Itt a farsang, áll a bál...

Idén Tibinek osztottam a feladatot, hogy elkészítse a jelmezeket a gyerekeknek. Ki is tett magáért 3 éjjel csak ezt barkácsolta. Hédi boszinak öltözött, Marci farkas szeretett volna lenni. 

Hédi jelmeze volt a könnyebb, Tomasz szerzett boszi kalapot, Linda a fekete ruhadarabokról gondoskodott, én pedig felajánlottam egy kamaszokori miniszoknyám, mint boszi ruha. 

Körme ki lett festve lilára és rózsaszínre, Hédinek már ez önmagában nagy szám volt. Ezen is túlesett, életében először. 
A laborból hoztam mintatartó üvegcséket, amit varázsporral (pezsgőcukorkával), csont és gömb alakú cukorkával töltöttünk meg. Tibi seprűt a múlt héten lemetszett ágakból eszkábált, a végére pedig egy filc macskát ültetett. Igazi boszis seprűre sikerült. Nem ám csak egy partvison repüljön a lánya. Volt egy varázspálcája is, aminek az alapja egy fakanál volt és az lett egy kicsit feltuningolva filccel és kereppapírral igazi csajosra.

A kellélek egy kicsit sokra sikerültek, mert Hédi minden kezét igénybe vették, így a varázserejét már be se tudta vetni :) De gyönyörű kis boszorka lett a kisasszony. Én már a választásért nagyon büszke voltam rá (igaz tavaly már erre készültünk, de hála, ja nem sajnos:) megbetegedtek a gyerekek és az ovis farsang elmaradt), mert persze a lányok 90% királylány, tündér, angyalka stb. volt és neki volt vér a pucájába és egy nem annyira kedvelt figurának öltözött. Persze ő a déli boszorkánynál tanult:)

Marci jelmeze sokkal nehezebb művelet volt. De hála az internetnek és Tibi kitartásának, szuper lett a végeredmény. Ildi a nagy nap reggelén megkérdezte, hogy ezt vettük, vagy tényleg Tibi csinálta.

Már a bunda beszerzése se volt egyszerű. Tibi Marcival indult bevásárlókörútra. Mikor a Tibi már feladta volna a keresést, Marci mutatott rá a tökéletes darabra, egy jó szőrős fürdőszoba szőnyegre. Az egész alapja egy rikító sárga rapsapka volt, amit még valahol nyertünk, és már évekkel ezelőtt meg akartam szabadulni tőle, de Tibi megfelelően elmenekített előlem. Gőzöm se volt, hogy fogja Tibi eltüntetni ezt a rikító szint és rögtön a festéket ajánlottam :D De szépen bevont az egészet anyaggal, jó nagy szájat varrt rá, fogakkal, nyelvvel. A szájat még Marci mozgatni is tudta!!! És volt jó vastag lompos farka, ami ott himbálózott Marci fenekén. Tényleg szuper lett.

Este főpróba után viszonylag későn kerültek ágyba, de Hédi így is azt mondta, hogy ő olyan izgatott, hogy nem tud aludni:)

Másnap jó nagy nyüzsi volt az oviba. Meglepő módon elég sok szülő kitett magáért és nem csak a készen vásárolt jelmezeket lehetett látni. Gyerekeinket egész csapat figyelte: jött Maja mama, Tomasz, Tibi (végül csak kihagyta a kihagyhatatlan óráját, hogy megnézze az alkotása sikerét) és jómagam. Gyors átöltözés (most persze egyik gyereket se kellett kergetni és csúzlizni a ruhákkal) után jött a dobpergés. Hédit beküldtük Ildiékkel a csoportjába és elmentünk Marcival. Marci úgy megijedt a nagy tömegtől, hogy be se mert menni. 

Végig rám volt tapadva, a kezem se engedte el. Pedig a nagylányok aztán körbezsongták, hozták neki a finom falatokat, anyukák akarták fotózni a gyerekükkel, de Marcinak ez sok volt. Nem telt el sok idő, végül mindenki a Marciék csoportjába kötött ki (Domi, Blanka, Hédi, Ildi stb.). Megállapítottunk, hogy Ildi még a Marci csoportjában is talált ismerőst akivel elcsevegett... Az idő kis részére azért visszamentünk Hédiék csoportjába. Eredetileg úgy terveztem fele időt leszünk itt, felét ott, de hogy átjöttek még a Blankáék is, így nehéz volt őket visszaterelni. Marcinak ekkorra már elég volt a jelmezbálból, ott megint azt élvezte, hogy bejutott a bűvös szobába és játszhatott a különleges játékokkal (még ha az ő szobájukban ugyanaz a babakocsi is van), a farkas jelmez már nem volt érdekes.

Ezen a napon valahogy nagyon látszott a két csoport közötti különbség. Marciéknál mindenki rohangált, mászkált egyik szobából a másikba, állva ettek. Buli van, akkor a szabályokat meg lehet szegni. Hédiéknél tényleg mindenki leült, mikor enni akart, nem volt hatalmas nyüzsi, amikor az óra elütötte a kilencet erős célzással kizavartak bennünket. Ekkor Marciéknál még rengeteg szülő bent játszott.

Mivel nem akartunk mégse pofátlanok lenni (mert úgy volt meghirdetve a buli, hogy szülők 9-ig lehetnek bent) fájó búcsút vettünk gyermekeinktől és mentünk mi is dolgunkra. Marci Tibi után futott, és nehezen sikerült az óvónéninek levakarni róla, hullottak a könnyek. Valami le is játszódhatott a Marciba, mert másnap is nehezen ment a búcsú, pedig torna volt, ahova különösen örömmel szokott szaladni.

Mivel szerda volt balett nap, korán mentem Hédiért, akkor öltöztek a gyerekek vissza a jelmezbe. Hédi lemaradt róla, de leginkább azt bánta, hogy az óvónéni nem engedte, hogy megegyék a varázs cukorkákat, amit mindenkinek megmutatott, és otthon megbeszéltük, hogy a farsang végén megeheti a barátaival. Hát az óvó nénik máshogy gondolták, pedig jutott volna mindenkinek:( Nem tudom a sok csoki süti után miért ártott volna meg bárkinek is, persze szomorúan tudomásul vettük.

Szóval Tibi tényleg apait-anyait beleadott a jelmezkészítésbe, melynek sikere nem maradt el. Megvalósíthatta gyerekkori álmait. Reméljük a lelkesedése jövőre is megmarad:) Marci már be is jelentette, hogy kacsa akar majd lenni:) A jelmezekkel remélem még az idei profi fotókon találkoztok, feltéve ha addig még egybe lesz.

Dani

Ma 12 óra 20 perckor megérkezett Dani, Hédi és Marci harmadik kis unokatestvére:)
Gyönyörű, egészséges kis "óriás baba":) 4120 gramm és 59 cm.
Le a kalappal Ildi előtt!:)

Már nagyon várjuk, hogy láthassuk élőben is családunk legújabb jövevényét!:)

Versek, dalok Hédi és Marci előadásában

Mosolyalbum 2013

Immáron elkészült a 4. mosolyalbumunk Aradi Péternél!

Sajnos tavalyi fogadalmamat most se sikerült megtartanom. Nyár végén felvetettem Tibinek, hogy el kéne menni fotózkodni, de aztán csak elmaradt. Azóta meg a nagy rohanásba, el is feledkeztem róla. Igen, ilyen is megtörténhet. Pörgök, pörgök egy kis rohanással vegyítve, közbe pedig aki, mindent naptárba vezet, és fejből tudja (legalábbis eddig így volt) az időpontokat, mikor, hol kell ott lennünk, mit kell elintéznünk stb. sorra elfelejtek elmenni megbeszélt találkozókra pl. védőnőhöz, munkaalkalmassági vizsgálatra, a többit meg inkább le se írom:) Szóval az életművem egyik legfontosabb darabját: a dokumentálást, fényképezést, örökítést is háttérbe szorítottam, és ami még ennél is rosszabb, a gyerekeket is. Későn megyek értük, sokszor már ügyeletbe vannak, este egyre többször előfordul, hogy elvonulok dolgozni, és mikor hívnak, hogy játsszak velünk, azt a választ kapják, hogy nem tudok, nincs időm, még ezt meg azt meg kell csinálnom. Ez utóbbi a viselkedésükre is kihat, főleg Hédin látszik, hogy a tündérünkből egy kis krampusz lett. Marci eddig is az volt:) De majd talán a szünet segít nekünk egy kicsit visszalassulni, pihenni, feltölteni a tankjainkat, hogy a jövő évi újabb hajtásra felkészüljünk kicsit.

Szerencsére Ildinek hála, lett időpontunk, úgy, hogy a család minden tagja rajta legyen (Tibi ismét 1 hónapot Japánba töltött) a képeken. Sőt most egy kis újítás is volt. A 4 haramiáról készültek közös képek. És van benne 1-2 hihetetlen jó. Én már akkor igen büszke vagyok magamra, ha mind a négyen felém néznek, de itt még olyan is sikerült, amikor mind a 4-en mosolyognak!!! Megérte elmenni, az biztos. Bár a végén mindenki teljesen kimerült, főleg, hogy mi voltunk a 2. turnus, így mire a kiscsaládi képekhez értünk Marci teljes KO volt, már az alvásidejébe jártunk. Ez látszik az egész albumon, Hédi sokkal szívesebben pózolt a kamerába, több kép is készült róla. Nála látszik a nevelésem. Már ő is örül, ha lefényképezem, sőt néha ő mondja, hogy Anya, de jó lenne ha itt lenne a fényképező... Talán majd jövőre Marciról is több képet hozok, de azért, aki keres, az ezek között is talál egy-két gyöngyszemet róla is.

Íme a legújabb mosolyalbum:

Influenza oltás, Hédi a hős

Sok minden megérne egy feljegyzést, de elmarad vagy félbemarad a megírásuk. De most annyira büszke vagyok a Hédire, hogy muszáj megírnom.

Ildi a dokival kitalálta, hogy Dani miatt (Ildi pocaklakója) mindenki oltassa be magát influenza ellen. Én kerek perec kijelentettem, hogy ha eddig jól megvoltam nélküle, akkor ezután is. Nem kérek semmiféle ellenanyagot, gyengített vírust stb., főleg nem tűn keresztül:) Tibinek nem volt más választása a családi béke fenntartása érdekében, és a gyerekeknek sincs beleszólásuk ilyen kérdésbe, ha Ildi dönt.

Na és most jön a lényeg! Hédi kezdte a sort, és egyetlen egy feljajdulás nélkül tűrte a műveletet. Nem sírt, de még csak fel sem szisszent. Vártam mikor belebökték, vártam, mikor nyomták bele az anyagot, vártam mikor kihúzta a doki a tűt, de semmi. Hihetetlen. Aztán persze Domi se maradhatott le, ő is megismételte ugyanezt. Majdnem én is kedvet kaptam egy kis oltásra:)

A picikkel már más volt a helyzet. Blanka még az oviba is mondta a magáét, sokáig sírt. Marci pedig úgy hadakozott, hogy a Karcsinak is segíteni kellett a lefogásába. Mentségére legyen szólva, sok trauma érte mostanában. Hétfőn a doki felrántotta a kukacáról a bőrt. Azóta szegénynek vannak fájdalmai. Ami rossz, hogy Hédi múlt heti betegsége miatt már tényleg nem tudtam otthon maradni vele. De már muszáj volt megtenni, nem halaszthattuk tovább. Gondolkodtam a szombatba, de akkor karácsonykor kellene kínlódnunk vele. Így láttam jónak. De már elég jól van a nagyfiú, karácsonyra remélem véget ér a szenvedése. És remélhetőleg egy betegséget kizárunk idén az életünkből:)