Marci 1,5 év

Már régóta írtam összefoglalót a Marciról, pedig hihetetlenül gyorsan fejlődik, ügyesedik.
Tegnap pl. azzal lepett meg a játszótéren, hogy egyedül felmászott a létrás csúszda tetejére. Mire észbe kaptam, hol jár, már a felénél tartott. Jól kigondolta azt is, hogyan tud legegyszerűbben négykézláb helyzetből ülő helyzetbe jutni a tetején. Szerintem ez a része elég veszélyes a csúszdának, könnyű előre vagy hátra billenni és oldal sincs elég hely a láb előrehozására. Marci is érzi, hogy nem túl biztonságos és kéri a kezem. A megoldása pedig az, hogy a csúszda tetején lévő kereszt botot megfogja, felhúzza magát (lóg, ahogy régen a Hédi) és onnan csücsül le. Belendül és csúszik, ilyenkor kellek én, mint segítő. Ez az ügyesség Ildi szerint a lépcsőzésnek köszönhető. Sokszor egyedül közlekedik azon is.

Igazi harci kakas. Domi igazi vetélytársa. Küzd a végsőkig a játékokért, ha kell a bántalmazás eszközét is beveti. Szegény Blanka sínyli ezt  meg. Sokszor azt mondják (én is), hogy a Domi eggyel rosszabb kiadása.
Semmitől se ijed meg. Bátor, néha vakmerő, félelemérzet nélkül, de alapvetően azért olyan terepnek indul neki, amiről úgy érzi biztonságos.

Már fut, azaz gyorsan kapkodja a lábikóit, gyorsan sétál. Nagyon szeret fogócskázni. Otthon az oszlop körül órákig kergetőzne.
Nagyon mozgékony. Etetőszékbe bemászik, rendes székre is és fel is áll, hogy jobban tudjon rámolni az asztalról, így sokat borogat, tőrnek az edények és semmi sincs biztonságba csak kb. 1,5 m felett.
Beszéde sokat fejlődött, bár legtöbbször még csak szórészletet mond pl. kisz (kiszáll), iii (inni), bici (bicikli). Sokszor megfogja a kezem és húz oda ahova akarja, hogy menjek. Ha felfelé irányítja a kezem, próbál felhúzni, azt akarja, hogy álljak fel, ha lefelé, hogy üljek le. Mondja mindenki nevét, legalábbis azokét, akik állandó (majdnem állandó lakos), kivéve a gyerekekét.  Apa (ebbe bele tartozom én is :)), Papa (mutat ki, hogy elment, nincs itt, általában nincs nálunk) Anya, Baba (=Blanka), Kacsii,  Dinda, Idi, Mama, Kitián, használati gyakoriság szerint rendeztem. Szerintem a Domit Mi-nek nevezi, a Hédit meg nem tudom, mert őket tényleg egyáltalán nem szólítja meg, nem emlegeti.

Végigmutogatja testrészeit, de azt még nem érti, hogy hol van Anya orra, a sajátját mutatja meg helyette.
A könyvek talán egyre inkább érdeklik, de még mindig inkább a lapozás. A felolvasott szöveget még nem hallgatja végig, de azért már odafigyel a süketelésünkre, ha arról mesélünk mit lát a képen. Itt is látszik a különbség a két gyerek között. Hédi egy könyvmoly volt, Marci pedig egy örökmozgó. Nagy kedvence a Maszat könyvek. Lehet azért, mert színes, szép képes sok cicával, de már nem kemény lapos, viszont viszonylag erős a lapja, így ezt adom a kezébe ilyen típusú könyvből. Nehezebb elszakítani mint pl. a Boribont és a Bogyó és Babócát, amik a nagyoknál még mindig a top 5-be tartoznak. Úgyh. most ez a kabalája. Ha kezébe kerül olvasgatja, aztán pedig hurcolásásza magával, de a kezéből ki nem adja.
A lelke se olyan érzékeny, mint a Hédié. Játszótéren homokozóba akar jutni, nincs segítség, bele zuhan (hasal/fejel) a földbe és megy tovább. Hédi kétségbeesetten hívott segítséget. Ha megüti magát, mutatja, hogy hol és mondja, hogy fá (fáj), kap egy puszit, nagyobb baleset esetén több puszit és megy is tovább az útjára.
Most kezd kibontakozni nála az önállósodási törekvés csírája. Egyedül próbálja levenni a gatyiját, próbálgatja a cipőjét, tappancsos-zokniját felvenni, kezet mosni (ha nyitva marad a WC ajtó, akkor megy, sámlira áll, nyitja a csapot.... a végeredmény pedig egy elázott Marci, ha nem vesszük időben észre), mossa a pocakját, kéri hozzá a fürdető krémet, de a leginkább az evésén látszik. Szinte egyedül eszik, kanálra rakásra sokszor inkább segítek, de másba nem is enged, persze ez leginkább szilárd haminál megengedett (mármint a gyakorlás). Jól tartja a kanalat és a hami legtöbbször célt ér. Pohárból egyedül iszik, de figyelni kell, mert ha már nem szomjas, akkor borogatásba, köpködésbe megy át, aminek takarítás, átöltözés a vége.

Reggel Domival szokott karikázni. A megszokások már olyan erősek nála, hogy tegnap reggel, mikor Domi beült az etetőszékébe, hogy reggelizzen (Marci ilyenkor már rég túl van rajta), bemászott ő is mellé és várta a karikát (neki ez különleges jutalom falat, Dominak a reggelije).
Szívószállal iszik, gyertyát elfújja. Homokot lapátolja a vödörbe, formába. Sőt ha én rakok vizes homokot a formába, akkor többé-kevésbé sikerül is kiborítania. Ilyenkor örül, mosolyog és tapsol, és várja az elismerést, tapsvihart tőlünk is. Egy ember elismerése nem elég, ha van ott más is, tőle is várja a dicséretet.
A beülős rugós játékba pedig hihetetlen ügyesen mozog, szinte a teljes mozgathatóságát kihasználja. Hédit emlékeim szerint még sokáig "löködni" kellett. Már a nagyokat utánozva az elejére is feláll és úgy himbáltatja, majdnem olyan ügyesen csinálja, mint példaképei.
Ügyesen sétál, szerintem a villamostól hazasétálna, legalábbis a távolságot megtenné, ha lenne elég időnk és türelmünk. Hiszen kb. ugyanannyit halad előre, mint vissza, és persze mindenhol időzik, bámészkodik... 

És már igazi önálló lény, önálló akarattal, néha túlságosan naggyal is, de az igazat megvallva Hédihez képest kismiska.
Neki még megadatik a szopizás öröme. Bár nekem kezd egyre inkább teher lenni. Nappal már 1 éves kora óta tőlem független táplálékon él, de este az altatásnál nagy segítség. Sok tejem nincs max. egy evésnyi, ami két okból se túl ideális. Éjjel ha felkel, cicit követel, amíg meg nem kapja, hangosan adja tudtunkra, hogy mit akar, de mivel tejem ilyenkor már nem sok akad, hosszasan csüng rajtam, hogy néhány ml-hez jusson. Másrészt ha elviszem aludni, megkapta amit akar, kiitta ami akadt, megnyugodott, de nem aludt el, Hédi csevegésére felélénkül és nem lehet bírni vele, cicivel se lehet lekenyerezni, ha nincs bent semmi. De szerencsére gyakoribb az elalvás. Leválasztás időszerű lenne, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá.

Szeret rajzolni. A fejlesztő játékokba is már nagyon ügyes. Formabedobóba bedobja az alakot. Bár még segíteni kell, mit hova. Ha nem segítünk, akkor próbálkozik. sorba egymás után a lyukakba, de ha nem jó szögbe tartja a játékot, nem megy bele, és nem próbálgatja elforgatni, így lehet, hogy a jó lyukat is rossznak véli. Az óriás pötyit is be tudja rakosgatni. Igaz nem nézi, hogy melyik szint hova rakja, de azért ügyesen beteszi. A gond azzal van, hogy szétdobálni jobban szereti. Kézügyessége is szépen fejlődik.

Hiába, ő a mi okos, gyönyörű kisfiúnk :)