10 éves házassági évforduló

Továbbra se tartom nagy becsben az évfordulókat. Így érkezett el a 10. házasságunk ideje. Nem készültem rá és nem számítottam rá, hogy Tibi készülne valamivel. Aznap terveztük az indulást a tengerpartra is, így az időm, gondolatomat teljesen lefoglalta a készülődés. Így az se volt gyanús, hogy Tibi korán akart indulni. Vagyis variálgatta az indulás idejét. Meg, hogy megy-e dolgozni vagy sem. Szünet volt. Nem voltak kötöttségeink, nekem mindegy volt az indulás, csak időben, mert a Juditékkal megbeszéltük, hogy beugrunk hozzájuk Kanizsán egy picit, hogy meglessük az újszülött Marcit. Még az se tűnt fel, hogy Tibi az egyetem felé veszi az irányt, hogy beugorjon a tanszékre. Az utolsó, amit mondott, hogy megmutassa a Tamásnak (témavezetőjének) a gyerekeket. De csöndbe voltam, mert örülhettem, hogy rávettem Tibi, hogy eljöjjön a tengerpartra, és izgultam, hogy nehogy összefussak valamelyik volt kollégával, mert szégyenszemre még oda se jutottam el. Titkon reméltem még, hogy Balcsira be tudunk ugrani kicsit a mamáékhoz.

Letettük az autót, és nem az egyetemre mentünk, hanem a Bartók Béla úton sétáltunk.  Fogalmam sem volt hova megyünk, és nehezen esett le miért. Gondoltam közelben lévő egyik kávézóba tartunk, ahol olyan jó hangulat van és finom a forrócsoki. De nem nyert, egy sokkal jobb helyre vitt minket Tibi. Az exZOOtic Cafe-ba. Nem ismertem a helyet, nem hallottam előtte. Tibi elmondása szerint nemrég nyílt. Álomba illő hely. Az asztalok között igazi nagy kenguruk ugrálnak, mindenféle hüllő van, amit kérésre kézbe is adnak. Fogtunk gekkót, kaméleont, teknőst, kígyókat (igen, még én is, de csak a picit:)). Megmutatták közelről a skorpiót, a lényeges részeit (pl. hol a méregtüskéje). Az igazán bátraknak a kezére is tették. Nagyon érdekes volt, de ezentúl se fogok barátkozni velük. Volt csüngő hasú disznó. Marcinak az etetése (cumisüvegből) nagyon tetszett. 

Hédit a kígyók bűvölték el. Nyakába rakta őket. Hogy mit lehet rajtuk szeretni?! Akadtak szurikáták, de őket sajnos csak a szülinaposok kínozhatják, inkább népcsalogatók. 

Én a kaméleonokkal és a gekkókkal haverkodtam leginkább, Hubát pedig a kenguruk varázsolták el. Egy ideig ő is kenguru ugrásba közlekedett. Szoba kenguruk, nagyon barátságosak. A hely szimpatikus volt. Figyelték az állatokat, ha valamelyik nem érezte jól magát (pl. megváltoztatta a színét, elmenekítették. A nagyobbaknak volt hova bújni. Ami szerintem javítanivaló van benne, hogy az étlap (süti, innivaló) elég gyér. Az ember nem fogyasztani megy ide, mert nincs mit. Nagyon jól éreztük magunkat, igazi meglepetésben volt részem. De aztán mennünk kellett, mert Tibi még valami meglepetést tervezett erre a napra.

Útközben beugrottunk a  hulladékudvarra, ahol a sok-sok üvegünket (Ildiékét is, hogy biztos elég legyen) beváltottuk egy kiskukára. Azt hittük a reklám alapján, hogy kapunk egy kisebb méretű kukát, amibe gyűjthetjük majd az üveget, erre egy játékkukát (10*5 cm) kaptunk :DDD

Innen indultunk Gamásra, ahol nem tudtam még mi vár ránk. Mikor megérkeztünk egy néni (tulaj anyukája), mint a tulaj barátja, üdvözölt minket. Még a tulaj lakásába is bekísért minket rövid kitérőre. Innen (a nénivel és férjével) indultunk a tanyára, ahol törpecsacsik fogadtak minket. Hát ezért jöttünk ide. 

 

Sajnos az állatokkal való ismerkedést a bocikkal kezdtük. Volt egy kis borjú is. Nagyon megörültünk egymásnak, én elkezdtem simizni, ő meg úgy gondolta, jó leszek vakaró fának és megütötte a pocakom. Én is rendesen megéreztem, gondolom a pocaklakónak se tett jót. Ezt követően már féltem az állatoktól. Szebben fogalmazva, a pocaklakót féltettem az állatoktól, így magamra is kénytelen voltam vigyázni. Volt egy harapós pici csacsi, ő ott volt mindenhol, így én meg kénytelen voltam kerülni. 

 

A gyerekek csacsigoltak. A Hédi rodeózott is egyet a csacsin:D

Az épületbe mangalicák voltak, pipik és egy cica. Huba imádta. Nyúzta, simogatta, paskolta, mindaddig, amíg jól meghúzta a macska farkát. Ekkor a cicának elege lett és tovább állt. Én pedig még feljutottam a szénapadlásra:) Bakancslistámon rajta van, hogy egyszer szénába szundikáljak. A gyerekeknek nagyon tetszett a szénahúzó kocsi. Ötletes kis találmány.

  

Megtudtuk, hogy hagyományőrző arató fesztiválokon is részt szoktak venni kézi csépléssel. Megnézném, hogy csinálják, talán ki is próbálnám, persze csak szórakozásból.

Szép hely, de egy kicsit frusztrált, hogy nem járhattunk szabadon, megzavartuk egy család életét. Nem egy turisztikai hely jelenleg, inkább egy családi major. Így nem is töltöttünk órákat ott.

Volt még időnk beugrani a Balcsira mamáékhoz. Meglepődtünk mikor az Ildiéket és Anyut is ott találtuk. Mamáék el voltak foglalva a kertjükkel. Éppen fagyizni készültek többiek, így mi is velük mentünk. Sok időt már nem tudtunk ott tölteni, mivel még át kellett pakolni a mi autónkba a csomagok egy részét (legalábbis így indult a dolog) és még máshova is beígértük magunkat, este pedig még egy tengerparti utazás is várt ránk.

Tartalmas napot töltöttünk el. Köszönöm Tibinek, igazi 10. évfordulós ajándék volt. Az ExZOOtic café pedig új favorit lett.