Mátyás Király Játszótér

Egy nap kimaradás után folytattuk a játszótér túrát. A Mátyás Templom és a Halászbástya közelében elrejtett kis játszótéren jártunk. Az utazás nagyon hosszúra nyúlt. A kiszemelt 41-es villamosnak már csak az út túloldaláról tudtunk integetni, ami újabb 15 perc várakozást jelentett. Ezek után hatalmas lépcsőrengetegen vergődtünk fel. Huba becsülettel felsétált, én a jól megpakolt babakocsi cipelése közben azt kívántam, hogy kidőlhessek. A vár lábánál már feladtam, nem hittem el, hogy még azon a hosszú lépcsősoron fel kell mennünk, így egy jó nagy kerülőt téve törtünk be a várba. Persze a GPS végig a közelbe jelezte a célt, csak a szintek nem észlelhetők benne. Megnéztük, hogy a Minisztérium tényleg elfoglalták a várat. (Nem értem, van egy hatalmas Parlamentük a politikusoknak és még tovább terjeszkednek.) 

 

Kétségbeesésembe, mikor ott keringtünk a célpont körül, de csak nem leltünk rá, a gyerekeknek a Mátyás Templomot és a Halászbástyát mutogattam. Természetesen ilyen túra után senkit se érdekelt, engem se. Azért örültem neki, hogy valamelyik gyerek magától megjegyezte, milyen szép teteje van.  Hédi még arra is emlékezett, hogy már járt itt az osztállyal, amikor az egyik osztálytársának az anyukájának a munkahelyére mentek (Levéltárba). 

  

Végül egy eldugott ösvényen, újabb lépcsők után, lefele irányba megleltük a játszit. Jól jött volna néhány eligazító tábla. A gyerekek mentek felfedezni a területet, én pedig kipurcantam egy padon.

A játszóteret gyönyörű környezetben alakították ki. Csodás panoráma nyílik a városra. A játszótér pedig a vár falába épült. 

A padok nagy részét fák adta árnyék alá tették. 

  

A valódi várfal mellett található a Mátyás Király vára. Alul mászóalagút rengeteg van, itt Abigél is "elmászkálgatott" kicsit. Felül pedig házak, bástyák, ágyuk találhatók. Igyekeztek címerekkel, képekkel, díszíteni belülről is, de azért közel se volt olyan kidolgozott, mint a korábbi tematikus játszóterek.

  

Nekem hiányoztak a várból a mászókák, csúszdák, amik egy kicsit érdekesebbé tették volna a létesítményt. Ha egy osztály, baráti társaság jön ide, nagyszerű szerepjátékokat lehetne velük játszani. Marci és Huba mondjuk nagy élvezettel töltögették az ágyút és hol katonák volta, hol királyok, akik persze a képzelt ellenséget mindig legyőzték. 

Ja és akadt várbörtön is, bilinccsel!:) 

Hédit ezt kevésbé kötötte le. Ő a különálló mászókákon és a fákon edzett. A hinta díszítésénél még figyeltek rá, hogy beleilleszkedjen a Mátyás-kori díszletbe, de a két mászóka-csúszda komplexum már nagyon 21. századinak tűnt itt. Jobb lett volna fal mögé rejteni. Persze a szülőnek nehezebb dolga lenne a csemeték szemmel tartása. 

Kedvencem a rúgós közlekedő volt. Kipróbáltam, de szívesen elidőztem volna rajta kicsit többet, ha akadt volna valaki, aki a gyerekeket szemmel tartja. A súlyommal már nem is olyan egyszerű lépkedni rajta, mint ahogy gondoltam:) 

Érzékelős párakaput is építettek a játszótérre. Így a melegebb időszakba lehet hűsölni is. Azért morcos voltam, amikor picit szem elől tévesztettem a nagyokat (na jó, őket már nem követem folyamatosan) és csupa vizesen kerültek elő... Utána el is kezdtem hazahajtani őket. Pontosabban a Nagyi Palacsintázójába. 

A lejutás könnyebben ment. Kevesebb lépcsővel, és bolyongás nélkül. A Palacsintázóba viszont bemutatkoztunk. Huba hisztizett mindenért, Abi torkaszakadtából visított a ciciért, Marci előadta, hogy ilyen rossz palacsintát ő nem eszik meg... Hédi volt az én hősöm, aki evett, csöndbe volt és segített. Sajnos még nem érettek meg az ilyen ínyencségekre, legközelebb inkább viszek még két doboz kekszet:), én meg megtartom régi, szép emléknek a Nagyi Palacsintázóját.

A játszóteret ajánlom minden kis lovagnak és kitartó szülőnek.