Itt van az ősz... Buba óvodába megy

Itt van az ősz... Tovább nem idézem, mert szomorú szeptember ez nekem. Buba is nagyfiú és bizony megérett a közösségre. Szívem vérzik, hiszen itthon vagyok, neki mégis mennie kell.

Múlt héten egyik délután bementünk Ági nénihez, hogy kiválasszuk a jelét. Marci sugallatára vitorlás hajó lett a jele. 
Vasárnap sírt, hogy ő Marci nélkül nem megy sehova, még velem se. Így a nagyok neki is összeállítottak egy iskolás csomagot (iskolatáska, tolltartó, tavalyi füzetek, játék üveg, hami...), hogy ne szomorkodjon. Büszke volt rá, ő is úgy indul neki, mint a nagyok. Első nap vittük is magunkkal, de aztán rájött, hogy az óvodába ennek semmi hasznát se veszi. Az óvoda nem olyan, mint az iskolás játékuk.

Hétfőn én is újra ovis voltam, és eltöltöttünk együtt egy közös napot az óvodába. Nosztalgiáztam kicsit, hiszen a mese a Hédi egyik kedvence volt. Hányszor elmesélte nekünk a Vajaspánkót, énekelte és tömegesével hozta haza őket (kis golyókat só-liszt-gyurmából) :)

Kedden itthon pityergett, hogy nem akar menni nélkülem, de aztán mikor odaértünk az óvodához és meglátta az egyik kisfiút, teljesen megváltozott a viselkedése. Mindenben követte Bazsit, még a kezét is megfogta, hogy ő vele megy. Az ebéd ideálisabb nem is lehetett volna. Piskóta csokiöntettel, desszertként meg egy kis torta. Szerdán egy szintén kiscsoportos kislánnyal játszott, dumálgatott. Ma pedig már csak megkérdezte a megbeszélteket, hogy "Kicsit játszok?". Picit játszik és ebéd után viharzok érte, hogy együtt mehessünk a nagyokért. Már a vacsit is egyedül ette, nem kérte, hogy etessem. Ovis az én nagy babám.

Hubát egy másik tagépületbe járatom, mint a nagyok jártak. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e oda, ahova a Hédiék jártak. Dani ott van, Huba örülne a társaságának. De sokat úgyse látná, mert az udvaron is el vannak választva. Hédinél a Bölcsi miatt útba esett, Domiék is oda jártak és hittem a tiszta csoportban. Az eddigi tapasztalatom azt mutatta, hogy hiába a tiszta csoport, ha a pedagógus nem motivált. Az Albertfalvi Óvoda egy megőrző. Ági néni szigorú, határozott és tapasztalt.  Hédi óvónénije volt és talán ő testesíti meg legjobban az igényeimet az óvónőkkel szemben. Mivel őt áthelyezték ebbe az épületbe, ami ráadásul közelebb van és csak a telepen kell mozognunk (nincs forgalmas út), így döntöttem. A vegyes csoportot kompenzálom otthon. Talán majd Abival is együtt lehet.

Nagyok iskolába. Tegnap már megkezdtük Marcival a harcot a tanulással. Délutánok még szervezés alatt, de azt látom, hogy unatkozni nem fogunk. Hédi mindent akar. Marci szeretne gitározni és bár túlterhelt, de jó lenne neki is kicsit mozogni. Huba a mi kis tornászunk és Abi mozgását is fejleszteni kell. Ja és osztódni még mindig nem tudok:)

És ha ősz, megkezdődik a torta szezon. Abigél is mindjárt 1 éves!

Mátyás Király Játszótér

Egy nap kimaradás után folytattuk a játszótér túrát. A Mátyás Templom és a Halászbástya közelében elrejtett kis játszótéren jártunk. Az utazás nagyon hosszúra nyúlt. A kiszemelt 41-es villamosnak már csak az út túloldaláról tudtunk integetni, ami újabb 15 perc várakozást jelentett. Ezek után hatalmas lépcsőrengetegen vergődtünk fel. Huba becsülettel felsétált, én a jól megpakolt babakocsi cipelése közben azt kívántam, hogy kidőlhessek. A vár lábánál már feladtam, nem hittem el, hogy még azon a hosszú lépcsősoron fel kell mennünk, így egy jó nagy kerülőt téve törtünk be a várba. Persze a GPS végig a közelbe jelezte a célt, csak a szintek nem észlelhetők benne. Megnéztük, hogy a Minisztérium tényleg elfoglalták a várat. (Nem értem, van egy hatalmas Parlamentük a politikusoknak és még tovább terjeszkednek.) 

 

Kétségbeesésembe, mikor ott keringtünk a célpont körül, de csak nem leltünk rá, a gyerekeknek a Mátyás Templomot és a Halászbástyát mutogattam. Természetesen ilyen túra után senkit se érdekelt, engem se. Azért örültem neki, hogy valamelyik gyerek magától megjegyezte, milyen szép teteje van.  Hédi még arra is emlékezett, hogy már járt itt az osztállyal, amikor az egyik osztálytársának az anyukájának a munkahelyére mentek (Levéltárba). 

  

Végül egy eldugott ösvényen, újabb lépcsők után, lefele irányba megleltük a játszit. Jól jött volna néhány eligazító tábla. A gyerekek mentek felfedezni a területet, én pedig kipurcantam egy padon.

A játszóteret gyönyörű környezetben alakították ki. Csodás panoráma nyílik a városra. A játszótér pedig a vár falába épült. 

A padok nagy részét fák adta árnyék alá tették. 

  

A valódi várfal mellett található a Mátyás Király vára. Alul mászóalagút rengeteg van, itt Abigél is "elmászkálgatott" kicsit. Felül pedig házak, bástyák, ágyuk találhatók. Igyekeztek címerekkel, képekkel, díszíteni belülről is, de azért közel se volt olyan kidolgozott, mint a korábbi tematikus játszóterek.

  

Nekem hiányoztak a várból a mászókák, csúszdák, amik egy kicsit érdekesebbé tették volna a létesítményt. Ha egy osztály, baráti társaság jön ide, nagyszerű szerepjátékokat lehetne velük játszani. Marci és Huba mondjuk nagy élvezettel töltögették az ágyút és hol katonák volta, hol királyok, akik persze a képzelt ellenséget mindig legyőzték. 

Ja és akadt várbörtön is, bilinccsel!:) 

Hédit ezt kevésbé kötötte le. Ő a különálló mászókákon és a fákon edzett. A hinta díszítésénél még figyeltek rá, hogy beleilleszkedjen a Mátyás-kori díszletbe, de a két mászóka-csúszda komplexum már nagyon 21. századinak tűnt itt. Jobb lett volna fal mögé rejteni. Persze a szülőnek nehezebb dolga lenne a csemeték szemmel tartása. 

Kedvencem a rúgós közlekedő volt. Kipróbáltam, de szívesen elidőztem volna rajta kicsit többet, ha akadt volna valaki, aki a gyerekeket szemmel tartja. A súlyommal már nem is olyan egyszerű lépkedni rajta, mint ahogy gondoltam:) 

Érzékelős párakaput is építettek a játszótérre. Így a melegebb időszakba lehet hűsölni is. Azért morcos voltam, amikor picit szem elől tévesztettem a nagyokat (na jó, őket már nem követem folyamatosan) és csupa vizesen kerültek elő... Utána el is kezdtem hazahajtani őket. Pontosabban a Nagyi Palacsintázójába. 

A lejutás könnyebben ment. Kevesebb lépcsővel, és bolyongás nélkül. A Palacsintázóba viszont bemutatkoztunk. Huba hisztizett mindenért, Abi torkaszakadtából visított a ciciért, Marci előadta, hogy ilyen rossz palacsintát ő nem eszik meg... Hédi volt az én hősöm, aki evett, csöndbe volt és segített. Sajnos még nem érettek meg az ilyen ínyencségekre, legközelebb inkább viszek még két doboz kekszet:), én meg megtartom régi, szép emléknek a Nagyi Palacsintázóját.

A játszóteret ajánlom minden kis lovagnak és kitartó szülőnek.

Budafoki Szent István játszótéren jártunk

Rengeteg tematikus játszóteret helyeztek el Budapesten. Ezek nem azért különlegesek, mert mindenféle csuda játék található bennük. Sokkal inkább a kivitelezés. Színesek, és egy mese köré épülnek. Mindig tervezem, hogy végigjárjuk a gyerekekkel, aztán lusták vagyunk felkerekedni. Mire eljutunk odáig, hogy játszóterezünk, marad a megszokott játszótér egyike. Mondjuk panaszra nem lehet okunk, a környékünk és az iskola környéke is hemzseg a játszóterektől.

Lassan egy hete itthon vagyunk, hogy szokjuk a budapesti klímát, de gyakorlatilag csak kifolyik az idő a kezünk közül. Nem játszottunk egy igazán jót se, nem haladtunk a rendrakással. Nem tudnék semmi különöset elmondani, amit a héten történt. Így ma felkerekedtünk és megnéztük a nemrég elkészült Szent István téri játszóteret Budafokon.

A játszótér picike, de annál kidolgozottabb. Színes, faragott szobrok díszítik mindenhol. Szent István korát eleveníti fel.

Akad egy körhinta tetején a Szent Koronával. Ez a játék ritka szám megy, így a nagyok ezt élvezték legjobban. Sajnos időnként sorba kellett a hintáért állni. Körülötte egy társasjátékot alakítottak ki. Talán a játszótér egyetlen felesleges eleme.

  

Huba sokat időzött a kis kápolnába. Ügyesen belejött a létrázásba, pedig a kiinduló foka elég magasra került. Csúszdán lehet lejutni az épületből. Ennek érdekessége, hogy a csúszdára le kell ugrani, mert alacsonyabban van, mint az épület szintje. Először Huba félt, de aztán hamar bátorságot szerzett. Megszámlálhatatlanszor megjárta a kápolnát.

Huba másik nagy kedvence a rúgós falovak voltak. Ha vágtattak, leért a patájuk. Látványosak. A libikóka kivitelezése pedig az én szívemet dobogtatta meg, hiszen szamarakra lehetett felülni.

 

A másik játszóvár, a királyi vár. Itt Huba rengeteget mászott a kardokon, mozgásfejlesztése megvolt. A kardok pedig olyan szépek voltak, hogy Huba is hazahozta volna őket. Szerencsére jól rögzítették őket:) A várba a sárkánycsúszda elég hepehupásra sikerült. A gyerekeknél kevésbé volt sikere. A várból egy csövön is le lehetett jutni (kötél fémből). Nem tudtam, hogy Marci nem tud ilyenen lejönni. De ma megtanultuk ezt is. A végén egyedül is kivitelezte a csúszást.

Nosztalgikus elemként két mókuskereket is megtalálunk. Különlegessége, hogy ha a gyerekek egyszerre forgatják őket, akkor a toronyba található herceg megmozdul. 

A hintánál is mozgó szobrokat találunk, amik akkor mozdulnak meg, ha egyszerre leng két hinta. Ilyet még nem láttam. Működési elvét még tanulmányoznom kell.

A padok is különlegesek, kis színes házikókból áll össze a háttámla. Először le se esett, hogy padként funkcionálnak, olyan szépek:) Csodálatos hely, de sajnos félek, hogy hamar leamortizálódik. Úgy láttam elég sok vandál banda látogatja ezt a játszóteret :( Amíg új, addig kell kihasználni.

Smile

A folytatás várat. Addig is egy mosolyfakasztó kép.

Velencei pihenés

Ritka kevés olyan jó szállodáról tudok, mint a Velence Resort Spa. Eddig csak, mint bejárósok élvezhettük ezt a fantasztikus helyet, amikor anyuék elvitték a gyerekeket magukkal. Már akkor nagyon szupernek tartottam ezt a szállodakomplexumot. Most, hogy teljesen értékű lakos voltam, se változott meg a véleményem. Sőt. De nemcsak én, a gyerekek se igen akaróztak hazajönni. Hédi nagyon rá akart beszélni minket plusz egy hétre:)

A hely olyan, mint a mesében. Wellness szálloda gyerekmedencével, élménymedencével, mindenféle masszírozós medencével, úszómedencével. Mindenki kiválaszthatja a megfelelő hőmérsékletű, fajtájú vizet. Beltéri, kültéri medence, van minden, mint a búcsúba. Na, jó Zalakaros színvonalát nem éri el, de ez csak egy szálloda, nem kifejezetten élményfürdő. Persze nem rossz a szobádtól fürdőköpenybe végigsétálni a zárt folyosókon, majd hopp a medencébe. Mégse ez a része varázsolt el. A fürdésem nagy részét a két picivel és a gyakran csatlakozó nagyokkal a gyerekmedencébe töltöttem. Persze itt is van csúszda, spriccelőállatok, medence falán csempéből kirakott Ele-Fülöp stb.

Sokkal inkább a változatos programok.

Reggel Ringató foglalkozással kezdtem Babival. Közös éneklésből (hangszerekkel), mondókázásból, anya-baba ölbeli játékokból áll a Ringató. Pesten nem volt időm, kedvem eljárni. Hédivel voltunk néhányszor, de később nem adódott lehetőség. Két gyerkővel nem olyan jó menni, mert csak eggyel tudsz foglalkozni, Hubánál meg mindig akadt elég hely, ahova mennünk kellett, örültünk, hogy otthon vagyunk. Na de itt helyben volt. Ki se kellett mozdulnom. És a többieket is volt kire hagynom.

A nagyok ezalatt az idő alatt a dzsungel játszóházba tombolhattak. 

Időnként részt vettek a Móka Tornán. Koordináció fejlesztő játékokat játszottak, kötél létra, ugrálókötél, medicinlabda stb. segítségével. Fő motiváció az oklevél szerzése volt. Hédi szerintem élvezte is. A többiek sokszor csak feliratkoztak, aztán szétszéledtek a mászórészben, csúszdában elbújtak...

Kétszer elrángattam a bandát a zene oviba is, a ringató nagyobbaknak szóló változata. Huba mellett Marci is élvezte. Megállapítottam, hogy a Schauták nagyon passzívak ezekben a játékokban. Leülnek és kicsit se próbálják jól érezni magukat. Ezen már a gyerekek ritmushangszereket is kapnak kezükbe. Megtaláltam Huba álomhangszerét. Nyeles kéthangú fadob ütővel. Ezért a zajkeltőért mindig küzdött, megszerezte és kezéből ki nem adta. Pengettek citerát és gitárt. Körjátékoknál szívesen beállt Huba is a kör közepébe, hiszen ilyenkor öve lehetett a gólya, vagy a cica sapka.

Nehéz volt a játszóházat elhagyni. Kellett a hangszálakat edzeni, hogy tudjunk még délelőtt is pancsolni. Délbe szigorúan fel kellett menni ebédelni, Anyunál ez szent és sérthetetlen. 

Rövid szieszta után és Marci hosszas olvasását követően folytathattuk a programokat. Mentünk a szállodába kincset keresni. Egy kérdéssor alapján körbe jártuk a szállodát. Ele-Fülöpöt számoltunk a Hempergő (babajátszótér) falán, néztük a szőnyeg színét, megkerestük Ele-Fülöp kertjét, babzsákot számoltunk a lobbyban, tappancsokat követtünk, szobrokat kerestünk stb.

Egyik délután a Velencei tavat is körbetekerték, meglepően hamar.

Gyerekek arcot festettek, kaptak Ele-Fülöpös/Fannis tetkót. Kézműveskedtek minden nap egy téma körül. Volt Indiános nap, Vízi világnap, Dzsungel nap, Ele-Fanni nap, Bohóc nap, Minionok napja. Készítettek kígyót, bohóc kalapot, indián fejdíszt, fakanál bábút és még ki emlékszik miket. Részt vettek Dzsungel túrán és Indiános kalandokon. Állomások vannak feladatokkal, körjáték, rejtvény fejtés, kirakózás, mesehallgatás és a végén limonádézás. Vízi olimpián is elindultak. Hédi szerint úszás tanulás, szerintem vízi vetélkedő. Labdákat kell összeszedni, karikát felszedni, célbadobni vízbe, hulahopp karikán átúszni stb. Szóval az animátorok alaposan szórakoztatják a gyerekeket vízben és szárazföldön is. 

Felnőtteknek is naponta 4-szer tartanak vízi tornát. Sajnos ehhez csak 1-2-szer tudtam csatlakozni.

Nagyon hamar eltelt a nap. Fél hétkor pedig fel kellett indulni, hogy elkészüljünk az esti bulira. Mini discoval kezdődik az esti banzáj, ahova megérkezik Ele-Fülöp és Ele-Fanni. Különböző énekekre ismert koreográfiákat táncolnak a gyerekekkel. Gyakran felhangzott az Ele-Fülöp dal, Kacsa tánc, Nádaháza teteje, Pingvin tánc, Baby hands up, Head Soulder knee & toes, Guli guli zam zam zam, a buli vonatozással zárult. A gyerekeknek még kiosztották a tevékenységükért az okleveleket. Ezért versenyeztek a nagyok, Huba pedig mindig nagyon büszke volt rá, ha kapott. A disco után mindig valami műsor következett.

Volt Galagonya bohóc műsor, akiről kiderült, hogy zenekar. Azóta is énekeljük 1-2 számát (Uszidal, Galagonya tánc). Láttuk az Aranyszőrű bárány minden változatát bábszínházba. Amikor tesztelik az igazmondó juhászt, amikor a sárkánytól szerzi vissza a legkisebb fiú, és amikor mindenki hozzátapad a bárányhoz. Domi volt a pap, Hédi a cukrász, Blanka a kürtöskalács árus, Dani a pap fia. A sok gyerekünk kitöltötte a falut:) Abi és Huba számára egy kicsit ijesztő volt, így elmenekültek addig a Hempergőbe. Volt görög est. Mindannyian roptuk az élőzenére (klarinét, ukulele, gitár) a görög táncot. Láttunk profi ír stepptáncot, még Marci is elkiáltotta magát, hogy a bácsi nagyon ügyes:) Engem inkább a 4 ember együttmozgása nyűgözött le. Ilyen gyors lépésekkel is teljes szinkronba voltak. Egyik este meghallgattuk Zöld Péter meséjét is. Adtunk a kultúrának és a szórakozásnak is.

Azt hiszem, ebből kiderül, hogy élményekkel teli, fájó szívvel hagytuk el ezt a helyet. Bármikor örömmel meglátogatjuk Ele-Fülöpöt és Ele-Fannit.