Huba megállapítása:
"Jaj, de jó, hogy ma van a születésnapom!"
Tegnap igazán tartalmas napja volt Hubusnak. A nap egy jelentős részét állatkertben töltöttük. Ovis kirándulás keretein belül mentünk. Mivel a kiscsoportosok mellé, kellett egy felnőtt is, így becsatlakoztunk Abigéllel. Az ottlét nem volt olyan tartalmas, mintha csak mi lettünk volna. Minden gyereknek akadt valami nyűgje.
Bár az oviba akadt egy igazán okos kisfiú, aki végig kérdezte a dolgokat és ahogy láttam elég tájékozott is. A Levi nevű kisfiú csípi Hubát, mert hazafelé a metrón végig átkarolta, kedveskedett neki:) A szívembe zártam az állatbarát óvódást :)
Nagy barátság alakult ki Zsozsó (Óvónők szerint Huba nagy barátja) és Abigél között is. Pihenő időbe szívesen sétálgattak együtt.
Az állatkertnek most főleg azokat a részeit jártuk be, ahova múltkor nem jutottunk el. Vidrákat, Ausztrál részt, Pálmaházat. A Pálmaházba még sose jártam, vagy olyan régen, hogy nem is emlékszem rá. Ott főleg a hűlőkben, halakban, majmokban gyönyörködhettünk. Szerintem ennyi elég is volt a gyerekeknek, (óvónőknek is) hogy telítődjenek. Az ismertebb állatokon szinte végigszaladtunk.
Abigél persze élvezte az egészet. Bár a macska a kedvence, órákig el tudja (tudná) nézni akármelyik állatot. Már az elején míg a többiek ettek, ő megállás nélkül a madarakat mutatta a a Nagy-tóba. Ezerszer végigmutogatta a pelikánt, a kárókatonát, a kacsát. Minden egyes egyedet, ami a közelünkbe volt megszemlélt. Többször kéne vele állatkertbe menni.
Történtek nagyon jó dolgok. Pl. pelyhes kiskacsák jelentek meg a babakocsi körül. Jöttek felenni Abigél morzsáit. Nagyon barátságosak voltak. Még csak nem is menekültek előlünk.
Szembe találtuk magunkat két hatalmas anakondával. Sose csíptem a csúszómászókat, de azt hittem, ekkora kígyók csak a filmekben léteznek. Meglepő volt látni. Szegény Hédi hogy örült volna nekik.
Megnézhettük, egy bácsi hogyan takarítja ki a krokodilok helyét. A krokodil nyugodtan szunyókált, míg a bácsika strandpapucsba suvickolta a medencéjét (a sok bedobált pénztől).
Az Ausztrál éjszakában a kuszkusz sajnos nem volt a múltkori helyén. Most az ecsetfarkú patkánykenguru mutatta meg magát. De látszott rajta, hogy a sok gyerek láttán nagyon fél.
A játszótérről az eső hazazavart bennünket kora délután. Mivel épp csak egy fordulásnyi időnk lett volna, míg Marciért kell menni, az idő pedig nem tette lehetővé a játszótéri időtöltést, így bevittem Hubát shoppingolni a játékboltban. Ő választhatta ki az ajándékát. Huba majdnem 1 óráig csodálta a sok játékot. A bőség zavarába pedig nem volt egyszerű dolga, eldönteni mire vágyik legjobban. Végül egy kukásautót vittünk haza. Huba nem akarta elhinni, hogy bármelyik játékot meg lehet venni a játékboltba:)
A cukrászdába akartam venni néhány sünit, hogy valamire gyertyát is tehessünk, de Huba hamar kiszúrta az alakos tortákat. Szülinapján nem mondhattam nemet. Egy versenyautós tortát választott.
Az ünnepelt annyira türelmetlen volt, hogy tortázhasson, hogy a vendégek érkezését (Ildiék, Ági néniék), akiket ő hívott meg, gyorsan át kellet szervezni estére.
Az örömöt látni lehetett a szemébe, amikor körbeültük az asztalt és őt ünnepeltük. Elégedett, boldog kisfiú volt.
Zárásként meghallgattuk Marciék Balatonról szóló előadását. (Szegény Hubus azt hitte, mesét nézni ülünk be a TV elé.) Egész jól előadták.
Nem tudom, hogy Hubuska kívánt-e valamit a gyertya elfújása előtt, de én lelassítanám az időt. Egyre jobban kisgyerekes formát ölt már ő is. Okos, ügyes, nagy. Már 4 éves a picit nagy Hubám.
