Hétköznapok

Gyakran kérdezik, hogyan telnek a hétköznapok.

Délelőtt itthon vagyunk, elvégezzük a "ház" körüli munkát. Hédi is munkálkodik a játékbirodalmában.

Mostanában délutánokat Kessel-loba töltjük. Már sokat írtam Róla, de annyira hihetelenül jó hely. Annyi szuper játék, tavak és meg CSACSIK is vannak.

Hédi is szereti ezt a helyet. Őt leginkább a gyerekek fogják meg. Hihetetlenül szereti, ha mozgás van körülötte és erre jobb hely nincs, mint egy játszótér komplexus, ahol rengeteg a gyerek. Felettünk egy család lakik 3 lurkóval. Van köztük egy 4 éves kislány. Hédi annyira rajong érte. Le nem veszi róla a szemét. Persze a kislány ideális a Hédinek. Imád dumálni. Rázogatja Hédi játékait, pörög-forog velük. Szóval tökéletesen szórakoztatja a kisasszonyt. Ha Hédi meglátja, kézzel lábbal kapál, dumál és fülig ér a szája. Van egy nagyobb kisfiú is, ő is nagyon szereti a Hédit, de ő már annyira nem partner Hédinek, inkább megfigyeli a kisasszonyt és anyáskodik (gyakran hangzott el tőle: a kisbaba nem sír). Szóval azért itt sincs olyan rossz sora a Babónak.

Kessel-loba sokat csúszdázunk és hintázunk a Hédivel, persze nélküle is. Kérdés, hogy mennyire élvezi, de addig legalább nyugton van, csendben, ja és elmélyülten figyel. Olyan arcot vág, amikor nem lehet tudni, hogy most mi jár az agyában. Örül, meg van ijedve, vagy totál semleges?!

Néha vendégségbe is járunk. Azaz eddig két helyre keveredtünk. Egy nénihez, akinél a Tibi 1 hónapig lakott, amíg lett egy szabad kolihely, a másik, pedig egy magyar család. Ott is van 2 gyerek, persze nagyobbak (5, 7 évesek), de őket annyira nem érdekelte a Hédi jelenléte.
Mi is rendeztünk grill partyt, aminek inkább gyerekzsúr jellege volt, mert majdnem több volt a gyerek, mint a felnőtt (magunkat az utóbbi kategóriába soroltam).
Hédike még mindig jó gyerek, 8-kor már alszik este, ha fárasztóbb nap volt, akkor néha 7-kor is kidől a sorból. Persze csak addig jó a helyzet, amíg újra fel nem ébred, mert már meg se próbálja visszaaltatni magát, hanem átkéretőzik hozzánk, ahol általában pillanatok alatt visszaalszik, de utána majdnem lehetetlen visszacsempészni az ágyába. Szuper radarjai vannak, nem hiába kiskorába tökéletesre fejlesztette az ellenőrző képességét.

Namur

Apa, hogy tudományát tovább bővítse, ha még lehet hova, konferencián volt hétfőn és kedden Namurben. Vasárnap volt a regisztráció, így mi is elkísértük, hogy megnézzük a várost. A város hasonlít nagyon Dinanthoz, ahol még 4 évvel ezelőtt jártunk (legalábbis együtt), van egy citadellája, folyója, néhány szép épület és kb. ennyi...

Ahogy sétálgattunk keresve a citadellát, illetve a felvezető útat, a vasárnapi guberálós piacba botlottunk bele.

Pont olyan, mint otthon, mármint a kinézete sok-sok kacat. Itt az emberek, képesek kiülni a megunt holmijaikkal, amik még használhatók, sokszor, de nem mindig tényleg csak az van a háttérben, hogy megunták, nem fér el, nem tetszik, a gyerekek kinőtték stb. Akadnak olyanok is, akik a saját készítésű portékákat árulták. Úgyhogy mi is szétnéztünk és bevetettük Kínában profira fejlesztett alkudozó tudásunkat. A Hédi kapott egy fisher price vonatot, amit egy kisfiú árult, úgyhogy nagyon profin megmutatta, hogyan lehet vele játszani, utána az elemet kiszedte, hogy az még kell neki :) Tibi kapott egy macit, amit egy kicsit fiatalabb bácsitól vettünk, mint a dédipapa. Biztos az unokájától kapta, aztán nem tetszett neki, mert még a címkéje is megvolt. Én pedig egy fényképkeretet.

Szerencsére a zsibvásár végére értünk oda, úgyh. túl sok időnk nem ment el vele. Hamar folytattuk a városnézést. Körbenéztünk a belvárosban. Megnéztük a főteret, színházat...

Végre egy szobor, ami nekem is tetszik. Nem tudom, mi ennek a mesének a címe, de valami belga mese (Tibi?), ami szinte mindenhol szerepel. Nevezhető belga szimbólumnak is.

Muszáj volt beülni hamizni valamit, hogy meg tudjuk melegíttetni a Hédi ebédjét, és persze megtöltsük valami finommal a pocakunkat, ne csak kekszen éljünk. Hédinek tetszett a hely és a hami is jól sikerült.

A tour infonal megkérdeztük, hogy hol tudunk babakocsival felmenni a citadellára. Erre az volt a válasz, hogy ez babakocsival lehetetlen, de próbáljuk meg ezen az úton. Kicsit aggódva mentünk el a feljáratig, de megpróbálkoztunk a lehetetlennel (nem voltunk egyedül babakocsisok, akik gyalog mentek fel).

De megérte a fáradtságot:

Belebotlottunk egy ingyenes parfüm és faszobor kiállításba, úgyh. itt is szétnéztünk, bár nem vagyunk egy parfüm ínyencek.

Sajnos a napon egy szomorú esemént történt. Elveszett a Bodo Bär :( Hédi új szokását tovább fejlesztette, azaz a játékait kidobálja, kirugdalja, ahogy sikerül, a kocsiból. Sajnos nem mindegyik csörög. Úgyh. az esetből tanulva, már csak olyan játékot viszünk magunkkal, amit hozzá lehet rögzíteni a kocsihoz. A legrosszabb, hogy akkor veszett el, amikor igyekeztünk a vonathoz (legalábbis a képek alapján), szóval későn vettük észre, már nem volt időnk megkeresni. Apa másnap többször bejárta a környéket, de sajnos nyoma veszett a könyvecskének. Így, hogy emlékezzünk rá, az új maci kapta a Bodo Bär nevet. És végül egy kép, Hédiről, aki elaludt Bodo Bär olvasása közben.

Brüsszel

Szombaton Brüsszelbe készültünk, hogy megvegyük a kinézett fényképezőt, mivel a mostani eléggé beteges már (mindig kiesik az aksi, nem húzza be mindig az orrát ...), illetve ahogy Tibi mondani szokta, nem felel meg a mai követelményeknek. Sajnos nem jártunk sikerrel. Egyébként a Média Marktba akartuk megvenni, ami a Nieuw Straaton (?) van, ami Brüsszel bevásárló utcája. De ott mennyi ember van. Már megközelíti pekingi a Van Fujingot (?). Szóval még be szerettem volna menni egy-két boltba, de ez a tömeg miatt elmarad.
Azért sétáltunk egyet Brüsszel utcáin. Sokadik Brüsszeli látogatás után is akadt 1 új látni való: a pisilő kislány, ami egyébként a Tibi kedvenc kocsmájával szembe van, eléggé eldugott részen. A pisilő kisfiú szobra se maradt el és a főtéren is többször kilyukadtunk.

A Tőzsde is jól ismert épület volt, ahova célirányosan mentünk, hogy ott le lehet ülni és megetethetem a Hédit, de akkora tömeg volt, hogy Hédike hamija még váratott magára.
Az igazi brüsszeli waffel evészet se maradt el. Van a waffeles tér, ahol egy helyen le lehet ülni. Mivel volt hely, mindig tömve szokott lenni, nem volt kétséges hol eszünk. Utólag kiderült, hogy ez már nem a régi jó waffeles :(, inkább fagyizó... Szóval nem volt olyan finom, ezért volt olyan sok hely. Legközelebb majd máshol eszünk. Így vigasztalásként kaptam csokis epret is :D Abba nem csalódtam:)



A központba elnézegettük a szebbnél szebb kirakatokat, a turistáknak fenntartott boltokba is betévedtünk, persze csak a szánkat tátottuk, mert az árakat is turistákhoz mérik... Mondjuk a Tibi bevásárolt sörökből, elmondása szerint kihagyhatatlan ritkaságok. Én ezt megkérdőjelezem. Mindenesetre megivászata várat magára, amíg elhúzzuk a csíkot Belgiumból. (Kivéve a 0 % alkohol-tartalmút.)

Rendkivuli hir

Bujik Hedike masodik foga!!! Erezni nem lehet, latni viszont igen. Par napja mar szemezgetek vele, de most mar biztos a dolog.

7 hónapos

Hédike elmúlt 7 hónapos!

Pont úgy jött ki a lépés, hogy el tudtunk menni a FUN-ba (Brumi származási helye). Szülinapjára, vagy csak kárpótlásul, hogy a bohócot (kedvenc babakocsi játéka, nem mintha lett volna másik:) ), amivel olyan jól el tudott játszani, nem lehet feltenni a sportkocsira, kapott egy új játékot. Színes kígyó, lelógó plüss játékokkal. Nem túl fejlesztő, mert csak az egyik ad ki hangot, a többi semmit nem tud, de nem volt jobb. Pedig elvileg ez a legnagyobb játékáruház rendszer Belgiumban.
Egyébként a FUN színvonala sokat esett. Sokkal kevesebb használható játékot árulnak, sőt már nem csak játék van benne. A Régió játék sokkal jobb.
Úgyhogy amennyire vágytam, hogy eljussak oda, olyan nagyot csalódtam benne. Azt hiszem idén már nem igen látogatjuk meg, mert rendesen kint van a városszélén, és nem szép helyen kell sétálni, hogy az ember eljusson oda.
Végül itt egy kép az új szerzeményről és persze a gazdájáról.