Röviden Hubáról

Továbbra is gyönyörű hajas baba tekintélyes fiús hanggal:) Bár a homlokán, mint az öregek kezd kopaszodni. Hogy ne legyen hátul kopasz foltja, igyekszem nappal hason altatni. Eredmény: máshol kopik ki a haja.

Sokat fejlődött. Nagyon érdeklődő, nagyon figyel már. 

Rengeteget mosolyog. Imád enni. Már elhagytuk az 5 kg-ot!

Nagyok örülnek is neki, meg nem is. Hédi szereti babusgatni és sokat segít (hozza a takarót, elrendezi a babakocsit, próbálja megnyugtatni...). Marci is mindig elmondja, hogy imádja, de gyakran nem a legfinomabban nyúl hozzá, akkor puszilgatja, mikor eszik és próbál ő is baba lenni. Szerencsére Huba egyre edzettebb, egyre jobban tűri a piszkálást.

Nap képei - Gyermekeim

Új ágy, új mérföldkő

Elkészült Hédi ágya. Már nagyon várta. Egyrészt mert ő is részt vett a választásában, másrészt azt ígértem neki, hogy ha az ágy (vendégágyas) előbb elkészül, mint a kistestvére születése, hívhat éjszakára vendégeket. Dominál sokan megfordultak az elmúlt hetekben, így Hédi is nagyon vágyott rá. Szegény hetekig kérdezte, mikor lesz kész. A végén már én is izgultam, mert csúsztak néhány hetet a határidővel. Huba születése előtt 1-2 nappal (már nem emlékszem pontosan) elkészült az ágy, de így a vendégvárás eltolódott. 

A szavunkat betartottuk. Ha B. Marci nem is, de Domiék nálunk aludtam már. 4-en egy szobában. Hédi igazi gentleman volt, átadta az "emeletet" Dominak, ő pedig a vendégágyon aludt Blankával, Marci pedig egy nyugodtabb sarokban szivacson. Meglepően jól szót fogadtak és viszonylag hamar elaludtak.

De a bejegyzés nem is ezért született, sokkal inkább, mert az új ággyal együtt saját szoba lett ígérve Hédinek. Elérkezett az idő, amikor a nagylánynak igénye lett intim szférára. Hédi rendes gyerek, mondhatni a legrendszeretőbb a családba, Marci a fordítottja. Így Hédi hiába igyekezett, mindig felfordulás volt a szobájukba. Arról nem is beszélve, hogy Marci hajnali ébresztője Hédit is megviselte. Marci a délutáni alvás során kipihente magát, Hédinek pedig nem erőssége a napközbeni pihenés. És különben is egy majdnem iskolás lánynak kijár a külön szoba.

Hogy Marci se érezze úgy, hogy rosszul járt, azt ígértük neki, hogy Tomasz költözik mellé. (Tomasz máshogy gondolta). Így az eredeti szobafelosztás kicsit megkeveredett és Hédi került a kék szobába, Marci pedig maradt a barnába (ami inkább rózsaszín), mert ott elfér két ágy is. Ebből még gondok lesznek, de egyenlőre egyikük se csinált belőle problémát.

A külön szobával pedig együtt jár a külön, egyedüli alvás is. Az elalváshoz innentől kezdve nem csak ránk nincs már szükségük, hanem egymásra se. Persze a szobaajtókat még nyitva tartjuk, de így is hatalmas előre lépés.

És Marci előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat, mert ő is nagyon jól viselte a változást. Sőt mi több már az éjszakai sétáit (pisilés, ivás) is egyedül intézi, mondjuk azóta gumicsizma is jól jönne a fürdőbe:)

Nap képe - A kis csapat

Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő..., azaz búcsú az óvódától

Hédi visszafordíthatatlanul nagylány. Elballagott az óvodából. Emlékszem, hogy izgultam az első napon, hogy siettem hozzá eleinte. Milyen jó volt a bölcsi után. Minden héten újabb és újabb verssel tért haza, sokszor ő mondta az oviba tanult mesét el nekünk és nem mi meséltünk.

Aztán az utolsó évbe már azt éreztem az ovi is kevés neki. Ő már nem akar egész nap eljátszani. Rajzolni, alkotni, tanulni akart. Tele van tudásvággyal, amit az óvoda már nem elégített ki. Próbál írni, másolja a betűket, de számos betűt már fejből ismer (nyomtatott nagybetűket). A számolás már nem kihívás neki (karikázz be 5 almát), már az összeadást, kivonást gyakorolja. Rengeteg kérdése van, amire én se tudom a választ. Sajnos az óvónők meg a minimumot nyújtják (tudom, nem csak az ő hibájuk). Óvoda leginkább gyerekmegőrző, a kötelező feladatokat elvégzik, de semmi plusz. Így nem segítik a gyerek kibontakozását. Nem kreatívodnak velük, nem feladatoznak velük, nincs igazán iskolafelkészítő foglalkozás. Tudom, a gyereknek legfontosabb a játék, de mi van azokkal, akiknek nem elég csak a babázás, futkározás? Az oviba fél órát se kell egy helyben ülniük, mekkora változás ehhez képest az iskola. Hédivel tudom nem lesz gond, de sokaknál, így félő, ahogy majd a Marcinál is, nehéz lesz az átállás. Szóval utolsó évbe úgy éreztem Hédinek már kevés az óvoda.

Az utolsó napokba már keményen ment a visszaszámlálás. Ez az a nyár, amikor 100 %-ban velük tudok lenni, nem kell ügyeletbe menniük, nem kell keresni, hogyan tudnám megoldani a nyári elhelyezésüket. Én is vártam ezt és ők is.

A ballagásról sokat nem érdemes írni. Nem sikerült ballagási hangulatot teremteni. A nagycsoportosok egy mesét adtak elő (A csudaerejű sár). Gyakorlatilag volt egy főszereplő és két mesélő. Ők kapták a legtöbb szöveget. A többiek csak néhány mondatot mondtak, de akadtak olyanok, akik csak egyetlen nyamvadt mondatot (mint Hédi karácsonykor). Hédi volt a mesében a méhkirálynő (aki többek között segített a jó fiúnak), Domi pedig a gonosz testvér. Ehhez képest a kicsik, akik még jövőre is részt vesznek egy ballagáson, évközben tanult verseket mondták el (nem ballagási témájút). Volt aki több versszakos verset is. Furcsáltam, hogy aki elballag, az kevesebbet szerepel, mint akik itt maradnak. Voltak közös énekek, körtáncok. Hédi Domit kérte fel táncolni, aztán pedig Bíró Marci hívta őt be a körbeJ Az egész előadás a tornaterembe történt. Sajnos nem egy színházterem, volt olyan rész, amikor nem is láttam HéditL Szóval nem volt egy életre szóló élmény és még csak egy igazán jó képet se sikerült készítenem :(

Innentől kezdve már nem vettem részt a csoportszobai ünneplésen, Huba végigsírta az egészet, így siettem hozzá. Ahogy hallottam ott még rosszabb volt a körülmény, meleg volt és tömeg. 

A gyerekek közösen tortáztak, majd előadták az óvónőknek az ’Öreg néne őzikéjét’. 3-an mondtak 3-4 versszakot. Hédi jól tudta a szövegét, de nem tudom összességébe milyen hatása volt. Látatlanban állíthatom, hogy volt olyan jó, mint az óvodában hetekig gyakorolt műsor. Megkapták a kis ballagási ajándékukat (fénykép, album, emlékkönyv stb.) és ezzel zárult is a ballagás.

Mi egy családi fagyizással ünnepeltük a nagy eseményt. A ballagók két feltétet is választhattak a fagyijukra, ez volt a mi ajándékunk.

(udvar, ahol oly sokat játszott)

 (Ági néni, az egyik óvó néni. Kriszti nénivel sajnos nincs kép)

(Zsuzsi néni, dadus) 

(öltöző)

(csoport szoba, 2. otthona)

(Hát nem nagylány?!)

Néhány napot még ment oviba Hédi (persze Marci is), de legközelebb csak látogatóba megy. Ha a ballagás nem is sikerült szívhez szólóra, azért az utolsó nap, amikor elhoztuk Hédit, tudtam, hogy lezárult egy újabb szakasz az életében. Fáj a szívem a picike Hédiért. Nagy iskolás lesz. Remélem az iskola beváltja a hozzá fűzött elvárásokat.