Marcikával újabb napok, hetek

Marci már Ildivel van hétköznap délelőttönként, de azért néha elkél a segítségem. Pl. ha szegény Domi beteg, vagy ha Ildi besokall az eggyel több gyerektől (bár létszámban végülis ugyanannyi:) , otthon akar maradni Kanizsán, hogy tudjon karácsonyra készülni, és pihenni is néha.

Marcika egyre többet alszik napközben, köszönhetően annak, hogy nappal már nem szopizik, így azt éjszaka próbálja bepótolni. Nem hittem el Ildinek mikor mondta, hogy nála két és fél órákat (sőt valamikor három órát is egyhuzamban), míg velem volt olyan, hogy tíz percet sem aludt. A házban is el lehet altatni a babakocsiban, de sajnos ott kevésbé alszik jól. Egyrészt mert még nincs teljesen kész, a munkások dolgoznak napközben, én pedig szeretem, ha teljes csendet biztosíthatok neki az alváshoz, másrészt szerintem a friss (mondjuk Bp.-en nem tudom mennyire lehet annak nevezni…)levegőn többet tud aludni. Az idő viszont egyre hidegebb, és már nem bírok ki másfél-két órákat ülve/olvasva egy padon. Így részemről sokszor indokolatlan pénzköltés lesz a vége a reggeli sétának:) Igaz néha a boltokban is felébred, de csak kicsit megnézi, hogy mi ez a pittyegés vagy duruzsolás és alszik tovább. A délelőtti hosszabb alvás után, délután is szokott aludni, de akkor már tényleg keveset, hiszen vagy felébred a bölcsiben, vagy itthon a zajokra.

Borzalmas, hogy mennyire keveset eszik. A régi lakásban még minden reggel szorgalmasan turmixoltam neki gyümölcsöt joghurttal, de mostanában már feleslegesnek érzem azért a két, jobb esetben három falatért, amit megeszik. Az ebéd és a vacsora is egyre siralmasabb. Legalábbis ha én próbálom etetni. Szabinak azért többször/sokszor sikerül egy teljes bébiételes üveggel megetetnie. Ha nem kér, összeszorítja a száját, forgatja a fejét, és határozottan kiabálja, hogy nem…:) Egy-két falat erejéig én is ki tudom cselezni, de többre nem. Néha azért jól eszik abból, amit mi is eszünk. Kedvencei az „édességek”… Pl. waffel, fornetti, ropi. És nem lehet ám átvágni. Egyik nap ettem krémes sütit, persze Marcika is kért („ké”), de nem adtam neki csak a tésztájából. Egyből észrevette, hogy az nem ugyanolyan… Inni viszont már majdnem tud egyedül. Legalábbis nagyon ügyesen tartja a poharat két kézzel, de még nem tudja úgy koordinálni a mozdulatot, hogy ne boruljon ki.

Továbbra is egy kis rombológép. Séta előtt mindig próbáltunk a fejlesztőjátékokkal játszani, de pl. a Hédi fáján, amin le kell gurítani egy labdát a tetejéről, abban is azt élvezi a legjobban, ha teljes erőből nekidobhatja a labdát, és ha eltalálja úgy gurul le. Még mindig a digitális eszközök a fő kedvencek. Ha le akarom foglalni néhány percre, akkor odaadom neki a telefonom vagy a fényképezőm. Nem csoda, hogy mind a kettő a végét járja. Ha pedig a gépemre startol, akkor valakit megcsörgetünk skype-on, hogy tudjon örülni a babának a képen:) Ilyenkor végig kiabálja, hogy baba, a saját kis nyelvén beszélget az önarcképével, és simogatja, amikor pedig elköszönünk, hosszan integet a célszemélynek és mondja, hogy „pápá”.

Még mindig nem akar állni vagy sétálni kapaszkodás nélkül. Viszont kapott Maja mamától egy járássegítő játékot. Imád fel-alá furikázni a nappali-konyhában. Bár a lábát nagyon nem tartja szépen. Terpeszben közlekedik vele. Még gyakorolni kell a sétálást:) Szabival ellentétben én meg szoktam neki fordítani, mert tényleg élvezi. Sajnos az új házban a lépcsőn is ügyesen felstartol. Nem is szoktam egyedül hagyni egy pillanatra sem. Ha csak fel is kell rohannom valamiért, akkor is viszem magammal. Ilyenkor megkérdezem, hogy Marcika jössz?, ő pedig már nyújtja is felfelé a kezét, hogy vehetem fel. Viszont már az ágyakról is le tud jönni egyedül. Eggyel kevesebb aggodalmam, hogy leesik valahonnan:)

Imád mindenhova bemászni, beülni, ráülni. Nagyon sok ilyen fotót lehetne róla készíteni, ha jó lenne a fényképezőm (látszik az alábbi képek minőségén is, csíkosak). Pl. van a sarokban a szekrény mellett egy kis hely. Az üres íróasztal polcba. A játékdobozok tetejére. Az autósülésbe. De a kedvenc mindenképpen a csap helye a fürdőszobában. Ott akár fél órát is el tud játszani reggelente! Bár ott sem merem egyedül hagyni, mert az ajtóra azt hiszi, hogy simán bele lehet kapaszkodni. Meg ilyenkor a kád szélére tett játékokat is egyesével bedobálja:) és minden mást, amit talál.






Már nemcsak mutatja a dolgokat, ha valamit nem ér el, de megfogja a kezem, és odairányítja, hogy mit csináljak neki! Nagyon édes:) Telefonálni is kell ilyenkor:) Mint Hédi, ő is minden telefonra hasonlító tárgyat a füléhez tesz:)


Hédikéről is pár szót. Imádja foglalkoztatni az embereket:) „Gyere, játsszál velem, foglalkozz velem” – így szokott kérlelni. Még mindig sokszor nehezen viseli Marci részvételi szándékát, de már egyre többször engedi bekapcsolódni. Bár leginkább már csak abban a fázisban, mikor szétszedi a játékokat (szétdobálni a nagy zacskó kis színes labdákat, vagy szétszedni a szivacskockákat, amiből kb. 7-8 féle formát kellett építenem előtte..).

Olvasni továbbra is szeret. Egyik nap Szabi fákról szóló kisokosát olvastuk, a tölgy és a bükk jellemzőinél olyanokat kacagott, mintha vicceket meséltem volna. Az új játéklaptopját is szereti nyomkodni. Az Ábécét éneklik, számokat mondják rajta angolul. Ilyenkor Hédi is ismétli, nagyon aranyos mikor a seven-re „söpör”-t mond:)

Egyik este a válogatott meccset is megnézte velem. Végig nagyon érdeklődő volt, kérdezgette ki kicsoda, miért van olyan mezben, amilyenben, hol lakik (ez nála központi kérdés, idegenektől is meg szokta kérdezni:) ). Sajnos nem nagyon készültem ilyen jellegű kérdésekre, úgyhogy az ellenfél játékosairól vajmi kevés információt tudtam Hédinek szolgáltatni. Bár néha azzal is bepróbálkozott, hogy nézzünk mást, mondtam neki, hogy vagy ez, vagy elmehet aludni:)

Mostanában a színes körömlakkok rabja lettem, ami Hédinek is nagyon tetszik. Naponta többször megkérdezi, hogy miért ilyen a körmöd? Szeretné ő is kipróbálni:) Múltkor teljesülhetett részben a vágya, mert kaptam körömmatrica mintákat egy DM-s csomaghoz. Hédi pedig kiválasztotta a színeket és hogy melyik ujjára kerüljön. Nagyon felnőttesnek tűnt velük:)


Sajnos a betegség sem kímélt minket. Folyamatosan taknyosak, de Hédi már egyedül orrszívó-porszívózza az orrát! És egyik nap valami rosszat is ehettünk, bár akkor mindenki rosszul lett volna, szóval marad az a verzió, hogy valaki elkapott valamit. Szerencsére a gyerekek csak egyszer hánytak, aztán már jól is voltak. Szabinak semmi baja nem volt. Tibit és engem pedig kicsit jobban leterített, 2-3 nap kellett a regenerálódásra:)