"Életem legjobb napja" by Hédi

Hédi ezzel a mondattal érkezett haza az iskolából. "Anya, ez volt életem legjobb napja." És anyai szívem megdobbant. A legjobb, amit eddig hallottam iskola után, hogy jó volt (de az is csak kérdésre), nem hogy ő jön, mesél, és látszik rajta, hogy valami nagyon jó érte. 

Mint a beszámolóból kiderült, nem az osztálytársai, és nem is a tananyag tette őt oly boldoggá. Náluk járt a BFZ (Budapesti Fesztiválzenekar) és hangszer kóstolót tartottak.  Közvetlen közelből hallhattak zenészeket (nem is akármilyet) és ki is próbálhattak igazán különleges hangszereket. Nem jegyeztem meg, hogy pontosan mivel is játszott Hédi, de többek között elhangzott a hárfa, fagott, klarinét, oboa és lábbal mozgatható cintányér.

Mondtam Hédinek, milyen jó lehet hárfán játszani. Erre ő kitalálta, hogy hárfán szeretne játszani. Gondolom, hogy a kedvembe járjon. Lassan eljön a hangszer választás időszaka. Jó lenne a suliba elintézni a zenetanulást, de ott éppenséggel ez a hangszer nincs. Mivel Hédi a felvételkor még jócskán 8 év alatti lesz, a bekerülés sem biztos, csak a zenei előkészítőre. És persze vannak felkapott hangszerek, amikhez protekció is kell. A furulyát pedig nem hiszem, hogy érdemes folytatnia, mert ahogy a nagyok tanulják az jóval komolyabb, és Hédinek a hibáit (pl. fújástechnika) kijavítani lehet nehezebb, mint egy új hangszerre rátérni. Majd megérdeklődöm a szakértőktől...

Olyan jó, hogy először igazán szuperül érezte magát a suliban. Pedig járnak bábszínházba, komolyzenei koncertekre, volt lámpás készítés, majd felvonulás, süsü nap stb., de egyik után se volt ennyire lelkes.

Jégvarázs palotája

Hiába Tibi is öregszik. Ami nem csak az őszülő hajából, a növekvő pocakjából és sokasodó gyerekszámból látszik, hanem az egyre több gyertyából is, aminek elhelyezése egy tortán nem kis kihívás. 

Bár a tényleges születésnapját autóba töltötte, közel fél napos vezetéssel, azért ami késett, nem múlt el, majdnem 8 napon belül volt tortája is. És idén abban a luxusban volt része, hogy nem ő sütötte a tortáját, hanem Marcival és B. Bogival, ÉN kreáltam valami ronda és finomat:D Elfogyott, szóval tényleg nem volt rossz.

Szülinapja alkalmából pedig valami különleges élményt szerettem volna neki adni, amit talán a gyerekek is élveznek. Így jutottunk el Elsa jégpalotájába, azaz földi nevén a jégbárba. 

Ami tényleg nem mindennapi hely. Kora délután érkeztünk, gyerekekre való tekintettel. Jól tettük, mert így tényleg családias környezetbe töltöttük az időt. (Rajtunk kívül egy pár kószált bent.) Miután megkaptuk a kis eszkimóruhánkat, beléptünk egy hermetikus ajtóval elzárt részre. Ez adott egy kis izgalmat. A helységbe félhomály volt, és tényleg nem kellett izzadni (-5 °C).  Ha hosszabb időre megálltál, odafagyott a lábad a padlóhoz, és a gyerekek innivalójába is belefagyott az ital (nem itták elég gyorsan). Hangulatos hely volt, de nagyon kicsi. Gondoltam előbb végignézzük a szobrokat, fotózkodunk, aztán majd elfogyasztjuk a kis innivalónkat. De alig tettünk meg néhány lépést, már elérkeztünk a végéhez:( A nappalink nagyobb. Így rátértünk az ivászatra:) 

Különleges volt az egész, hiszen jégpohárból szolgálták fel a cukros koktélokat. A gyerekek nem is tudták, hogy igyák:) Aztán kezdődött a buli. A gyerekek láttak, tapasztaltak, elég volt. 

Az egyiknek pisilni kellett, a másik fázott, a legkisebb tündéri szemekkel kukucskált ki, hova került. A szobrok jók voltak, de nagyon keveselltem a számukat. Érdekes volt ilyet is látni. De hozzáteszem a kupon és a jegy vásárlása több időt vett igénybe, mint amit bent töltöttünk. Biztos gyerekek nélkül több időt töltünk bent, de az a 10-15 perc elég volt, hogy beszívjuk a hely hangulatát, végignézzünk mindent és elfogyasszuk a kis inninket.

A szuvenír se maradt el. Vettünk ilyen pohár alakú jégkocka készítőt, hogy nyáron mi is tudjuk ilyen módon felszolgálni az itókát. Hédinek annyira tetszett a pohár, hogy elhozta, és addig nyalogatta, amíg el nem fogyott:)

A rövid program után pedig végigsétáltunk a Váci utcán, csodáltuk a kirakatot és élveztük a jó időt. És hogy Marci lelkét is ápoljuk (az ötletgazda persze én voltam) a programot waffellel zártuk. (Linda bűnbe vitt és azóta az egyik kedvenc helyem lett.) Igazi liége-i waffel belga (Callebaut) csokival, sőt most még az eper is igazi, friss volt. Forró csokit már nem árulnak, de az összes pocak így is megtelt. És hogy írom ezeket a sorokat, már összefut a nyál a számba:D

Mérföldkő - Etetőszékben

Huba már egyre ügyesebben ül. Úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy ő is velünk ülhessen az asztalnál. Egyenlőre nagyon élvezi.

Hédike a pillangó-tündér, Marcika a lovag

Eljött ismét a farsang ideje, és ezzel együtt a kérdés: mivé is változzanak a gyermekeink? 

Marci legnagyobb örömére kölcsön kapta Domi lovag jelmezét, így igazi harcos-kardos katona lehetett. Még a fegyveres vasutas bandita csapatába is beállt.

Hédikénk idei jelmezét Anya választotta ki, így idén pillangó-jelmezt készítettünk. Persze a legutolsó utáni pillanatban jutott rá időnk, hogy elkészítsük. Közbejött Huba keresztelője, ami Kanizsán volt, így a keddi farsangi összejövetelre hétfőn éjjel kezdtük összerakni a jelmezt.

Az ötletadó blog alapján elkezdtük a szárnyakat hajtogatni. Pont kapóra jött a villanyszerelésből maradt drót. Azaz kapóra jött volna, ha elég lett volna. De nem volt és a tárolóban szűkösebb időkre őrzött kincsek (amit nehéz lenne részletesen felsorolni... de azóta egy részük a szeméttelepen végezte) között turkálva sem sikerült a hiányzó 50 cm-nyi vezetékre akadni. Így végül kreatív megoldáshoz kellett fordulnunk, de megoldottuk. Vékony kötöző-drótból fontunk vastagabbat. Végül a drótokból hajtogatott vázakra selyempapírból hajtogattunk szárnyakat.

Végül igazán szép pillangó lett Hédikéből. Felvette a fehér koszorúslány-ruhát, a kezébe kapott varázspálcát (hogy akár tündérke is lehessen, ha akar), a fejére pedig pillangó-szarvacskákat, a hátára pedig a szép, lila pillangó-szárnyakat. Meg is nézte mindenki, már a villamoson is, amikor kézben vittük a jelmezt. Hát még az iskolában... Hédi jelmeze lett az első, meg is cibálta az összes gyerek a szárnyakat.

De a lényeg, hogy Hédinek nagyon tetszett.

Huba keresztelő

Ez is egy olyan dolog, amit húztam-halasztottam. Az előző gyerekeknél Ildi leszervezte, pontosabban leszerveztette a ceremóniát, időpontot, meghívást stb. Én nem tartottam a keresztelést olyan fontosnak, sürgősnek, Dani pedig már rég túlesett ennek a szentségnek a felvételén. Szóval Huba nőtt növekedett. További problémát jelentett, hogy ki is keresztelje meg Hubát. Fliszár atya sajnos már máshol végez szolgálatot, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy a keresztelő Kanizsán (ne faluban) legyen bejegyezve. Mivel más pappal nincs közelebbi kapcsolatunk és a Karcsi se haverkodott össze az Albertfalvai pappal, így maradt a híres Fityeházi pap (Robi atya).

A nagy nap január 31-én volt 12.30-kor. A szertartás előtt a gyerekek sokat gyönyörködtek a Betlehembe, tényleg szép volt, egy ilyen nekem is az álmom. A szertartás előtt még kiderült egy turpisság. Apu (ő szervezte végül le a keresztelőt) KÁROLYt adott meg Hubának, mint védőszent, mondván, hogy Karcsi a keresztapa. De Dani is Karcsi, meg amúgy is... Elzarándokoltunk hajnalba a plébániára, hogy korrigáljuk a hibát, de sajnos vasárnap révén senkit nem találtunk ott. Végül azért sikerült a keresztelés előtt módosítani. Hubertus a vadászok védőszentje révén, ez a név se fért meg a fejemben, így végül Hugó nevet kapta Huba. A keresztelési emléklapban pedig nekünk kellene módosítani a Károlyt Hugóra. Ez még várat magára. 

A szertartás családi körbe zajlott, mindenki fent volt az oltárnál. Linda hiányzott a csapatból, sajnos lebetegedett:( Így a képek száma is igen kevés, csak az a néhány van, amit Tomasz készített. A beszéd során az atya csak a minimumokra szorítkozott, tömör volt és rövid. A gyerekek ott sürgölődtek az Atya körül, élvezték, hogy keresztet rajzolhatnak Huba homlokára:) A megkenés után is sorakoztak. A gyertyát (Hédi tarthatta) pedig előbb elfújták, mintsem kellett volna. Huba pedig az egészet nagyon jól viselte, de tényleg nem kellett sokat kibírnia, addig pedig mindig akadt érdekesség.

Innen a már megszokott Apartmanba vonultunk át, hogy elfogyasszuk a vasárnapi ebédet. Rossz idő révén bent ment a játék / beszélgetés.

A napba még belefért Anyu születésnapi köszöntése. Az ajándékról pedig majd pünkösdkor írok, hiszen akkor utazik a család Sopronba és az osztrák Family parkba (ha már itthon nincsen vidámpark).

Az idő gyorsan szállt, a bulit pedig a hazautazások miatt be kellett rekeszteni. A gyerekek nehezen fogadták el, hogy másnak iskola, óvoda, utazni kell.