Marcika neve napja

Marci születésnapja egy kicsit el lett mismásolva. Nem elfelejtettük, ez így nem lenne igaz, mert a kutyusos tortáját már hetekkel korábban megrendeltük. De valahogy az igazi születésnapi hangulat elmaradt. Akkor ajándékot is csak a mamától kapott. A gyertyafújás se volt kizárólag az ő kiváltsága. Nálunk ha torta van, mind a négy gyerek fújkod, nyomul, akar. Szegény Marci születésnapja sose kapja meg a valójában megérdemelt figyelmet. Tavaly a Tibi távolléte, most meg nem is tudom mi volt az oka. Talán az, hogy már mindenki velünk lakik (aktuális létszám akkor 11-12 fő körül mozgott). Tehát az se volt rendkívüli, hogy sokan álljuk körül az asztalt. Ajándéknak meg semmi ötletem nem jutott eszembe, és egy kicsit az az érzésem volt, hogy hiába vennék bármit, igazi örömöt nem tudok kiváltani vele. Ezeknek a gyerekeknek már mindene megvan. Elnyom minket a sok játék. A kizárólagos figyelemnek biztos örült volna, de azt pedig kivitelezni lehetetlenség a jelen helyzetben. Ez az oka annak is, hogy idén megint elmaradt a születésnapos beírás.

Igazából most egy másik napról akarok írni, méghozzá a névnapjáról. Most se készültem jobban, mint a születésnapjakor. Sőt, nem hiszem, hogy a névnap olyan nagy figyelmet érdemel. Mégis úgy érzem egy kicsit kárpótoltam, ami akkor kimaradt.

Reggel Ildi jóvoltából színházba mentünk. Csinosan felöltözve indultunk útnak a József Attila Színházba, hogy megnézzük az Óz, a csodák csodája meséjét. Gyerekkorom egyik kedvence, a betétdala pedig még ma is a telefonomon csörög. A gyerekekkel napokig beszéltünk a történetről, szereplőkről, hogy értsenek belőle valamit.  Hogy Dorotthy-t (színházba Dorka volt) felkapja a forgószél, és haza szeretne menni. Közbe találkozik a madárijesztővel, akinek nincs esze, a bádogemberrel, akinek nincs szíve, és az oroszlánnal, aki gyáva. És majd a nagy Óz, a varázsló, aki valójában csak egy ember, segít nekik, hogy teljesítse kívánságuk. És lesznek bent jó és rossz boszorkányok is. Szóval ennyi háttértudással indultunk útnak.

Sajnos a darab kivitelezése elég gyenge volt. A zenés rész, éneklés magnóról ment, nagyon zavaró volt. Nem énekelték a Somewhere over the rainbow-t, csak a tanárnő dúdolt belőle néhány mp.-t. Hosszú volt a szülinapi készülődés, rövid volt az álom. Mindenkivel csak találkozott, elmondták a baját, aztán mentek tovább. Énekeltek egy számot, minden találkozásnál, módosítva az aktuális szereplőre. Mint már említettem a zenés rész iszonyú volt. A boszi szerintem nem volt olyan boszis. Szomszéd gonosz néni jobban meg volt csinálva. Ami jó volt, hogy már elfeledett részleteket felelevenítettem. Már nem emlékeztem, például arra se, hogy az álomba a szereplő alakok, a családtagok, ismerősök voltak. Meg, hogyan győzi le a gonosz boszikat Dorotthy. Szóval ismét el fogom olvasni a könyvet felnőtt létemre:D  Az előadás csúszott, a kezdési idő után egy negyed órával engedték be a tömeget a terembe, ami egy gyerekelőadásnál szerintem gáz. Már a várakozásba kifárad a gyerek. 2. sorba ültünk (ez nem az ő hibájuk) túlságosan elől, de végülis Hédit feltérdeltettem, Marcit meg a hasamra ültettem. A gyerekek nyilván a sztorit nem értették, csak részletek maradtak meg bennük. Meg mindig kellett mondani, ki kicsoda:) De szerintem nekik ez az egész színházi helyzet nagy élmény, így nem zavarta őket az a sok negatívum, ami engem igen. Érdeklődve figyelték, ki mit csinál, mit mond, mi történik. Néha pedig kérdeztek. Marci is nagyon jól bírta, neki a zene is tetszett, mozgott rá. Az utolsó 5 percbe kezdett el mocorogni. Szóval nem mondom, hogy nem érte meg elmenni, mert a gyerekek egy nagy élménnyel gazdagodtak, de az biztos, hogy nagyságrendekkel jobb volt a Vackor. Azt mindenkinek ajánlom, ezt nem. Szerintem létezik jobb feldolgozása is az Óznak. Az előadás végén Hédi nagyon szomorú volt, mert ő oda akarta adni Dorotthynak a szétrágott szívószálát, és hogy miért nem várta meg, miért nem kellett neki... Azért utána mindenkinek mesélte, hogy mit, kit látott:)

A hazaúton mi is eljátszottuk a Anna, Peti, Gergőből ismert történetet, majdnem elhagytuk Marci Csuszi Nyusziját, de a metróból egy kedves fickó utánunk hozta:) Még jó, hogy észrevette. Nem is tudom mi lett volna, ha elveszik. A villamoson Marci el is szundikált a hátamon. Így a délután nem telt dörrenésmentesen, mert se a Marci, se a Hédi nem akart aludni, pedig mindkettőjükre ráfért volna.

Marci pedig részletekbe megkapta az ajándékait. Nem volt össznépi átadás. De most annyira sikerült eltalálni, mi a fiúcska szíve vágya. Megkapta a duplo rendőrséget. (Még a régi ebayen vásárolt kupacból.) Az ötlet onnan jött, hogy Domi a hosszú Kanizsai nyaralásáról egy szirénázó rendőrautóval tért haza, amihez senkit nem engedett közel. Persze mindenki vágyott rá, hogy kipróbálja, de Domi nagyon őrizte, dugdosta, hogy ne nyúljon hozzá senki más, mert ő kapta és új. Így Marci megkapta a Duplo autót, ami bár használt, de még szirénázik és világít, és bár ugyanolyan, mint a Duplo mentőautó, őt nem zavarja. Egész este azt hajtogatta, hogy enyém, én kaptam, nem a Hédi (itt szerepelhet más név is) és fülig ért a szája. Tologatta, pakolta, hordozta. Büszke volt, boldog, hogy ez csak az övé. Még ma is vigyáz rá, és mondja, hogy ninokám:) Sokat játszik vele, bár már nem hurcolja mindenhova és a telefon is elveszett valahol belőle. De örült neki, és most is meg van becsülve, ami nagy szó ennyi játék mellett. A polcon alszik mindig mellettünk. 

Hédi volt egyedül szomorú, mert neki nincs rendőrautója, így szegényem a mentő autóval és a dutyival vigasztalódott. Neki is nagy vágya egy sziréna hozzá. Sajnáltam, de megbeszéltük (egyoldali beszélgetés), hogy ő egy rózsaszín repülőt kért, amit a Jézuska biztosan megszerez. Domi pedig azóta átadja másnak is az autóját!!!

De a lényeg, Marcinál telibe talált az ajándék. És ez olyan jó:)