Csendélet

Amíg én zuhanyzok, ők "szépen" eljátszanak. Ilyenkor megy el a kedvem minden nemű rendrakástól....

Az élet szép pillanatai

"Anya te vagy a legédesebb, meg én, ügye?" by Huba last night. 

Dinópark Reziben

Régen terveztük, hogy elmegyünk Rezibe. Kiépítettek egy Dinóparkot, de aztán mindig elvetődött a gondolat, hogy csak néhány dinó van ott kiállítva, azért nem érdemes annyit utazni.

Most évekkel később, mégis eljutottunk oda. Sajnos az idő nem volt szenzációs, de így is hatalmas mennyiségű élménnyel gazdagodtunk.

13 életnagyságú dinó található a parkba. Tényleg ügyesen megcsinálták őket. Hangot adnak, mozognak, még a légzésük is látszik, szemüket nyitogatják... Elég élethűek. Huba pl. félt tőlük:) 

Számunkra nem ez volt a légélvezetesebb a parkba. Rengeteg játék megtalálható itt, melynek korlátlan használatát a belépőjegy ára tartalmazza. Mivel rajtunk kívül nem sokan akadtak, így sose kellett sorban állni, sose kellett sürgetni a gyerekeket, hogy más is sorra kerüljön. Addig játszhattak egy-egy játékkal, amíg rá nem untak.

Rodeózni lehetett bikán. Még Huba méretű bika is üzemelt, de Hubus ettől az "állattól" is tartott. Hédi tudta legügyesebben megülni az ingerült állatot. Pedig véletlenül magas fokozatra is kapcsolták neki.

Kipróbáltuk milyen szörfözni. Anyunak meglepően jól ment. Eddig se volt a bakancslistámon a szörfözés, de ez a szimulátor meggyőzött, hogy ne is legyen:)

Huba kedvence az elektromos markoló volt, ahol kedvére pakolhatta a homokkupacokat. Szerintem ő a nap nagy részét itt töltötte.

Csónakázótón is csónakáztunk picit, bár féltem, hogy elsüllyedek (tömegem miatt) és úsznom kell:)

Trambulinoknál, sőt még a bungee-trambulinnál is korlátlanul ugrálhattak a gyerekek. Hédinek az utóbbi hely volt a favorit.

Dinogolót, ha már itt jártunk kötelező volt kipróbálni. Nem mondom, hogy Huba mosolyogva lovagolta meg a őskori állatokat. Pedig az ember nem mindennap ülhet mozgó dinó hátán.

Marci nagyon élvezte az átfordulós biciklit, ami természetesen úgy volt beállítva, hogy ne forduljon át. Számomra elég félelmetes volt, de hősiesen mentem néhány kört vele.

Kaland pálya talán a leglátványosabb itt. Kicsiknek és nagyoknak és felnőtteknek is akad bőven mászni való. Sajnos csak én maradtam talpon a vidékén. Mindenki megfutamodott a felnőtt pályáktól, férfiak is inkább visszafordultak, így magányosan teljesítettem a kihívásokat. Tény, hogy az időjárás nem kedvezett, a nyirkos kötél sokat rontott az élményen. 

Huba másik nagy kedvence a kisvonat volt, ahol a dinók között utazhattunk. A vonat félóránként tett két kört. Ha tehette, ő rajta ült.

Sajnos nem üzemelt minden a időjárásra való tekintettel. Többek között a mászófalat, ugrálóvárat nem lehetett kipróbálni, de ettől függetlenül úgy gondolom, nem jöhettünk volna jobbkor.

Szerencsére Abi sokat aludt, maradék időbe pedig anyu istápolta, így kedvemre játszhattam én is :)

Kiélveztük az itt tartózkodás minden percét, míg végül a sötét és a hideg hazakergetett bennünket.

Még visszatérünk.

Itt van az ősz... Buba óvodába megy

Itt van az ősz... Tovább nem idézem, mert szomorú szeptember ez nekem. Buba is nagyfiú és bizony megérett a közösségre. Szívem vérzik, hiszen itthon vagyok, neki mégis mennie kell.

Múlt héten egyik délután bementünk Ági nénihez, hogy kiválasszuk a jelét. Marci sugallatára vitorlás hajó lett a jele. 
Vasárnap sírt, hogy ő Marci nélkül nem megy sehova, még velem se. Így a nagyok neki is összeállítottak egy iskolás csomagot (iskolatáska, tolltartó, tavalyi füzetek, játék üveg, hami...), hogy ne szomorkodjon. Büszke volt rá, ő is úgy indul neki, mint a nagyok. Első nap vittük is magunkkal, de aztán rájött, hogy az óvodába ennek semmi hasznát se veszi. Az óvoda nem olyan, mint az iskolás játékuk.

Hétfőn én is újra ovis voltam, és eltöltöttünk együtt egy közös napot az óvodába. Nosztalgiáztam kicsit, hiszen a mese a Hédi egyik kedvence volt. Hányszor elmesélte nekünk a Vajaspánkót, énekelte és tömegesével hozta haza őket (kis golyókat só-liszt-gyurmából) :)

Kedden itthon pityergett, hogy nem akar menni nélkülem, de aztán mikor odaértünk az óvodához és meglátta az egyik kisfiút, teljesen megváltozott a viselkedése. Mindenben követte Bazsit, még a kezét is megfogta, hogy ő vele megy. Az ebéd ideálisabb nem is lehetett volna. Piskóta csokiöntettel, desszertként meg egy kis torta. Szerdán egy szintén kiscsoportos kislánnyal játszott, dumálgatott. Ma pedig már csak megkérdezte a megbeszélteket, hogy "Kicsit játszok?". Picit játszik és ebéd után viharzok érte, hogy együtt mehessünk a nagyokért. Már a vacsit is egyedül ette, nem kérte, hogy etessem. Ovis az én nagy babám.

Hubát egy másik tagépületbe járatom, mint a nagyok jártak. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e oda, ahova a Hédiék jártak. Dani ott van, Huba örülne a társaságának. De sokat úgyse látná, mert az udvaron is el vannak választva. Hédinél a Bölcsi miatt útba esett, Domiék is oda jártak és hittem a tiszta csoportban. Az eddigi tapasztalatom azt mutatta, hogy hiába a tiszta csoport, ha a pedagógus nem motivált. Az Albertfalvi Óvoda egy megőrző. Ági néni szigorú, határozott és tapasztalt.  Hédi óvónénije volt és talán ő testesíti meg legjobban az igényeimet az óvónőkkel szemben. Mivel őt áthelyezték ebbe az épületbe, ami ráadásul közelebb van és csak a telepen kell mozognunk (nincs forgalmas út), így döntöttem. A vegyes csoportot kompenzálom otthon. Talán majd Abival is együtt lehet.

Nagyok iskolába. Tegnap már megkezdtük Marcival a harcot a tanulással. Délutánok még szervezés alatt, de azt látom, hogy unatkozni nem fogunk. Hédi mindent akar. Marci szeretne gitározni és bár túlterhelt, de jó lenne neki is kicsit mozogni. Huba a mi kis tornászunk és Abi mozgását is fejleszteni kell. Ja és osztódni még mindig nem tudok:)

És ha ősz, megkezdődik a torta szezon. Abigél is mindjárt 1 éves!

Mátyás Király Játszótér

Egy nap kimaradás után folytattuk a játszótér túrát. A Mátyás Templom és a Halászbástya közelében elrejtett kis játszótéren jártunk. Az utazás nagyon hosszúra nyúlt. A kiszemelt 41-es villamosnak már csak az út túloldaláról tudtunk integetni, ami újabb 15 perc várakozást jelentett. Ezek után hatalmas lépcsőrengetegen vergődtünk fel. Huba becsülettel felsétált, én a jól megpakolt babakocsi cipelése közben azt kívántam, hogy kidőlhessek. A vár lábánál már feladtam, nem hittem el, hogy még azon a hosszú lépcsősoron fel kell mennünk, így egy jó nagy kerülőt téve törtünk be a várba. Persze a GPS végig a közelbe jelezte a célt, csak a szintek nem észlelhetők benne. Megnéztük, hogy a Minisztérium tényleg elfoglalták a várat. (Nem értem, van egy hatalmas Parlamentük a politikusoknak és még tovább terjeszkednek.) 

 

Kétségbeesésembe, mikor ott keringtünk a célpont körül, de csak nem leltünk rá, a gyerekeknek a Mátyás Templomot és a Halászbástyát mutogattam. Természetesen ilyen túra után senkit se érdekelt, engem se. Azért örültem neki, hogy valamelyik gyerek magától megjegyezte, milyen szép teteje van.  Hédi még arra is emlékezett, hogy már járt itt az osztállyal, amikor az egyik osztálytársának az anyukájának a munkahelyére mentek (Levéltárba). 

  

Végül egy eldugott ösvényen, újabb lépcsők után, lefele irányba megleltük a játszit. Jól jött volna néhány eligazító tábla. A gyerekek mentek felfedezni a területet, én pedig kipurcantam egy padon.

A játszóteret gyönyörű környezetben alakították ki. Csodás panoráma nyílik a városra. A játszótér pedig a vár falába épült. 

A padok nagy részét fák adta árnyék alá tették. 

  

A valódi várfal mellett található a Mátyás Király vára. Alul mászóalagút rengeteg van, itt Abigél is "elmászkálgatott" kicsit. Felül pedig házak, bástyák, ágyuk találhatók. Igyekeztek címerekkel, képekkel, díszíteni belülről is, de azért közel se volt olyan kidolgozott, mint a korábbi tematikus játszóterek.

  

Nekem hiányoztak a várból a mászókák, csúszdák, amik egy kicsit érdekesebbé tették volna a létesítményt. Ha egy osztály, baráti társaság jön ide, nagyszerű szerepjátékokat lehetne velük játszani. Marci és Huba mondjuk nagy élvezettel töltögették az ágyút és hol katonák volta, hol királyok, akik persze a képzelt ellenséget mindig legyőzték. 

Ja és akadt várbörtön is, bilinccsel!:) 

Hédit ezt kevésbé kötötte le. Ő a különálló mászókákon és a fákon edzett. A hinta díszítésénél még figyeltek rá, hogy beleilleszkedjen a Mátyás-kori díszletbe, de a két mászóka-csúszda komplexum már nagyon 21. századinak tűnt itt. Jobb lett volna fal mögé rejteni. Persze a szülőnek nehezebb dolga lenne a csemeték szemmel tartása. 

Kedvencem a rúgós közlekedő volt. Kipróbáltam, de szívesen elidőztem volna rajta kicsit többet, ha akadt volna valaki, aki a gyerekeket szemmel tartja. A súlyommal már nem is olyan egyszerű lépkedni rajta, mint ahogy gondoltam:) 

Érzékelős párakaput is építettek a játszótérre. Így a melegebb időszakba lehet hűsölni is. Azért morcos voltam, amikor picit szem elől tévesztettem a nagyokat (na jó, őket már nem követem folyamatosan) és csupa vizesen kerültek elő... Utána el is kezdtem hazahajtani őket. Pontosabban a Nagyi Palacsintázójába. 

A lejutás könnyebben ment. Kevesebb lépcsővel, és bolyongás nélkül. A Palacsintázóba viszont bemutatkoztunk. Huba hisztizett mindenért, Abi torkaszakadtából visított a ciciért, Marci előadta, hogy ilyen rossz palacsintát ő nem eszik meg... Hédi volt az én hősöm, aki evett, csöndbe volt és segített. Sajnos még nem érettek meg az ilyen ínyencségekre, legközelebb inkább viszek még két doboz kekszet:), én meg megtartom régi, szép emléknek a Nagyi Palacsintázóját.

A játszóteret ajánlom minden kis lovagnak és kitartó szülőnek.