Újra a Gyerek Szigeten

Szombat nálunk konténerpakolás jegyében zajlott. De Hédi nagyon hiányolja Domi társaságát. Nem telik el nap, hogy ne emlegetné legkedvesebb játszópajtását, ha mást nem a Tente baba, tente éneklésekor, amikor felsorolja mind a 4 törpe nevét. Érdekes a Blankát is számon tartja, de persze a Domi az igazi kedvenc. Mivel úgy néz ki az Ildiék majdnem a szomszédunkba (10 perces séta) költöznek, ügyeik elintézése végett ismét Pesten töltöttek pár napot. Vasárnap mindenképpen össze akartunk hozni egy találkozót. Szerencsére Marci is már szalonképes állapotba került, meggyógyult és ugyanaz a kis vidám, örökmozgó baba, mint a betegsége előtt volt.

Így vasárnap hosszú piszmogás után ismét a hajógyári sziget felé vetettük az irányt. Útközben nyilván a nagyi palacsintázóját se hagyhattuk ki, ahol ki-ki a maga lelkesedésével falta/nyammogta el a fincsi hamit. Bár már a második napunkat töltjük a szigeten, és múltkor pont azt emeltem ki, hogy minden ugyanaz, mint tavaly. Most csupa újdonságot próbáltunk ki.

Hédi felcímkézése után a Játékforrás kínálatát néztük meg (itt pont tavaly is jártunk). Azt akartuk megtudni, hogy van-e Hédinek való társasjáték. Akadt néhány 2,5 éves kortól ajánlott darab, de kipróbálás után vagy abba maradtunk, hogy még nem a Hédinek való, vagy abba, hogy továbbra is pofátlanul sokba kerülnek a társasjátékok (8 fadarab 6000 Ft), és a vásárlással várjunk meg valami neves alkalmat. Addig pedig jó lenne néhányszor eljutni a kanizsai bolhapiacra, ahol fillérekért igazi kincsekre lehet bukkanni. Ehhez mondjuk az kéne, hogy egy szimpla hétvégére lejussunk Kanizsára. Azért üres kézzel nem tudtunk eljönni. Bevásároltunk Bambino Lük füzetből. Sikeresen meggyőztük egymást a Tibivel, hogy ez megéri az árát, mert fejleszti a gyereket és a hosszú vonatutakon milyen jól ellesz vele a Hédi. Egyébként 3 éves kortól ajánlott, de szerintem Hédi óvodásokat megszégyenítő okossággal oldja meg a feladatokat. Nagyon szereti az ilyen agyat megmozgató dolgokat, és sokáig el is tud bíbelődni velük. És tényleg ügyesen oldja meg a legkülönbözőbb készségeket fejlesztő feladatokat. Hosszú idő után csak el sikerült szabadulnunk a "boltból", hogy leragadjunk a következő helyen.

Hédi felfedezte, hogy egy fehér maci is költözött a szigetere, akit azonnal letámadt. Míg a Domiék megérkeztek, ő a macin csüngött a szó szoros értelembe. Maci gyere ide, gyere oda, simogatta, szeretgette... Közbe megjelent a kék brumma is, úgyh. győztük elrángatni az aprónépet.

Kipróbálták a Rauch akadálypályát. Szlalomoztak, másztak alagútba, hálón, levegőbe, sétáltak farönkön és gólyalábon. Ügyesen vették az akadályokat. Gond csak azzal volt, hogy nem értették, hogy "csak" ennyi volt a feladat és hagyjanak mást is kibontakozni.

Becsatlakoztunk egy gyerektáncház féleségbe is, nem tudom kik zenéltek, de jól nyomták. Sajnos mi már csak a végét élvezhettük.

Közbe Tibivel fotózkodtunk is egyet "népviseletben".

Majd az elmaradhatatlan pöttyös hajót rohamoztuk meg. Már rutinosan vettük az akadályokat a pöttyös kendőért. Az aprónép olyan lelkiismeretesen etette a műtehenet, hogy összeverekedtek a talicskán, ki szállítsa neki a szénát, szegény felügyelő csaj azt se tudta, mihez kezdjen :)

Majd az óriás társasjátékról nem lehetett kitenni a szűrüket, úgy élvezték a pöttyökön ugrálást.

Innen átmentünk a telebolygó ugrálóváraiba. Most már tapasztaltan öregbítettük 3 évesnek a gyerekeket, hogy felengedjék őket ugrálni. Papa ugrálója után sokkal nagyobb rutinjuk, tapasztalatuk, így ügyességük van az ugrálásba, mint sok idősebb gyereknek. Nehogy már kimaradjanak belőle, mert csak 2,5 évesek. (Újabban az ovi felvételi után haragszom minden életkori limitre). Már tényleg úgy ugrálnak, mint a verebek.

Mire ezzel végeztünk, már zárórát fújtak a szigeten. Még pár pillanatra megnéztük a háziállatokat. Most is a múúú volt a lényeg, aki ismét szóbaelegyedett a Hédivel. A látogatók eltűnésével a nyuszik igazi szökdécselését is megfigyelhette a Hédi.

Végezetül még a játszótéren csúszdáztak egy kicsit a gyerkőcök, míg az eső tényleg hazazavart bennünket.

Nap képei

Domika ismét velünk töltött egy napot, én pedig hódolhattam kedvenc hobbimnak, azaz a három gyerek fotózásának. Íme az eredmény, ami nem tökéletes, de legalább ismét van közös képük.

Ovi ügy-finis?!

Mikor már azt hittem mindent lerendeztem, pontot tehetek az ügy végére, újabb lehetőség kínálkozott. Pozitívan csalódás ért, aztán meg egy újabb pofára esés.

Tegnap újra hívtak a Bóbita Bölcsődéből (állami). Az egyik gyereket felveszik, melyik legyen az ?! Kis bizonytalanság után a Hédinél maradtunk. Marcit továbbra is picinek tartják, Marci szempontjából is (betegségek). Őt szeptembertől biztos nem tudnák fogadni. Hédit igen. Vagyis őt muszáj, hogy ne tegyük ki annak, hogy 2 hónapot jár ide, aztán átviszem az óvodába. Bizonytalankodtam és még kicsit most is. Ha visszamondom a magánbölcsit, oda többet nem lesz lehetőségünk menni. Mi van, ha mégse lesz januártól ovink ?! Mi lesz a Marcival?! Két bölcsődei helyről nem is merek álmodni. Bár kedvesen azért mondták, ha lesz hely a Marcit is felveszik...

Úgy beszéltem meg, hogy januárba váltják egymást a gyerekek. A bölcsi szempontjából erre van lehetőség. Az ovi oldaláról viszont nőtt a bizonytalanság. Beszéltem az óvoda vezetővel (állami), mit is jelent ez a várólista, előjegyzett gyerek. Bizakodhatunk-e? Vagy csak egy hiú ábránd a januári óvodakezdés? Sajnos elkeseredtem, bár továbbra is azt a választ kaptam, mint múltkor, feketén-fehéren kimondva, amit a Tibi próbált beadni nekem, de nem akartam elhinni, hogy ez az igazság. Szóval azért nem lett elutasítva a kérelmünk, mert törvényileg nem utasíthat el. Mivel körzetesek vagyunk és Hédi még nem töltötte be a 3 évét, de dec. 31-ig betölti. Így minden ilyen gyerek várólistára vagy előjegyzésbe, (már nem is tudom mi a pontos elnevezése) került. A Bükköny Oviba ugyanaz a helyzet, mint májusba mondták, telt ház. Hacsak el nem költöznek, ki nem vesznek onnan valakit esélytelen a bekerülés. Továbbra is azzal biztattak, hogy a Petőfi Iskolánál talán kialakítanak egy három csoportos óvodát, ami úgy néz ki előbb-utóbb tényleg el is készül, nem csak Önkormányzati ígérgetés. Hogy ide felveszik-e a Hédit az se biztos, én eddig azt hittem. Mint kiderült itt szóba kerül újra az összes elutasított, várólistás gyerek, meg akik persze nem is jelentkeztek (de arra ígéretet kaptam, hogy velük szembe előnyünk lesz). De a csoportok kialakítása kérdéses. Mi van ha a kiscsoportot már feltöltik az előtt, hogy a Hédi betöltené a harmadik életévét? Októberbe majd többet tudok, akkor kell újra hívnom őket.

Mikor lesz már minden biztos?! Már nem bírom csokival ezt a sok kérdést :)

Amit jelen pillanatban tudok. Ha megjön a bölcsődei felvételről az írásos papír, amit tegnap borítékoltak. Lemondom a Manócska Magánbölcsődét, ezzel megspórolunk havi 51 000 Ft-ot, hogy mit vesztünk az meg csak később válik el. De az biztos, hogy tiszta égő. Július 2.-án megyünk ismerkedni a Bóbita Bölcsődébe a gondozókkal, kis pajtásokkal. Mindkét gyerkőc hivatalos. Marci szeptembertől délelőttönként az Ildinél lesz. Decembertől pedig lehet újra izgulni.

Álldogál a kiskirályunk

Bizony a kis bestia, ahelyett, hogy mászna, mint minden jó gyerek, ő teljes bevetéssel azon dolgozik, hogy felálljon, vagy felcsücsüljön. Ma sikerült is neki felállnia Hédi kiságyába kapaszkodva és azóta rendületlenül gyakorol. Én meg hiába próbálom mászatni, abból is mindig álló pozícióba igyekszik. Ettől függetlenül, nagyon kis ügyes, és megint álmélkodom, hogy milyen kitartó tud lenni egy ilyen csöppség, sose adja fel. És annyira ennivaló, ahogy azon a csöpp lábaival álldogál. Olyan kis aprónak tűnik a bútorokhoz képest. Imádom, ahogy a még babának nevezhető Marcikám áll, még akkor is, ha tudom neki még nem kéne. Reméljük azért a mászást se akarja teljesen kihagyni.

Ovi ügy - célegyenes

Múltkori lelkesedésem után 1-2 nappal megkaptam a hideg zuhanyt. Felhívott a bölcsődéből az igazgatóhelyettes után az igazgató is. Kérdezte, hogy kiteszem-e a Hédit annak, hogy két hónapig jár valahova, aztán átviszem az óvodába. Értetlenkedtem, mert szeptembertől januárig nem 2 hónap van... Aztán a nő kedvesen elővett, hogy mit gondolok, hogy áprilisba beíratom a gyereket és szeptembertől mehet bölcsibe. Igazából nem értem, hogy novemberre hogyan ürülhet ki hely, ha az óvoda szeptemberbe kezdődik. Hacsak nem úgy, hogy valaki szintén a bölcsiből megy tovább az óvodába, akinek a helyére bekerülhetnénk. A végén abba maradtunk, hogy a Hédivel kezdjek valamit januárig, mert tényleg lesz óvoda, próbáljam meg majd oda benyomatni. Marcit felveszik. Aztán megnézte a születési dátumot és hozzátette, hogy nem tudja mikor, biztos nem szeptemberbe... Szóval egyszer talán mehet a Marci állami bölcsibe, de már ebbe se vagyok biztos, mert nem újszülött korba írattam be, hanem 8 hónaposan, nincs protekcióm, mert ügye mindenhol az kell.

Szóval teljesen ki vagyok akadva a XI. kerületi rendszeren. Ezt hívják elit kerületnek. Úgy gondolják, hogy aki itt lakik annak futja napközi otthonra és társaira. Vagy akinek igazán fontos, hogy a gyereknek helyet találjon, az összeszedi rá a pénzt. Egyre jobban gondolkozom, hogy írok egy felháborodott levelet a drága önkormányzati vezetőknek. Nagyon haragszom rájuk. Először az építési engedélyezésnél szúrtak ki velünk, nem kicsit. Most meg a gyerekek miatt. Röhejes, ami itt folyik a kerületben. Hogy a Marci túl kicsi a bölcsihez, a Hédi túl öreg, az ovihoz meg túl fiatal. Más kerületbe meg fel tudják venni az ilyen korú gyerekeket. Na mindegy, lehet a dühömet még tartalékolom a megfelelő embereknek.

Annyi jó van a sok rossz között, hogy a Manócska Alapítványi Bölcsődébe tényleg van helyünk. Augusztus 29-én kezdjük Hédi beszoktatását a halacska csoportban. Igazából utána héttől kezdődik a beszoktatás, így Hédi lesz az első áldozat. Talán így nagyobb figyelembe részesülhet :) Marci úgy néz ki megy az Ildiékhez, én meg majd szeptemberbe három felé szakadok, mert Tibi pályázik ki Japánba...