásteret. Lassan azért jön a hétvége, akkor ki lehet menni hóembert építeni, itthon lesz a Tibi.

Minden rosszban van valami jó

Az utóbbi napok/hetek elég siralmasak. A világ legjobb gyereke borzalmasan elromlott. Szerintem ez a változás akkor indult be, amikor megkapta a terpeszpelenkát, elkezdtünk tornázni. A fejét se fordíthatja arra, amerre akarja, mert 1-1 kg cukor gátolja mozgását, nyilván sír. Kiveszem próbálom nyugtatgatni, de kézben se tarthatjuk a kedvenc pozíciójába, mert úgy kényelmes neki, ami a rossz tartást erősíti. Mikor a gyógytornász mondta, hogy ne úgy tartsam, ahogy szoktam (vállamon), én persze egyből tiltakoztam, hogy így szeret lenni, erre csak azt a választ kaptam, látszik is rajta. Azaz már kézbe is nehéz megnyugtatni. Vasárnap volt a mélypont. Bármit csináltam vele, csak sírt. Már enni se igazán akar, úgy kell beleerőszakolni a kaját, a cici se jelent megnyugvást. Sőt lassan két hete a súlya is stagnál. Éjjel is gyakran felkel, mellettem szeretne aludni. Lehet, hogy már fázik is, mivel múlt hét óta a hőmérséklet rohamosan esik a lakásban. Az eddigi 24 °C helyett ma már jó, ha eléri a 20 °C-ot. Hiába tartom két takaró alatt a Marcit, a keze mégis jég hideg. Vettünk új hősugárzót, de az is csak addig tartja melegen a szobát, amíg megy. Szóval nehéz.

De tegnap sikerült elkapnom egy jobb pillanatot, kis ideig újra a régi Marci volt. Sőt egyértelműen játszott a zsiráffal. Ezt a játékot a Hédi is nagyon szerette, sokat kellett rázni neki, de úgy látszik a Marcinak is bejön. Mindig jó kedvre derít, ha fülig ér a szája valamelyik gyerkőcnek, de ebbe a nehéz időszakba egy-egy mosoly gyógyírt jelent, minden nehézségre.

Egyébként holnap megyünk csípőultrahangra. Szerintem sokat javult a Marci csípője, már tornáztatás közbe, majdnem teljesen szimmetrikusan tudom lenyomni a combját. Igaz ő továbbra se egyformán mozgatja a lábikóit. Csak kengyelt ne kapjunk, mert akkor együtt fogunk sírni és szerintem a Hédi is beszáll.

A sok rossz mellett akad azért jó is. Egy korábbi bejegyzésben arról panaszkodtam, hogy a Hédi egy csöppet se akar önállósodni, sőt egyre inkább visszafelé halad, próbál kisbaba lenni, és így kicsikarni egyre több figyelmet. Azóta folyamatosan bátorítom, hogy egyedül próbáljon ezt-azt csinálni. Vasárnap bilizés után szokásosan elfutott. Még a pelenkáját rá tudtam immel-ámmal adni, de aztán meglépett. Marci is elkezdett sivalkodni, így nem a Hédivel kergetőztem, hanem őt vettem fel. Hédi kis idő múlva visszajött és egyedül vette fel a gatyáját!!! Igaz fordítva és legalább 100* ugyanabba a szárba került mind a két lába, kérte, hogy segítsek, de a Marci nagyon el volt szontyolodva, így csak mondani tudtam, hogyan próbálja, és végül csak felkerült rá!!! Tegnap az overál felvételnél is ügyeskedett. A lábait jól bedugta, csak a lábfejét nem sikerült kibújtatnia. Ma pedig a szandiját vette fel egyedül. Ezt gyakorolta a legtöbbet. Igaz az egyik felén a tépőzár keresztbe volt, de a lábán maradt!!! Sőt ma a reggelijét is egyedül ette (joghurtos müzli, vagy inkább müzlis joghurt?), mert a Marci sehogy se volt el, főleg nem a kiságyba, vagy egyhelybe az ölembe, így míg a Marcit próbáltam csitítgatni, hagytam hagy gyakoroljon a Hédi. Persze ő nagyon örült a lehetőségnek és ügyeskedett is, igaz a végén már a pizsije átázott a joghurttól és a földre is került egy-két ragacsfolt, de nem bántam. Úgy is aktuális volt már egy felmosás, és az is, hogy hagyjam, hagy gyakoroljon.

Szóval most így állunk a picivel és a naggyal. Ki-ki a maga módján, de ügyesedik :)

Megint egy oltás

Ma jártunk a doktor bácsinál a Marci két hónapos oltása miatt. A lehető legrosszabbra kaptunk időpontot, amikor a Hédi 90%-ba alszik. Bármennyire igyekeztem ébren tartani a kisasszonyt. 1 órával az indulás előtt elaludt. Nem igen akart felébredni. Már feladtam rá a farmerját, pulcsiját, de ő még mindig dülöngélt csak, mint egy rongybaba. Megfordult a fejembe az is, hogy átviszem a szomszédba aludni, de az se tűnt a legjobb ötletnek. Annyira nem ismeri őket, és ha felébredt volna, biztos nekiáll visítani. Úgyh. addig ráztam, amíg fel nem ébredt, persze nem örült a kényszer ébresztőnek. A Marci bezzeg, aki aludhatott volna tovább a babakocsiba, egyből kicsapta a szemeit. Úgyh. szokásosan két visító gyerekkel indultunk neki a rövidke útnak. Mire odaértünk Marci szerencsére elaludt, és Hédi is felébredt annyira, hogy örüljön a kiruccanásnak.

Hédi nagyon bátran viselkedett, bár megígértem neki, hogy csak a Marcit fogja a doktorbácsi vizsgálni, így kíváncsian figyelte az eseményeket. Marci 60,5 cm hosszú és 4,7 kg-ot nyom. Eddig ő is férfiasan viselkedett, még mosolygott is a doktorbácsinak, de a szurira azért elpityeredett. Majdnem a Hédi is kapott egyet, mert a doktorbácsi szerint be kellene oltani a családot influenza ellen. De végül megmenekült, bár nem a tiltakozásom miatt, mert persze előadtam, hogy megígértem a Hédinek, hogy őt nem bántják, hanem pont az előző gyereknek adta be az oltóanyagot. Sajnos ami késik, nem múlik, mert a Tibi influenza oltás párti és ezek szerint a doki is. Úgyh. úgy néz ki nem 6 évesen fogják legközelebb bökni.

Tente baba, tente

Tente, eljött már az este , aludjál Hédikét álmodjál :) -lefordítva Hédi altatója