Síelés Nassfeldbe

Idén ismét itthon hagytak a Nagyok, hogy elmenjenek egy hétre síelni. Tibi bánatára, most neki se jutott hely. Idén Nassfeld hegyein száguldoztak. A képek alapján csak nekem volt hiányérzetem...

Csendélet

Amíg én zuhanyzok, ők "szépen" eljátszanak. Ilyenkor megy el a kedvem minden nemű rendrakástól....

Az élet szép pillanatai

"Anya te vagy a legédesebb, meg én, ügye?" by Huba last night. 

Dinópark Reziben

Régen terveztük, hogy elmegyünk Rezibe. Kiépítettek egy Dinóparkot, de aztán mindig elvetődött a gondolat, hogy csak néhány dinó van ott kiállítva, azért nem érdemes annyit utazni.

Most évekkel később, mégis eljutottunk oda. Sajnos az idő nem volt szenzációs, de így is hatalmas mennyiségű élménnyel gazdagodtunk.

13 életnagyságú dinó található a parkba. Tényleg ügyesen megcsinálták őket. Hangot adnak, mozognak, még a légzésük is látszik, szemüket nyitogatják... Elég élethűek. Huba pl. félt tőlük:) 

Számunkra nem ez volt a légélvezetesebb a parkba. Rengeteg játék megtalálható itt, melynek korlátlan használatát a belépőjegy ára tartalmazza. Mivel rajtunk kívül nem sokan akadtak, így sose kellett sorban állni, sose kellett sürgetni a gyerekeket, hogy más is sorra kerüljön. Addig játszhattak egy-egy játékkal, amíg rá nem untak.

Rodeózni lehetett bikán. Még Huba méretű bika is üzemelt, de Hubus ettől az "állattól" is tartott. Hédi tudta legügyesebben megülni az ingerült állatot. Pedig véletlenül magas fokozatra is kapcsolták neki.

Kipróbáltuk milyen szörfözni. Anyunak meglepően jól ment. Eddig se volt a bakancslistámon a szörfözés, de ez a szimulátor meggyőzött, hogy ne is legyen:)

Huba kedvence az elektromos markoló volt, ahol kedvére pakolhatta a homokkupacokat. Szerintem ő a nap nagy részét itt töltötte.

Csónakázótón is csónakáztunk picit, bár féltem, hogy elsüllyedek (tömegem miatt) és úsznom kell:)

Trambulinoknál, sőt még a bungee-trambulinnál is korlátlanul ugrálhattak a gyerekek. Hédinek az utóbbi hely volt a favorit.

Dinogolót, ha már itt jártunk kötelező volt kipróbálni. Nem mondom, hogy Huba mosolyogva lovagolta meg a őskori állatokat. Pedig az ember nem mindennap ülhet mozgó dinó hátán.

Marci nagyon élvezte az átfordulós biciklit, ami természetesen úgy volt beállítva, hogy ne forduljon át. Számomra elég félelmetes volt, de hősiesen mentem néhány kört vele.

Kaland pálya talán a leglátványosabb itt. Kicsiknek és nagyoknak és felnőtteknek is akad bőven mászni való. Sajnos csak én maradtam talpon a vidékén. Mindenki megfutamodott a felnőtt pályáktól, férfiak is inkább visszafordultak, így magányosan teljesítettem a kihívásokat. Tény, hogy az időjárás nem kedvezett, a nyirkos kötél sokat rontott az élményen. 

Huba másik nagy kedvence a kisvonat volt, ahol a dinók között utazhattunk. A vonat félóránként tett két kört. Ha tehette, ő rajta ült.

Sajnos nem üzemelt minden a időjárásra való tekintettel. Többek között a mászófalat, ugrálóvárat nem lehetett kipróbálni, de ettől függetlenül úgy gondolom, nem jöhettünk volna jobbkor.

Szerencsére Abi sokat aludt, maradék időbe pedig anyu istápolta, így kedvemre játszhattam én is :)

Kiélveztük az itt tartózkodás minden percét, míg végül a sötét és a hideg hazakergetett bennünket.

Még visszatérünk.

Itt van az ősz... Buba óvodába megy

Itt van az ősz... Tovább nem idézem, mert szomorú szeptember ez nekem. Buba is nagyfiú és bizony megérett a közösségre. Szívem vérzik, hiszen itthon vagyok, neki mégis mennie kell.

Múlt héten egyik délután bementünk Ági nénihez, hogy kiválasszuk a jelét. Marci sugallatára vitorlás hajó lett a jele. 
Vasárnap sírt, hogy ő Marci nélkül nem megy sehova, még velem se. Így a nagyok neki is összeállítottak egy iskolás csomagot (iskolatáska, tolltartó, tavalyi füzetek, játék üveg, hami...), hogy ne szomorkodjon. Büszke volt rá, ő is úgy indul neki, mint a nagyok. Első nap vittük is magunkkal, de aztán rájött, hogy az óvodába ennek semmi hasznát se veszi. Az óvoda nem olyan, mint az iskolás játékuk.

Hétfőn én is újra ovis voltam, és eltöltöttünk együtt egy közös napot az óvodába. Nosztalgiáztam kicsit, hiszen a mese a Hédi egyik kedvence volt. Hányszor elmesélte nekünk a Vajaspánkót, énekelte és tömegesével hozta haza őket (kis golyókat só-liszt-gyurmából) :)

Kedden itthon pityergett, hogy nem akar menni nélkülem, de aztán mikor odaértünk az óvodához és meglátta az egyik kisfiút, teljesen megváltozott a viselkedése. Mindenben követte Bazsit, még a kezét is megfogta, hogy ő vele megy. Az ebéd ideálisabb nem is lehetett volna. Piskóta csokiöntettel, desszertként meg egy kis torta. Szerdán egy szintén kiscsoportos kislánnyal játszott, dumálgatott. Ma pedig már csak megkérdezte a megbeszélteket, hogy "Kicsit játszok?". Picit játszik és ebéd után viharzok érte, hogy együtt mehessünk a nagyokért. Már a vacsit is egyedül ette, nem kérte, hogy etessem. Ovis az én nagy babám.

Hubát egy másik tagépületbe járatom, mint a nagyok jártak. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e oda, ahova a Hédiék jártak. Dani ott van, Huba örülne a társaságának. De sokat úgyse látná, mert az udvaron is el vannak választva. Hédinél a Bölcsi miatt útba esett, Domiék is oda jártak és hittem a tiszta csoportban. Az eddigi tapasztalatom azt mutatta, hogy hiába a tiszta csoport, ha a pedagógus nem motivált. Az Albertfalvi Óvoda egy megőrző. Ági néni szigorú, határozott és tapasztalt.  Hédi óvónénije volt és talán ő testesíti meg legjobban az igényeimet az óvónőkkel szemben. Mivel őt áthelyezték ebbe az épületbe, ami ráadásul közelebb van és csak a telepen kell mozognunk (nincs forgalmas út), így döntöttem. A vegyes csoportot kompenzálom otthon. Talán majd Abival is együtt lehet.

Nagyok iskolába. Tegnap már megkezdtük Marcival a harcot a tanulással. Délutánok még szervezés alatt, de azt látom, hogy unatkozni nem fogunk. Hédi mindent akar. Marci szeretne gitározni és bár túlterhelt, de jó lenne neki is kicsit mozogni. Huba a mi kis tornászunk és Abi mozgását is fejleszteni kell. Ja és osztódni még mindig nem tudok:)

És ha ősz, megkezdődik a torta szezon. Abigél is mindjárt 1 éves!