Hédinek nagy áldozatot kellett hoznia, hogy wellness helyett a Bólyai verseny országos fordulóján vett részt. Hubus ment Hédi helyett. Tibi Japánban. Így egyedülálló két gyerekes anya lettem. Mindig érdekesek ezek a helyzetek. Gyerek nélkül szerintem évente 24 óránál kevesebbet töltök, de a gyerekek száma változatosságot hoz. Egészen más volt egy pici babával és egy nagylánnyal lenni. Nyugodt, csendes minden.
Hédi tőlem kárpótlásul azt kapta, hogy ott maradtam a versenyen. Gondoltam, hogy a Hédi megfelelő közérzetéhez ez is hozzájárul. Kicsit betekintettem, Julcsi néni hogyan tuningolja a csapatot. Aztán mi izgultunk, ők dolgoztak. Végül pedig következett a legérdekesebb rész, az eredményhirdetés.
Ide már csak az ország legjobb csapatai (összesen 36-an) jöhettek, tehát ide bejutni is szép teljesítmény volt. Kicsit késtem az eredményhirdetésről, Abit etettem. Hallgattam a neveket 30., 29., ....20., 19., ... . Mikor nem hallottam a Gyémántmedvéket mindig két dolog jutott eszembe, huhh, megint nem ők, vagy lemaradtam az elejéről. Végül a 12. helyezésnél az ő csapatukat mondták be. Nagyon örülem neki. Azért a korosztályukba akárhogy nézzük is az ország élvonalba tartoznak csapatmunkába és matekba is. A gyerekek persze többet akartak, pedig hihetetlen, amit elértek.
Hédiért pedig jutalmul feljött Jocó papa, és hogy én se legyek elmagányosodva, Abival mi is csatlakoztunk. De erről talán később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése