Szombaton szerencsére nem esett az eső, de túl nagy kánikula se volt, így felkerekedtünk és megnéztük a Gyerek Szigetet. A hajógyári szigeten került megrendezésre a "Pepsi sziget" gyerek változata. A célunk az volt, hogy a Kaláka koncertet meghallgassuk, és kint legyünk a zöldbe.
De annyi minden volt, hogy ki se tudtuk próbálni a játékok felét se.
Már az elején tátva maradt a Hédi szája a sok gyerek láttán. Ment felfedező útra, árkon-bokron át. Az a tény nyugtatott meg, hogy felcímkéztük a gyereket és ha hiányolna minket, biztos visszahozzák, mert a hangereje mit sem változott. Persze nem volt szükség rá, mert sikerült szemmel tartanunk.
Egy másik nagy szórakozása a pocsolyák voltak. Mindegyikbe megkísérelt belelépni, egybe sikerült is neki... Persze utána nem tetszett neki a vizes szandál és a koszos lába. Mutogatta, meg törölgette :)
Hamar kipróbálta a Lovagkori dobójátékokat. Büszkék voltunk rá, mert fel tudott dobni legalább az állványig, bár a cél közelébe se járt. De sajnos a nagyok mindig elkobozták a labdáit, így leginkább csak nézhette más, hogy csinálja, gyakorlásra nem volt sok lehetősége.
Fotózkodtunk is a középkori hangulatba, de Hédi nem igazán volt partner. Ő inkább már ment volna tovább.
Le is ragadtunk a következő sátornál, ahol kényelmesen helyet foglalt egy bilibo kagylóba és onnan szemlélődött, illetve adogatta a mellette ülő lánynak a kis kagylókat, aki szerencsére partnere volt a játékba.
Innen siettünk a koncert helyét megkeresni, nehogy lemaradjunk róla, ha már azért jöttünk. Még kényelmesen helyet is tudtunk foglalni. Kicsi várakozás után pedig megérkezett a zenekar. Tudtátok, hogy a Kaláka csinálja a Magyar népmesék zenéjét és még most is készítenek belőle új részeket?! De visszatérve a koncertre. Kezdetben a Hédi nagyon bulizott. Énekelt, táncolt, és el volt kápráztatva az élőzenétől.
Mikor elfáradt inkább az ölemből szemlélődött, figyelte a zenészeket. Valahogy sikerült nagyon zenekedvelővé nevelnem. Szeret énekelni, táncolni, zenét hallgatni és élvezi a koncerteket (pedig nem rövidek még a gyerekkoncertek sem). Bár ha belegondolok pici baba korába csak úgy hallgatott, ha táncoltam vele, közbe meg énekeltem neki. És ezt órákig kellett csinálni... Remélem Marci máshogy is ellesz. Most valahogy nem érzem, hogy ilyesmire lenne energiám.
Mikor búcsút intett nekünk Gryllus Dániel, Becze Gábor, Radványi Balázs, mi is felkerekedtünk és folytattuk a felfedező körutat a szigeten. Alig tettünk pár lépést, Hédi máris leragadt a kis vidámparknál. Nagyon nem akaródzott neki továbbmenni. De legyőztük a kísértést és nem ültünk fel semmire, mondván még annyi minden van, minek szórjuk a pénzt.
Volt óriás buborékfújó is. Nyilván innen se mentünk egyhamar tovább.
Bár szerintem a lötyit ők keverték és nem igazán jött belőle buborék, inkább csak hab. Hédit ez persze nem zavarta, lehetett pancsolni vele, és az neki elég :) Ha valaki nem tudná, most a buborékfújó szerelmese.
Simogattunk állatokat.
Volt ott minden. Boci, szamár, pónik, barik, kecskék, nyuszik.
Hédike végigsimogatta mind, bár ha az állat megmozdult, ő is arrébb ugrott :) Nem csoda, hiszen a picik is akkorák voltak, mint ő :) Közbe pedig gyakorolta az állathangokat. 1-2 elég jól megy neki, de ilyen kánaán láttán megkeveredett szegényem :) A kutyát hiányolta a kisasszony, de végülis akadt belőlük elég a szigeten.
Ettünk lángost és ittunk frissen facsart narancslevet. Hédó tudja mi a jó, mind a kettőből betermelt rendesen. Kóstoltunk (pontosabban a Tibi kóstolt) baba kakaót (vmi gabonával van hígítva). Direkt kevertek a Hédinek vmi tápból (hogy ő még nem iszik tejet), de nem is volt hajlandó belekortyolni.
Kipróbáltuk a babajátszóházat. Elég nagy tömeg volt bent. Hédi először egy medencébe kezte, amit telepakoltak kislabdákkal. Mi más lenne érdekesebb, mint ami otthon is van. De egy dagadt nagylány megtépte szegényem (az okát nem tudjuk), úgyh. kiszedtük onnan. Átcsábítottuk egy favasúthoz, ahol minden mozdítható tárgyat az alagútba dugdosott.
Majd egy kisházba sikerült bejutnia. Hol kinyitotta, hol becsukta az ablakokat, de ezt nagyon élvezte. Sajnos mi, hosszas várakozás után eluntuk magunkat, így Tibi kirángatta a házból. Micsoda hisztit levágott érte a Hédi :)
Úgyh. a napot sajnos ilyen szomorúan zártuk.
Na meg még tetőzte, hogy a HÉV megállóba Hédi közölte kaka. De hirtelen nem tudtunk ott, mit csinálni vele. Szegényem teljesen elkeseredett, hogy bekakakilt (már nagyon rég nem fordult ilyen vele elő, hogy a pelusba kakiljon). Úgyh. lassan el kéne kezdeni a teljes szobatisztaságot. Neki szerintem már nagy igénye van rá, de nehezen barátkozok a gondolattal, hogy az egész lakás pisibe úszkáljon. De hamarosan túl leszünk ezen is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése