Mászik, mászik

Marcika már kapaszkodva körbesétál az ágynál, széknél. Nagyon ügyesen kapkodja a lábait. Átkapaszkodik, fél méteres hézagon átsétál.

Kicsit aggódtunk. Nem azért, mert ezt csinálja, sokkal inkább azért, mert nem mászik, nem mászott még. Két hete voltunk gyerek orvosnál rutin ellenőrzésen. Bár doki bácsi hiányába csak a védőnő nézte meg Marcikát, tőle is azt hallottuk, ha kimaradnak, felcserélődnek mozgásfejlődési státuszok, mindenféle DIS-es (diszlexia, diszgrafia es diszkalkulancia) betegség nagyobb valószínűséggel fordulhat elő, így gyerekneurológiai vizsgálatát javasolja. Mivel Pesten oda is hosszú a várakozási lista, így jobbnak láttam mindjárt Kanizsára beutaltatni magunkat, ahol protekcióval nem kell hónapokat várni. A nagy ijedtségre felhívtam a gyógytornászt is, akihez korábban hordtam a Marcit, aki azért megnyugtatott, ha kúszik a gyerek, akkor azért olyan nagy baj nincs. Csak kússzon sokat és ne teremtsünk neki lehetőséget arra, hogy egyik helyről átkapaszkodjon-átsétáljon másikra, azaz ne gyakorolhassa a kapaszkodás nélküli járást. Végül a vizsgálatra nem került sor, mert mire Kanizsára kerültünk, a Marci elkezdett mászni és azóta is mászik rendületlenül.

Juditék Magyarországon jártak, és meglátogattuk őket. És ott, náluk elkezdett mászni. Megmutatta, hogy aggodalomra semmi ok. Ő is tud mászni, csak várjuk ki, amíg van hozzá kedve. Azóta pedig már hatalmas távokat tett meg mászva, négykézláb :)
És már 3 foga van!!! Csak beindulunk mi is :)

Súlyunk továbbra se valami nagy 6630 g és 72 cm (júl. 11-ei méreckedés szerint), amit a fél évvel fiatalabb Emmácska is lekörözött. :) Sebaj, legalább még egy darabig elbírom a nagyfiút.