Kis csacsogó

Vizsgáimat letudva ismét meglátogattam a kis babócokat, akik már nem is olyan kicsik. Nőnek, mint a bolondgomba :) Szerda délelőtt mentem át Szabiékhoz, sajnos sikerült felébresztenem Hédikét, aki ennek ellenére nagyon megörült nekem. Megmutatta kedvenc játékát (egy tologatós fabéka), mint kiderült nem csak a lakásban, de az utcán is ezzel furikázik, amit nem csak tolni szeret, hanem húzni is, így szegénykének kissé kopottas már a feje:)

A délután nagy részét máshol töltöttem, de másnap igyekeztem korán felkelni, bár Tibihez képest így is elég későn sikeredett, aki már 6-kor elment dolgozni. Hédike is kelt apával, anyukája nagy bánatára. Délelőtt kitakarítottuk Szabival a konyhát, a kis vigyorinak nem annyira tetszett az ötlet, hogy nem tud szabadon járni-kelni addig sem, de segített anyának kivinni a szemetet, ami után be sem akart jönni a folyosóról, fel alá járkált, közben jókat kacagott, hogy egyedül mászkálhat. A korai keléstől három órán át aludt délelőtt – kora délután. Sajnos az időjárás nem kedvezett a játszóterezésnek, de amikor éppen nem esett lementünk egy kicsit, ahova Hédike már a saját lábán megy és természetesen a békáját maga előtt tolva, ha pedig elfárad mutatja, hogy vegyük fel vagy rakjuk be a babakocsiba. Hédike nem olyan a játszótéren, mint Domdom, akit főleg más gyerekek játéka érdekli, őt tényleg inkább a gyerekek nyűgözik le, érdeklődve mosolyog (nevet) másokra. Csúszdáztunk, homokoztunk, kövekkel játszottunk és megvolt a „hin-ta” is. Nem tudtunk sokáig maradni, mert elkezdett újra esni, nem is tetszett Hédinek, hogy ki kell szállnia a hintából.

Hédike egyébként egész nap csacsog:) Persze a nagy részét nem értjük, ilyenkor néha kitartóan ismétli, hátha megértjük mit is akar nekünk mondani. Kedvenc szavai a Buda, duda, apa, ott és a hinta.
Puszit is kaphat tőle, aki szeretne, a kis pocaklakót is megpuszilgatta egy fénykép erejéig:) Én is kaptam búcsúzásul, de hamarosan újra találkozunk, hiszen itt a nyár!

Gyereknap a Városligetben

Anyuék is fent voltak Pesten, így valami programot kellett találni vasárnapra. A Városligetbe is tartottak gyereknapi rendezvényeket, így oda mentünk. Ezután jött a nehezebb rész, eldönteni, hogy mikor menjünk. Hédi 11-től szokott aludni (1,2-2 órát), Domi ebéd után 3 órát. Tehát se a délelőtt, se a délután nem jó. Végül persze de. mentünk, mert az Ildiék voltak a programszervezők, és ügye a Domi alvása szent.

Még de. kijutottunk a Városligetbe, jött a következő vitapont. Menjünk a játszótérre, ami ultramodern, nagy, de zsúfolt vagy ha már gyereknap van, nézzük meg a zsibvásárt, színpadot... Szóval jött a morgás, hogy vajon mit élveznek jobban a gyerekek (zárójelbe megjegyzem, nekik mind a kettő hely tetszett, mert új élmény volt mind). Végül voltunk picit a játszótéren, majd átmentünk megnézni a gyereknapi választékot. Ettünk vattacukrot. Volt kis vidámpark. Az egyikre felültünk, bár az aprónép kipróbálta volna mind. A Hédi pl. egy fejen lefelé forgatós, magasba repülő játékot szemelt ki. Miután végigjártuk a sort mehettünk is haza, mert a gyerekek elálmosodtak.

A délutáni programot elmosta az eső. Így szobafogságba voltak ítélve a gyerekek. Hédikét ez különösképpen nem keserítette el, hiszen szeret a Domiéknál lenni, mert van ott sok-sok új játék. Mivel felváltva aludtak, így a Domi se vette el tőle a játékokat, nyugodtan megvizsgálhatta mindegyiket. A gyerekeket a Karcsira és Apura bíztuk, hogy részesítsék őket megfelelő gyereknapi szórakoztatásban. Mi meg elmentünk nekem kismamaruhákat venni, Ildinek felújítani a ruhatárát, Tibinek pedig elegántosítani az öltözékét.

Szerintem a gyerekek mit sem érzékeltek a gyereknapból, de elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk :D

Marci 2. genetikai UH

Kedden elérkezett a várva várt UH ideje. Ismét bekukkanthattunk a pocaklakóhoz. Most nem bújócskázott, szépen megmutatta magát. Saját szemünkkel meggyőzödhettünk arról, hogy kisfiú. Láttuk a szívét, ismét mind a 4 üreget, meg a billentyűket, veséjét, gyomrát, hólyagját. Az agyát is végigboncolta a doki. Kis agy, nagy agy, egyebek rendben. Láttuk szépen a gerincoszlopát, bordáit. Ujjacskáit, kezeit, lábait. A doki nagyon rendes volt, nagyon profi arcképet csinált róla. Addig próbálkozott, míg sikerült egy jobb. Bár a kezeit nem volt hajlandó elmozdítani a fejecskéjétől. Becsült súlya 350 g.
Szóval most már róla is van egy profi videónk. Hédit nem hatotta meg az ügy, neki csak az volt a célja az egész vizsgálat alatt, hogy feljusson mellém az ágyra. Ez a video nem fogja kiütni nála a Bogyó babócát. Sajnos.

Pünkösd a tengerparton

Megelégeltünk a Kanizsán töltött 1 hét rossz időt és próbát tettünk a tengerparttal, hátha ott ér minket egy kis napsütés is. Az időjárás itt se volt tökéletes, de azért akadt 1-2 napsütéses óra, amikor le tudtunk menni a partra. A víz 16 °C-os volt, ami azért lényeges, mert a gyerekeket, főleg a Hédit mit sem zavarta.

Szombat de. naivan csak egy kis sétára indultunk. Bevásároltunk a boltba, és lementünk egy picit a partra, hogy ott játszhassanak a gyerekek. Lapátoljanak, meg bámészkodjanak.

Álmunkba se gondoltunk arra, hogy esetleg törülközőt, vagy fürdőruhát vigyünk magunknak, a gyerekeknek meg még úgy se. Domi hamar észrevette a vizet, és élvezte, hogy mikor beledob egy követ a vízbe, csobban egyet. Mivel mindenáron bele akart menni a vízbe, megnézni milyen is az, Ildi besétált vele.

Persze a Hédinek se kellett több. Ha a Domi abba a hatalmas mennyiségű vízbe van, biztos nem lehet rossz, ő is oda akart menni. Csak éppen neki nem volt elég, hogy a pici lábikóját mossa a víz, minél beljebb akart menni. Ha megpróbáltam kijjebb vonszolni, elhagyta magát és a kezén csüngött, igazi hisztis kisasszony módjára. Éppen egy ilyen csüngés volt, amikor jött egy hullám is, és elmosta a Hédi pelusát, bodyját is. Ezután az Ildi gyorsan felrohant a gyerekeknek csere ruháért, türcsiért stb. Míg anyuval a Hédit vetkőztettük, Dominak megtetszett egy kavics a tengerbe, és éppen azután mászott, úgyh. ő is megmártózott a jó hideg vízbe.

Ezt követően, mikor mentünk le a partra nem feledkeztünk meg a váltóruháról, törülközőről stb. Nem is próbáltam ezután megállítani a Hédit, hogy fürödjön. Hiába jártattam volna a számat, hogy hideg a víz stb., mert őt ez egy cseppet se zavarta. Emlékezett volna a belga Északi tengerre?!

Belement derékig, belecsücsült és játszott benne. Ami a legérdekesebb tényleg nem fázott, nyilván 5-10 perc után azért kiszedtük, de roppant mód élvezte a pancsolást. Nem lilult a szája, nem libabőrösödött... A Domi már óvatosabb volt, ő figyelt rá, hogy a kukaca nehogy beleérjen a vízbe, mert érzékelte, hogy ez aztán nem fürdővíz.

De azért Hédi tett róla, hogy Domi se maradjon ki a buliból, szépen megmosogatta a hátát a jeges vízzel, szegény Domi győzte elhúzni. Aztán panaszolta, hogy ez rossz.

Hédinek a sós víz is tetszett, nyalogatta le a kezéről. Pedig volt lent édes vize is. Tény és való, hogy új íz volt számára, itthon nem szoktunk sós vizet feltálalni neki és a fürdővizet is szívesen iszogatja.

Hédót a kövek se igen zavarták. Úgy ment rajta, minta sima talaj lett volna, mi meg próbáltunk utána botorkálni.

Domi inkább a kövek dobálását élvezte, illetve a kóstolásukat. Pillanatok alatt betömte a szájába. Miközben az Ildi tartotta neki az agymosást, hogy nem vesszük a szánkba a köveket, ő két mondat között szépen megízlelte. Nem zavarta, hogy utána a szájába matatnak, jó bulinak tartotta, jót somolygott utána. Viszont a köveken a mászkálást nem különösebben élvezte, csak ha tényleg valami jó úticélt talált, egyébként fájlalta a lábát.

Volt fagyizás is. Hédi még egy kis tejszínt is kuncsorgott. Persze ezzel nem dicsekszem majd el a dokinak, se a védőnőnek. Ízlett neki, és nem lett tőle semmi baja.

Este, fürdés után pedig mindig nagy hancúrozást csaptak a hatalmas ágyon. Bár Hédi hamar kidőlt az álmosságtól.

Hédi mit élvezett ebbe a hideg vízbe, azt még most se tudom épp ésszel felfogni. Tuti nem tőlem örökölte ezt a hajlamát, se a víz szeretetét.

Egy hét Kanizsán

Tibi elhúzott Japánba, és hogy ne kelljen még egy hetet egyedül lennünk, elmentünk Kanizsára. Ildiék is velünk tartottak, így nem volt lazsálás, unatkozás szervezte a programokat.

Kanizsán valamiért kicsit korábban kezdődtek a gyereknapi rendezvények. Mi bábjátékkal és gyerekkoncerttel ünnepeltük. Előbbi nekem annyira nem jött be. Egy Selyemrít című kalotaszeg népmesét játszottak el élőzene segítségével. A mesélők nagyon jók voltak, és a zene is feldobta az egészet, de a bábok... Mintha én készítettem volna, fakanál bábok voltak. Azért Hédi figyelmét lekötötte, és ahogy elnéztem az óvodások is teljesen beleélték magukat a történetbe, sőt a bábokat is szívesen megnézték utána. Lehet csak nekem nagyok az elvárásaim. A koncert (Dargay Marcell - Dinyés Dániel - Futó Balázs) szerintem elég modern volt. Azzal kezdődött, hogy egy fémgolyót görgettek át a termen, érdekes hangot adott. A koncerten egyébként, mint kiderült iskolás osztályok vettek részt. Úgyh. kicsit ciki volt, mikor a csemeték elkezdtek hangoskodni pl. a csőrös poharakon. Vagy Hédi nekiállt dalolászni jó hangosan... Ildi a Domit ki is vitte szaladgálni az előtérbe, mondván, hogy ott is hallja a zenét, de nem zavar senkit. Mondjuk volt olyan gyerek, aki inkább őket figyelte. Mentségükre szóljon, hogy a koncert 11-től volt, a Hédi pedig f6-kor kelt és túl voltak már a bábjátékon, sok-sok új élményen, azaz már fáradtak voltak.

Voltunk fizetős, ingyenes játszóházakba a rossz idő miatt. Hihetetlen, egy olyan kis városban, mint Kanizsa 3 játszóházat is csináltak. A kölyökpark nevű hely a pesti elevenpark nagyon lekicsinyített, drágább változata. Főleg a gyerekek mozgásigényét elégíti ki. A hálós mászótorony tetszett a gyerkőcöknek legjobban, kis bátorítás után Domi is feloldódott a hálós mászókarendszerbe. Egy újdonság, hogy 2 emelet magasan lehetett átmenni egy gerendán. Nyilván leesni nem lehetetlen, mert a hálók megtartják az embert (a babócák esetén volt is rá példa), de azért elég félelmetes. Lépcsőkön, mászókákon lehet feljutni, lefelé pedig a csúszdázást is választhatja az ember. A másik fizetős hely, 7mérföld, bár mi a gyereknapi ingyenes bábjátékra mentünk, inkább nagyobbaknak szól. Gondolom el is pakolták a játékok nagy részét, hogy legyen hely a gyerekseregnek. Ahogy kivettem, itt inkább foglalkozások vannak, sok-sok jelmez van hozzá. Amit mi kipróbáltunk az egy kukac-alagút, illetve a hintaszék, mást nagyon nem is láttunk. A harmadik játszóház, amit legtöbbször látogattunk egy Eu-s pályázat támogatásából valósult meg, melynek feltétele az ingyenes üzemeltetés:) Valójában egy kis terem telezsúfolva mindenféle játékkal 1-6 év közötti gyerekek igényeinek kialakítva. Van ott labdafürdő, hintalóvak, kis konyha, építőkocka, gumiasztal és még sorolhatnám. Minden, ami a gyerek szem-száj ingere. Szóval nincs olyan apróság, aki ne rámolna ott szívesen.

Voltunk kerekítőn (olyan, mint a Rintgató). Vendégeskedtünk a Manciéknál (Domi nagymamájánál), illetve bővült Hédóka ruhatára ismét egy kupac ruhácskával.

Egyre többet foglalkozik egymással a két apróság. Viszont általában a nagy mókának mindig sírás lett a vége. Domi belendült, aminek következtében a Hédit kicsi fájdalom érte, amit annál nagyobb hanggal adott tudomásul.

Kedvenc búvóhelyük még mindig a függöny mögötti zúgok. Domi gyakran próbálta Hédókát etetni, itatni, amit a kisasszony nem igazán tudott értékelni. Hédó elhalmozta Domikát puszikkal, simogatásokkal.

Hédi beleszeretett egy ősrégi, ócska könyvbe: Z. Alexandrova: Az én mackóm, még Anyu mesekönyve volt. Szinte mindig ezt olvasta a bilin. A másik sikerdarab Finy Petra: Tesó-ügy c. könyve. Szánom-bánom, hogy megvettem, mert egyáltalán nem a Hédinek való még és szerintem nem is olyan jó, mint ahogy beharangozták. Hédi mégis nagyon szereti lapozgatni, és valamiért a Dominak is tetszik, amiért mindig nagy veszekedés tör(t) ki rajta. Szegény könyv elég megviselt már...

Nagy kedvencük a búgócsiga. Még a mi játékunk volt, így elég lestrapált állapotba van szegény, de még forog és búg, így nagy kedvencük.

Pancsoltak együtt a nagy kádba. Hédi alaposan megmosdatta a Domikát. A haját is megpróbálta. Azaz gonosz módon 1-2 szer leborította a Domi fejét vízzel, amit ő nem igazán vett jó néven.

A közös fogmosás is a fürdőzés része volt.

A reggelt is együtt kezdték. Hédi általában hajnalba kelt (átlag 6-kor), így mire Domi felkelt, készen állt egy kis reggeli előtti mókára. Ildi szerint, mikor legközelebb mentek Kanizsára (mi nem), a Domi ébredés után kereste is a Hédi a szobánkba. Úgyh. a Domiba biztos mély nyomokat hagyott a korai közös játék.