Vége van a nyárnak

Most már nem csak naptár, de az időjárás is arra utal, hogy vége van a nyárnak. Megkezdődött az iskola, óvoda és vele együtt a pörgős hétköznapok. Egyre jobban azt érzem, hogy még fel se ébredtünk, de már vége is a napnak. Beindult a mókuskerék.

A nyár hamar eltelt. Nagyon rövid volt az együtt töltött idő. Gyerekeknek élménydús nyáruk volt. 

Horvátországba úgy járnak, mint a második otthonukba. 

Tartalmas hetet töltöttek anyuékkal Velencén is, ahol esténként együtt buliztak Ele Fannival és Fánival, kreatívkodtak, kísérleteztek és persze sokat pancsoltak. Álomba illő az a hely, még ingyenes játszóház (igazi) is van.

Hédi a Balatont is körbetekerte. 3 nap alatt! Utolsó nap több, mint 90 km-t! Büszke vagyok rá, hogy ilyen teljesítményre képes volt. De egyáltalán nem gondolom, hogy ez egy gyerekbarát túra volt. 

Azért voltunk itthon is. Bár az egész nap együtt játszunk terv nem igen valósult meg. Mindig volt valami. Már csak azért is, mert 3 hétig minden nap úszni jártak a nagyok.

A nyarat pedig egy családi Hortobágyi kiruccanással zártuk. Erről talán még írok.

Kellett ez a szeptember, hogy mindenki visszarázódjon a munkás hétköznapokba. Már külön órarendem van, ami tartalmazza, hogy kiért mikor, hova kell mennem. Annyi minden van.

MARCI két helyre jár fejlesztésre. Sikerült bejutnunk az állami TSMT tornára a Nevelési Tanácsadóba. De azért egyszer járunk a Bubiba is. Marci teljesítménye nagyon hullámzó, mint ahogy a viselkedése. A rajzolása/ majd írása miatt aggódom most leginkább, így arra gyúrunk (részben a Bubiba).  Bár az óvodai felmérés alapján teljesen jó Marci képessége, az senkit nem érdekel, hogy nem tud hullámvonalat rajzolni, vagy lemásolni egy viszonylag egyszerű formát pl. koronát. Nem akarom, hogy így ugorjon neki az iskolának. A szépírással Hédi is sokat küzdött, és vele ellentétben Marciban nincs is meg az a kitartás. Az biztos, hogy a tavalyi Marcihoz képest órásit fejlődött. Hogy ez a fejlesztésnek, vagy az érésének köszönhető, örök rejtély marad. De ha idén is ilyen látványos fejlődésen megy keresztül, akkor akár még a két tannyelvű osztályba is be merném íratni. A Nevelési Tanácsadóba a pszichológushoz bekerülünk-e az egy nehezebb esetet. 5 hónap alatt nekem már egyszer sikerült beszélnem vele! De szerinte, Marcinak csak kizárólagos figyelemre van szüksége (régen is ezt kaptuk a bölcsibe). Azt mondta, hogy felesleges kezelni, ha a forrást nem szüntetjük meg. Huba jelenléte, még ha alszik is, zavarja Marcit, ezért a délutáni hazahozatal nem számít kizárólagos figyelemnek. 

Ő is elkezdett furulyázni Szandra nénivel. Az biztos, hogy ott is fejlődik a koncentrációja és gondolkodása. Az alkotás  készítése során a finommotorikája is. Egy órán van túl. Nagyon lelkes. Sokat fújja a csigabigát, Hédivel kánonba is:) Egyenlőre még az is kihívás neki, hogy a tát és a titit kotta alapján játssza. De majd ráérez.

A sportra most nem helyeztem akkora hangsúlyt. Marci nagyon meg akar tanulni úszni. És ha ilyen nagy az elhatározása, nem akartam letörni. Úszni járnak. Bár a nyári intenzív úszótanfolyamon kinéztem az ideális helyet, de sehogy se tudtam egyeztetni az órarendünkkel, így maradt a régi jól megszokott Kondorosi Uszoda. Az  oktatókkal nem vagyok elégedett, legtöbbjük nagyon fiatal, kevés vagy semmi tapasztalattal. És a lelkesedésük is hagy kívánnivalót. Reméljük azért Marcira ragad valami. Hédi pedig a mély vízben biztos, hogy sokat mozog, ha nem is fejlődik tovább. Versenyzőt nem akarok belőle csinálni. A karatét passziváltuk, amit kicsit sajnálok, de azért kell neki szabad játékra is időt hagyni. Ha az oviba fejlesztő foglalkozásra nem is került be, a gyógytorna tanár kiszűrte, Így még az is van, mint mozgásos kötött foglalkozás.

Hédi nagy nehezen (2 éves furulyatudás háttérrel) bekerült az állami zeneiskolába. Azaz a zenét (szolfézst, furulyát) már a suliba tanulja tovább. Ez nekem nagy könnyebbség. Bár furulyán az elmúlt 1 hónap a hibái (testtartás, fújástechnika, ujjtartás) kijavításáról szólt. Hédi szeret járni, de az itthoni gyakorlásért nem lelkesedik. Megértem nem túl izgi egy hangot játszani ezerszer. El is gondolkoztam, hogy megéri-e/megérte-e a zene ovi. De talán az egyéb fejlesztő hatása miatt mindenképpen. Az, hogy a hangokkal is megismerkedik, az pedig még pozitív vonzata is. A nagy beruházás is megvolt. Hédi kapott egy új furulyát, és egy furulyaállványt is kellett venni.

A rockyt nem akarta tovább folytatni. Tibi nem engedte, hogy új sportba kezdjen, így maradt nála is az úszás. Sajnos most az úszás inkább kényszer nála, mint kedvtelésből végzett sport. Közben kiderült, hogy az osztálytársai közül többen járnak RSG-re, a Kondorosi Uszodához. De mivel üti Marci fejlesztését, így a szállítását nem tudom megoldani. Az osztálytársakkal teli kocsi pedig megtelt:( Az meg, hogy ide-oda cibáljam Hubát, szintén nem a legjobb megoldás. Hédinek meg amúgy is hiányzik a játék, ez pedig még tovább csökkentené a játékidejét.

Végül a heti két gyógytorna kérdése is megoldódott, így végül ott is mozoghat. Bár ez se a kedvenc tevékenysége.

Szóval nem unatkozunk. Buburól pedig majd egy másik bejegyzésbe írok. Megérdemli, ha a leglátványosabb fejlődésen ő megy keresztül.