Egy újabb első nap az iskolában

Kovács Barbara: Borzalmas dolog

Borzalmas dolog lehet az iskola.
Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba,
egész nap ülni kell, csöndben figyelni,
nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni?

Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni,
csak akkor, ha kérdez a tanító néni.
Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni,
de minek? Tudok én ülve is beszélni!

Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam,
száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban,
meg még füzetet is, legalább huszat,
az egész táskát inkább vinné el a huzat!

Szomszéd Laci ijesztgetett: - Majd fekete pontot kapsz! -
Na és, majd rajzolok belőle bogarat!
A fekete pont lesz a bogárnak a hasa,
hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza!

Néha azt gondolom, az iskolában talán
lesz valami jó is, mondjuk néhanapján,
például az, hogy tanulunk betűket,
és majd én olvasom a kedvenc meséimet.

De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni:
soha többé nem kell majd délután aludni!
És igaz, hogy nagyon jó volt az óvóda,
emiatt mégis csak jobb lesz az iskola!

Többek között ez a vers hangzott el a tanévnyitó ünnepségen. Mert bizony egy újabb évnyitó kezdődött. Most már két gyerekem koptatja az iskola padját. Az én kis örökmozgó,bújós kisfiam is átlépte az iskola küszöböt. 

Féltem. Máshogy, másért, mint a Hédit. Az iskolába sok a szabály, amit bizony be kell tartani. Egy része még szerintem is értelmetlen. Miért nem lehet megszólalni az ebédlőben?! Marci, hogy fog végigülni annyit időt, sőt figyelni annyi időt. Másik nagy félelmem, hogy nyáron még Marci is ebéd után hozzánk bújt, hogy velünk szundítson egyet. Hédi is mindig fáradt volt, reggel nehezen ébreszthető, hogy fogja akkor bírni Marci?! Ráadásul, ha fáradt ingerlékenyebb is, hogy tud majd ellenállni a  rosszalkodásnak?!

A helykeresés nem volt egyszerű. Nem siettük el az odaérést. Egyedül voltam 3 gyerekkel + egy bármikor kibújhatok pocaklakóval, két hatalmas zsákkal, ami tartalmazott mindent a félévre (technika doboz, matek doboz, 1000 lapos nyomtatócsomagok, krepp papír....). Hosszú volt a lista. A gyerekek idén kivételesen lelkesek voltak az összeállításában.

 
Ildi nem engedte, hogy Marci Blanka mellé kerüljön, hogy idétlenkedni fognak és az első benyomás fontos. Szerintem meg jót tett volna Blankának is. No mindegy. Ez még nem elég. Az ovis Hubát is lefoglalózta Blankának. Egy kislány hívta Marcit üljön mellé, de Marci Atkó mellett szeretett volna ülni. Nagyon összebarátkozott vele néhány nappal az évnyitó előtt a játszótéren. De Atkót a nagymama egy kislány mellé ültette, akit az oviból ismertek. Végül sikerült Berzsiánt leinteni. Úgy mentem oda, hogy ezt nem akarom. Berzsián is kellően eleven gyerek. Elvált szülők és szerintem nincsen eléggé beszabályozva. Együtt pedig hergelik egymást a hülyeségbe. De végül mérlegeltem. Nem akartam, hogy Marci egyedül kezdje az első napját az iskolába. Páratlan volt a létszám.

Az évnyitón ott lehettünk velük. Marci izgett-mozgott, ásítozott, bámészkodott. Bár ülhetett, így is hosszú volt neki az ünnepség. Kaptak egy csomagot az Önkormányzattól, tele haszontalan cuccokkal, de a gyerekek elképesztően örültek neki. Talán az egyik legjobb része volt a napjuknak.

Az osztályba még felkísérhettük őket, segítettünk átöltözni, majd fájó szívvel ott kellett hagynom a nagyfiam, aki még oly pici, törékeny. 14 óráig izgulhattam érte, aztán összeszedhettem csemetéimet.

Marci könnyen vette az első napot. Barátkozott. Jól érezte magát. Tanárnő is egyetlen egy dolgot említett meg, hogy Berzsiánnal ment végig a trécselés, így hamarosan szétválasztja őket. Egyébként ügyes volt.

Este még egy maratoni szülői várt ránk. Milyen hülyeségen tudnak rágódni a szülők?! És egy felnőtt ember milyen értetlen tud lenni? A legnagyobb probléma a tanszerek elvitele-hozatal volt, illetve a kori cucc. Mi is kell bele, hogy tárolják stb. Ez legalább egy órát elvett az életünkből. Hasznos infokat kb. 5 percbe el lehetett volna mondani, ha a szülők némák lennének. Ezen is túlestünk.

Hétvégén pedig már dupla adag könyvet, füzetet csomagolhatok. Meg akarok csinálni mindent, amíg még otthon vagyok.

Marci is nagy lett, sok-sok kötöttséggel és kötelezettséggel. Sajnálom:(