Versek, dalok Hédi és Marci előadásában

Mosolyalbum 2013

Immáron elkészült a 4. mosolyalbumunk Aradi Péternél!

Sajnos tavalyi fogadalmamat most se sikerült megtartanom. Nyár végén felvetettem Tibinek, hogy el kéne menni fotózkodni, de aztán csak elmaradt. Azóta meg a nagy rohanásba, el is feledkeztem róla. Igen, ilyen is megtörténhet. Pörgök, pörgök egy kis rohanással vegyítve, közbe pedig aki, mindent naptárba vezet, és fejből tudja (legalábbis eddig így volt) az időpontokat, mikor, hol kell ott lennünk, mit kell elintéznünk stb. sorra elfelejtek elmenni megbeszélt találkozókra pl. védőnőhöz, munkaalkalmassági vizsgálatra, a többit meg inkább le se írom:) Szóval az életművem egyik legfontosabb darabját: a dokumentálást, fényképezést, örökítést is háttérbe szorítottam, és ami még ennél is rosszabb, a gyerekeket is. Későn megyek értük, sokszor már ügyeletbe vannak, este egyre többször előfordul, hogy elvonulok dolgozni, és mikor hívnak, hogy játsszak velünk, azt a választ kapják, hogy nem tudok, nincs időm, még ezt meg azt meg kell csinálnom. Ez utóbbi a viselkedésükre is kihat, főleg Hédin látszik, hogy a tündérünkből egy kis krampusz lett. Marci eddig is az volt:) De majd talán a szünet segít nekünk egy kicsit visszalassulni, pihenni, feltölteni a tankjainkat, hogy a jövő évi újabb hajtásra felkészüljünk kicsit.

Szerencsére Ildinek hála, lett időpontunk, úgy, hogy a család minden tagja rajta legyen (Tibi ismét 1 hónapot Japánba töltött) a képeken. Sőt most egy kis újítás is volt. A 4 haramiáról készültek közös képek. És van benne 1-2 hihetetlen jó. Én már akkor igen büszke vagyok magamra, ha mind a négyen felém néznek, de itt még olyan is sikerült, amikor mind a 4-en mosolyognak!!! Megérte elmenni, az biztos. Bár a végén mindenki teljesen kimerült, főleg, hogy mi voltunk a 2. turnus, így mire a kiscsaládi képekhez értünk Marci teljes KO volt, már az alvásidejébe jártunk. Ez látszik az egész albumon, Hédi sokkal szívesebben pózolt a kamerába, több kép is készült róla. Nála látszik a nevelésem. Már ő is örül, ha lefényképezem, sőt néha ő mondja, hogy Anya, de jó lenne ha itt lenne a fényképező... Talán majd jövőre Marciról is több képet hozok, de azért, aki keres, az ezek között is talál egy-két gyöngyszemet róla is.

Íme a legújabb mosolyalbum:

Influenza oltás, Hédi a hős

Sok minden megérne egy feljegyzést, de elmarad vagy félbemarad a megírásuk. De most annyira büszke vagyok a Hédire, hogy muszáj megírnom.

Ildi a dokival kitalálta, hogy Dani miatt (Ildi pocaklakója) mindenki oltassa be magát influenza ellen. Én kerek perec kijelentettem, hogy ha eddig jól megvoltam nélküle, akkor ezután is. Nem kérek semmiféle ellenanyagot, gyengített vírust stb., főleg nem tűn keresztül:) Tibinek nem volt más választása a családi béke fenntartása érdekében, és a gyerekeknek sincs beleszólásuk ilyen kérdésbe, ha Ildi dönt.

Na és most jön a lényeg! Hédi kezdte a sort, és egyetlen egy feljajdulás nélkül tűrte a műveletet. Nem sírt, de még csak fel sem szisszent. Vártam mikor belebökték, vártam, mikor nyomták bele az anyagot, vártam mikor kihúzta a doki a tűt, de semmi. Hihetetlen. Aztán persze Domi se maradhatott le, ő is megismételte ugyanezt. Majdnem én is kedvet kaptam egy kis oltásra:)

A picikkel már más volt a helyzet. Blanka még az oviba is mondta a magáét, sokáig sírt. Marci pedig úgy hadakozott, hogy a Karcsinak is segíteni kellett a lefogásába. Mentségére legyen szólva, sok trauma érte mostanában. Hétfőn a doki felrántotta a kukacáról a bőrt. Azóta szegénynek vannak fájdalmai. Ami rossz, hogy Hédi múlt heti betegsége miatt már tényleg nem tudtam otthon maradni vele. De már muszáj volt megtenni, nem halaszthattuk tovább. Gondolkodtam a szombatba, de akkor karácsonykor kellene kínlódnunk vele. Így láttam jónak. De már elég jól van a nagyfiú, karácsonyra remélem véget ér a szenvedése. És remélhetőleg egy betegséget kizárunk idén az életünkből:)

Lego, Duplo

Már évek óta sláger nálunk a duplo. Egyszer régen már írtam róla egy bejegyzést. Akkor még csak Hédi értékelte igazán ezt a játékot, de ő is igencsak csöpp volt, Marciról nem beszélve, ő még csak az ízét ismerte. Hédi is inkább csak belakta a kacsalábon forgó palotákat, amit építettem neki, és az állatokat rendezte. Azóta szinte minden nagyobb ünnepre, kaptak valami kiegészítést hozzá. Hédi már egyedül is képes szebbnél szebb építményeket készíteni. Továbbra is szereti rendezgetni az embereket, állatkertet építeni, esetleg garázst. Marci építményei még kezdetlegesek, ha igazi épületet akar, kell még neki a segítség. Itt is látszik az irigysége, ha építek valamit akkor nem igazán akar a Hédivel osztozkodni benne. Ha pedig megunta a játékot, mindegy kié a remekmű, buldózerként pusztítja. Kedvence a szülinapi szerzeménye a duplo vonat. Az elektromos vonatához igazán nehéz hozzáférni.  Nem véletlen, hogy karácsonyra ezt a készletet fogjuk bővíteni, részben Hédi kérésére (ő is szeretne játszani vele, de M. ennyi idő után se igazán engedi). Marci képes egész nap nyomkodni (mert két kör után leáll). Azt csak 1-2 körig nézi, hogyan robog körbe-körbe a kisvonat, de attól még annak mennie kell.

A duplo az a játék, amivel szinte mindig hajlandóak eljátszani. Mondjuk azért kell az ember jelenléte, anélkül hamar abbahagyják, hogy ott legyenek inkább, ahol én. És ami jó benne, hogy én is szívesen játszok vele:D Szóval nem az van, hogy össze kell szednem minden energiám, hogy építsek velük (mert tudnak olyan játékot játszani/játszatni, ami hamar lemeríti az akkumulátoraimat pl. bábozás, ovis stb.), hanem inkább az fordul elő, hogy ha hullán hazaesem, akkor felmegyek velük Duplozni. Ott mindenki kikapcsol, ritkább a veszekedés, könnyebb a békéltetés, és mindenki jól eljátszik.

Anno a pszichológus azt mondta, hogy játszunk sokat olyan játékot, ahol a hétköznapi élményeit kijátszhatják a gyerekek, nálunk szerintem ez a duploba történik meg. Minden családtag megvan duploból (Danitól, aki még csak Ildi hasába van, a dédikig), őket szállítják, asztalhoz ültetik, lefektetik stb.

Marci nem az a nagy autós típus, de azért a szirénázó rendőrautó sokáig a kedvenc játék volt, és most is, elővesz egy-egy duplo autót, hogy játsszon vele. A szerelhető járgányokról (duplo toolo) nem is beszélve. Amit csavarozni kell, az jöhet. Bár igazi autót még nem tud belőle csinálni, de imitálni jól tudja a szerelést. Szóval azt is nagyon szereti.

De amiért valójában ez a bejegyzés történt, hogy megmutassam Apának (aki megint Japánba "nyaral") a legújabb szerzeményüket, igaz ez már lego, és csak felügyelettel játszhatnak vele, de szerintem nagyon jó találmány. A lego autópálya. És milyen jó, hogy már több, mint 20 éve is árulták, és a Lindáék is sokat játszhattak vele. Most a gyerekek megkapták, és kipróbáltál, mivel a Hédi pont autóversenyzőst akart játszani, de duploból nem sikerült neki megfelelő versenypályát építeni. Érdekes egyébként, hogy Marci itt se igazán tologatja az autókat, inkább rögtön garázst (körbevette egy sor építőkockával) épít a verdájának, persze még csak a duplo kockával.
Azt mondják, hogy a lego és a duplo kompatibilis, a duplo duplája a legonak. Azért nekem más a tapasztalatom. A duplo kockák kicsit lötyögnek a lego alaplapon,  építeni lehet rá, de labilisabb az építmény. A duplo emberek pedig egyáltalán nem jók rá. Kaptunk Lego Fabulon figurákat, és lego embereket, de Marci mellett még nem igen tudjuk használni, így Hédinek is várnia kell egy kicsit, amíg használatba veszi.
Lehet tényleg az lesz a megoldás, ha nagyobb helyre költözik a lego/duplo bazár, és akkor ki tudunk alakítani Hédinek egy privát szférát, ahol már a neki való lego elemekkel is játszhat. Ez majd egy következő projekt.

Gyerekszáj az elmúlt 5 percben

Internetes rendelésről beszélgettek a felnőttek.
I: A ruha lehet nejlon, te meg mást gondoltál...
H: Mama, ha a ruha zacskóból van...

Hédi panaszolja Dominak, hogyan rombolta le a Blanka az építményét.
H: Mit képzelnek ezek a kicsik, mindent szabad nekik?
D: Sajnálom Hédi, a piciké a világ.