Nyuszi

Mivel még mindig nem tudom elújságolni Huba megszületését (már gigantikus méretű, mégis nagyon jól érzi magát ott, ahol van), ezért a család egyéb új tagjairól írok ma.

Bemutatásuk elmaradt, mert a húsvétról se írtam. Sok érdemleges nem történt a három napban. Szombaton a gyerekek Zalakarosba pancsoltak, de pechünkre összeszedtek valami jó kis vírust/bacit, aminek köszönhetően vasárnap du. Dani megkezdte a beteget sorát, éjjel Hédi, végül én is kidőltem a sorból. Azt hittem hétfőn elpusztulok, de akármilyen rosszul voltam, Tibinek mondtam, hogy jöjjünk fel, mert nem akarok Kanizsán szülni (szúri, koraszülött osztály nélkül). Nem sejtettem, hogy ez még csak a kezdet lesz, mert azóta olyan érzékeny a gyomrom, hogy a legártalmatlanabb kaják is teljesen kikészítenek. Úgy tűnik, Huba ebből mit sem érzékel, szerencsére, azóta se óhajt kibújni a lakosztályából.

De a lényeg, hogy a vasárnapi "tojás vadászatot", ami rossz időre való tekintettel, csak egy kupac ajándék volt még mindenki kiélvezhette. Szerencsére a nyúl idén visszafogta magát. Hédi megkapta az áhított sminkes könyvét (papíron kell kisminkelni arcokat), amit egy hétig le se volt hajlandó rakni, azóta pedig csak porosodik. Viszont ajándéknak még nem láttam így örülni. Marci is hurcolta egy ideig a mágneses öltöztető játékot, de már azóta szerintem megfeledkezett a létezéséről is. A lélekdoki sorozat: "Hogyan élheted túl, ha minden a testvéred körül forog?" c. könyv egész jól lekötötte Marcit is, bár kételkedem benne, hogy bármi hatása lett volna rájuk. A két nagy időnként szó szerint gyilkolja egymást és Hédi is rettenetesen piszkálja a Marcit (hasonló módon, ahogy régen a Domi bőgette őt), Marciról meg inkább említést se teszek. Szegény Hubát már előre féltem. A többi ajándék szerintem még ekkora figyelmet se kapott, a csokik köszönöm szépen finomak voltak:D.

De a bejegyzés lényege:

Apu beígért a gyerekeknek 3 nyuszit, akik DZ nyúl simogatójából érkeztek. Szerintem legtöbbet én és a Tibi foglalkoztunk velük, de azért a gyerekek is időnként kijöttek hozzájuk. Aztán valami meglepő módon Tibi úgy döntött, hogy befogadjuk őket. Így van 3 nyuszink (Bozont 1, Bozont 2 (Ami), Tapsi). A neműket még a dédinek se sikerült megállapítani, de viselkedésük alapján 2 fiúval és 1 lánnyal van dolgunk. Valamit kell majd kezdeni velük, nehogy kisnyuszik legyenek, mert akkor szegények tényleg valakinek a fazekába kötnek ki. Tibi jó pár éjszaka dolgozott, hogy egy igazi nyuszi kastélyt készítsen nekik. Két szintes nyuszi házuk van kifutóval, ahol már a fű lassan a múlté. Sajnos a macska távol tartása se megoldott még (állatbarát tippeket szívesen fogadok) és a jobb árnyékolása is folyamatban van. De azért a nyusziknak panaszra nem lehet okuk.

Tibi egyik célja tényleg teljesült. Marci már egész bátran (néha kicsit durván is) viselkedik velük. Már nem szalad el előlük, sőt emelgeti is őket. Szerintem már bátrabb is velük, mint a Hédi. 

Vettünk nekik nyúl pórázt, így a kertbe tudják sétáltatni is őket, bár elég lusta állatok és az első fűszálnál letáboroznak. Nehéz mozgásra késztetni őket. Kedvencük a pitypang, így az eddig irtott gaz szívesen látott lett a kertünkben. Sajnos viszont a gondozásukhoz nem sok késztetést éreznek a gyerekek. Még az etetés is a Tibire hárult. Egy ideig próbálkoztunk, hogy reggel ők etessék őket, de legtöbbször háborgás, veszekedés lett belőle. Az elején még az is nehezen ment, hogy ki is éhes.

Első napok valamelyike:

T: Valaki nagyon éhes.

M/H: Apa, én már reggeliztem. Apa te még nem ettél?

T: Nem, de valaki másra gondoltam.

Hosszas gondolkozással csak rájöttek, hogy a nyusziknak kellene enni adni.

Azóta Tibi úgy döntött, egyszerűbb, ha ő megcsinálja. Majd a szünetben újra próbálkozunk a felelősségérzet kialakításával. Nyáron majd nem kell felöltözni, hogy kimenjenek hozzájuk, kezdhetik a napot a nyuszikkal.
Jelenleg azt hiszem, Tibi tölti a legtöbb időt velük. Jó elnézni őket, de azért nem mondhatnám, hogy a simogatáson kívül lehet bármit is kezdeni velük. Gyerekek is időnként odamennek, de hamar rájuk unnak, nem egy játékos állatok. Persze ha felvetjük nekik, hogy mennek a dédihez, háborognak. És valljuk be, a nyuszik is itt sokkal jobban el vannak kényeztetve. Sajnálnám, hogy falusi nyuszik legyenek belőlük.