Mérföldkő - Etetőszékben

Huba már egyre ügyesebben ül. Úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy ő is velünk ülhessen az asztalnál. Egyenlőre nagyon élvezi.

Hédike a pillangó-tündér, Marcika a lovag

Eljött ismét a farsang ideje, és ezzel együtt a kérdés: mivé is változzanak a gyermekeink? 

Marci legnagyobb örömére kölcsön kapta Domi lovag jelmezét, így igazi harcos-kardos katona lehetett. Még a fegyveres vasutas bandita csapatába is beállt.

Hédikénk idei jelmezét Anya választotta ki, így idén pillangó-jelmezt készítettünk. Persze a legutolsó utáni pillanatban jutott rá időnk, hogy elkészítsük. Közbejött Huba keresztelője, ami Kanizsán volt, így a keddi farsangi összejövetelre hétfőn éjjel kezdtük összerakni a jelmezt.

Az ötletadó blog alapján elkezdtük a szárnyakat hajtogatni. Pont kapóra jött a villanyszerelésből maradt drót. Azaz kapóra jött volna, ha elég lett volna. De nem volt és a tárolóban szűkösebb időkre őrzött kincsek (amit nehéz lenne részletesen felsorolni... de azóta egy részük a szeméttelepen végezte) között turkálva sem sikerült a hiányzó 50 cm-nyi vezetékre akadni. Így végül kreatív megoldáshoz kellett fordulnunk, de megoldottuk. Vékony kötöző-drótból fontunk vastagabbat. Végül a drótokból hajtogatott vázakra selyempapírból hajtogattunk szárnyakat.

Végül igazán szép pillangó lett Hédikéből. Felvette a fehér koszorúslány-ruhát, a kezébe kapott varázspálcát (hogy akár tündérke is lehessen, ha akar), a fejére pedig pillangó-szarvacskákat, a hátára pedig a szép, lila pillangó-szárnyakat. Meg is nézte mindenki, már a villamoson is, amikor kézben vittük a jelmezt. Hát még az iskolában... Hédi jelmeze lett az első, meg is cibálta az összes gyerek a szárnyakat.

De a lényeg, hogy Hédinek nagyon tetszett.

Huba keresztelő

Ez is egy olyan dolog, amit húztam-halasztottam. Az előző gyerekeknél Ildi leszervezte, pontosabban leszerveztette a ceremóniát, időpontot, meghívást stb. Én nem tartottam a keresztelést olyan fontosnak, sürgősnek, Dani pedig már rég túlesett ennek a szentségnek a felvételén. Szóval Huba nőtt növekedett. További problémát jelentett, hogy ki is keresztelje meg Hubát. Fliszár atya sajnos már máshol végez szolgálatot, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy a keresztelő Kanizsán (ne faluban) legyen bejegyezve. Mivel más pappal nincs közelebbi kapcsolatunk és a Karcsi se haverkodott össze az Albertfalvai pappal, így maradt a híres Fityeházi pap (Robi atya).

A nagy nap január 31-én volt 12.30-kor. A szertartás előtt a gyerekek sokat gyönyörködtek a Betlehembe, tényleg szép volt, egy ilyen nekem is az álmom. A szertartás előtt még kiderült egy turpisság. Apu (ő szervezte végül le a keresztelőt) KÁROLYt adott meg Hubának, mint védőszent, mondván, hogy Karcsi a keresztapa. De Dani is Karcsi, meg amúgy is... Elzarándokoltunk hajnalba a plébániára, hogy korrigáljuk a hibát, de sajnos vasárnap révén senkit nem találtunk ott. Végül azért sikerült a keresztelés előtt módosítani. Hubertus a vadászok védőszentje révén, ez a név se fért meg a fejemben, így végül Hugó nevet kapta Huba. A keresztelési emléklapban pedig nekünk kellene módosítani a Károlyt Hugóra. Ez még várat magára. 

A szertartás családi körbe zajlott, mindenki fent volt az oltárnál. Linda hiányzott a csapatból, sajnos lebetegedett:( Így a képek száma is igen kevés, csak az a néhány van, amit Tomasz készített. A beszéd során az atya csak a minimumokra szorítkozott, tömör volt és rövid. A gyerekek ott sürgölődtek az Atya körül, élvezték, hogy keresztet rajzolhatnak Huba homlokára:) A megkenés után is sorakoztak. A gyertyát (Hédi tarthatta) pedig előbb elfújták, mintsem kellett volna. Huba pedig az egészet nagyon jól viselte, de tényleg nem kellett sokat kibírnia, addig pedig mindig akadt érdekesség.

Innen a már megszokott Apartmanba vonultunk át, hogy elfogyasszuk a vasárnapi ebédet. Rossz idő révén bent ment a játék / beszélgetés.

A napba még belefért Anyu születésnapi köszöntése. Az ajándékról pedig majd pünkösdkor írok, hiszen akkor utazik a család Sopronba és az osztrák Family parkba (ha már itthon nincsen vidámpark).

Az idő gyorsan szállt, a bulit pedig a hazautazások miatt be kellett rekeszteni. A gyerekek nehezen fogadták el, hogy másnak iskola, óvoda, utazni kell.

Karácsonyi emlék

Karácsonyi ajándékok bontogatása...

Marci: Hát ezt jól bedrótozta a József.

Tibi: Ki az a József?

Marci: Hát a Kis Jézuska apukája.

:)))

Marci nagyon vágyott egy lézerkardra. Természetesen nem támogattam, így Szent Este mást hozott neki a Jézuska. Csalódottan vette tudomásul, hogy nincs köztük. Nem keseredett el, a Télapó is az Blankáéknak két helyre jött (hozzánk és az Ildiékhez), miért nem lehetne így a Jézuska. Két nap után otthon is kerültek ajándékok a fa alá, de itt se lelt az áhított lézerkardra. Apu és Anyu tudják, hogy rontsák el a gyereket. Vettek neki egy lézerkardot. Pedig egy régi telefonra letöltöttük neki egy digitális változatot, ha már úgy vágyik rá. Ez már Kanizsán várt rá.

Mi volt Marci szívből jövő véleménye, mikor meglátta.

"Na végre." Annyira biztos volt benne, hogy a Jézuska meghozza neki:)

Hubus felmérés

Huba sokat fejlődött az elmúlt időben. Kúszik, próbál négykézlábra állni... De a jobb kezét továbbra is elhagyja, hátra feszíti. Nyúl vele, de ha tartjuk, gyakran hátul marad, nem hozza előre. A forgás is ritka, mint a fehér holló, és csak hasról hátra csinálja. Emiatt el akartam vinni szakemberhez. Mivel a Buborék Fejlesztőházban (ahova Marci jár), azt javasolták, hogy mindenképpen lássa Dévényes ember, elvittem egy másik Fejlesztőházba. Ennek ellenére mégse a Dévényes kolléga mérte fel... 

A vizsgálat ettől függetlenül alapos volt. De Huba mindent megcáfolt, amit ezen a napon mondtam. Többször hátról hasra is fordult. Szépen rakosgatta a játékot egyik kezéből a másikba stb. Amit itthon persze ismét nem produkál.

Nagyon tetszett neki a fekvő hinta. Jól kilengette a hölgy. Nekem már rémisztő is volt, de Huba láthatóan élvezte. A hölgy szerint pontosan azért, mert szüksége van rá a fejlődéshez.

A végeredmény, hogy tényleg a jobb felét elhagyja kicsit, de nem kórosan. Szerinte nem feszes az izma, nem ebből ered a féloldalasság. Sokkal inkább egy enyhe idegrendszeri fejletlensége van. Ezt a hintázás során a szemmozgásából állapította meg. Illetve, hogy a jobb kezét ökölbe szorítja szinte állandóan.

Kaptunk otthoni tornát. Illetve a jobb felét, főleg a kezét sokat kell cirógatni különböző anyagokkal (toll, selyem, fém stb.), ez stimulálja a  fejlődést. Illetve neki is előírták a sok-sok hintázást (minden irányba kilengjen). Ezek után Jézuskának muszáj hozni egyet.

Tornára hordani nem muszáj, de a kúszó-mászó alternatív tornát ajánlotta, hogy szakember is lássa Huba fejlődését.