Babamasszázs

Emmát és Zsófit még Belgiumba ismertük meg, amikor ők is Leuvenben töltöttek pár napot. Emma 1 évvel idősebb a Hédinél, és egy tündéri kislány. Hédi imádta szemlélni, hogy tevékenykedik a "nagylány", így abba a pár napba elég sok időt töltöttünk velük. Jól jött kint a gyerekes társaság.

Most ismét együtt töltöttünk velük néhány órát, mivel Zsófi babamasszázs oktatóként fog tevékenykedni, így minket is bevezetett a babamasszázs rejtelmeibe.

Mikor Hédi aprócska volt, elmentünk Kanizsán egy okításra, de idő hiányába csak gyorsan megmutatták nekünk a "lépéseket", illetve digitálisan kaptunk masszázs könyv részleteket. De sajnos ez nem volt elég arra, hogy meg is tanuljam, arra meg nem volt erőm, hogy magamtól kitalálgassam, mit hogyan is kéne csinálni. Aztán az Ildivel mindig terveztük, hogy elmegyünk egy tanfolyásra, de ahogy az lenni szokott elmaradt. Úgyh. nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy valaki megtanít a masszázs alapjaira.

Tisztába voltam vele, hogy Hédi már elég nagyocska hozzá. A pelenkázást, öltöztetést is nehezen viseli, mindig mehetnéke van, sejtettem, hogy a masszázs alatt se fog a kedvemért nyugton maradni. De azért mindig sikerült nyakon csípni, hogy az egyes lépéseket kipróbáljam rajta, ha mégse ott volt a próba baba. Ha a Hédin nem is tudom alkalmazni, mert itthon is mindig kudarcba fullad a masszázs (bár azt mondják, nagyobb korukban ismét élvezik a gyerekek), majd a kistesón hasznát veszem. Zsófival jól begyakoroltuk a masszázstechnikát, úgyh. az egész a fejembe van, ha el is felejtem mi az az indiai fejés, akkor pedig használom a puskát, amit kaptam. Addig is míg lesz kistesó, a Tibin gyakorlok, aki szívesen vállalkozik a masszázsra, még ha nem is baba :).

Azért Hédi is nagyon szeretett odajárni. Nagyon tetszett neki az új hely, a sok-sok új játékkal. Rögtön rámolással kezdett, amit talált mindent lepakolt, szerintem szegény Zsófi alig várta, hogy kitegyük a lábunkat. Mindent alaposan megtanulmányozott, kipróbálta Emma hintáját, de legjobban a babytaxi jött be neki. Az elején volt ilyen labdabedobálós játék, azt igen élvezte, pedig a hang ki volt kapcsolva. Szóval rendkívül jól eljátszott ott. Hédi most is nagyon örült Emmának, ha meglátta mosolyogva "le is támadta", aki ennek már kevésbé örült. Mindig ment hozzá barátkozni. És szegény Emmával egy párszor eljátszotta ő is azt, amit vele a Domi szokott, hogy elvette Emma kezéből a játékot, amit szegény szó nélkül mindig átengedett neki, pont úgy, mint a Hédi szokta a Dominak.
Az Ildiék az influenza járványra hivatkozva nem jöttek, de örülök, hogy mi elmentünk, és szerencsére a vírnyák minket is megkímélt :)

Nelly

Így emlékszünk rá.

Fedett játszótér

Közeleg a karácsony és Juditék is hazajöttek az ünnepekre, így még szerveztünk a lányokkal egy utolsó idei találkát. Most a gyerekekre való tekintettel játszóházba mentünk, hogy ők se unatkozzanak, míg a felnőttek trécselnek, főleg, hogy szegény Hanna előtte nap jó pár órát töltött utazással. Hosszas keresgélés után rábukkantunk az Újbuda Center 2. emeletén működő Elevenparkra, mely egy hatalmas fedett játszótér. Mint később kiderült, aznap nyitottak, amikor mentünk, még jó, hogy nem korábbra szerveztük a találkát, mert igen csak csalódottak, vagy dühösek?! lettünk volna. Így még nem is volt teljesen kész, de ez a lurkókat egy cseppet se zavarta.

Hédi olyan bátor volt, hogy csak ámultam. Teljesen el volt varázsolva a helytől. Egyedül közlekedett a baba részen, néha rám nézett, hogy látom-e milyen ügyes, de boldogan flangált a placcon. Élvezte a hálós részt, a kislabdás részt, a légvárakat, a trambulint (ügye ha valaki ugrált ő is repkedett), a baby biciklit és még sorolhatnánk. Ugrabugrált rendesen, kifáradhatatlanul. Amikor szünetet tartottunk, ő akkor is lelkesen mászkált az asztalok, székek között, tologatta a babytaxit. Ilyennek még sose láttam. Nem igényelte a babusgatást, hogy cipeljem, élvezte a felfedeznivaló lehetőségeket. Sőt még körhintán is ült. Olyanon ami nagyba van a vidibe. Ahol a ló hátára lehet ülni, és megy körbe. Én csak mellette mentem, látszik sokat gyakorol a hintalóvon. A nyitás miatt még gofrit is kaptunk, azt is jóízűen eszegette, nem úgy mint a főzelékeket... Mondjuk édesség, csak limitáltan kap itthon. Ja és az egészben az volt a legjobb, hogy alig lézengtek páran a hatalmas teremben.

Ahogy elnéztem, Hanna is rendkívül élvezte a helyzetet. Ő már felügyelet nélkül rohangászhatott. Nagyon sokáig megállás nélkül ugrált a trambulinon és az "autópályán" is tett jópár kört. Meg volt neki is a napi mozgás mennyiség. De szintúgy a felnőtteknek, mert mi is kipróbáltunk elég sok játékot. Őszintén bevallva még sose voltam ilyen felfújható várba, mászókával, csúszdával, labdával, mert itt minden fajtája megtalálható, most kiélvezhettem. És ahogy elnéztem a többiek gyerekkorából is kimaradtak az efféle játékok, mert ők is lelkesen próbálgatták a játékokat :)

Nagyon jó hely ez a fedett játszótér, csak kár, hogy van belépő ide, mert így csak limitáltszor mehetünk el. És legközelebb a vastag zoknival is felszerelkezünk, mert bizony nincs túl meleg bent és a cipőt nyilván le kell venni.
Hatalmas hóesés révén képtelenek lettünk volna babakocsival hazajutni, így elfogadtuk Juditék felajánlását, hogy hazavisznek minket autóval. Hédi már olyan fáradt volt, hogy vísított, ahogy a torkán kifért, ami nem akármilyen. A végén Hanna közölte, hogy megijedt tőle :) Hát nem csodálom, mert van hangereje a Babónak, amit én cseppet se bánok, mert legalább tudom, ha ellopnák hamar visszahoznák és ha baj van, én is meghallom :) Végül hazaértünk, és elmondhatom, nem volt gond Hédi elalvásával.

Hancúr

Hédi lassan 1 éves, akartam róla néhány művész képet. Azaz vmi olyasmit, amit a fotósok csinálnak. A Tibivel úgy döntöttünk anno, hogy inkább veszünk egy új gépet és mi csinálunk jó képeket, mint kifizetünk ugyanannyit egy fotósnak néhány képért. A fejemben már ezeregy beállítást kitaláltam, csak hát a fotóalany nem tűrte a procedúrát. Meg persze a fotósnak is van még hova fejlődnie. De íme a képek.

Bodo Bärrel. Így szeretem (legalábbis a gombját:)) :

Ha már maci, akkor a Brumi se maradhat ki.

Kendős lányzó. Hosszas harc után egy kattintásig a fején maradt.

Itt már igyekszik lecibálni.

Anya manó sapkájába, de ezt is inkább levenni, rágni, cibálni szeretem.

Mindig a polcra akar mászni, most kipróbálhatta milyen ott.

Jól csúszik, csak a fejre kell vigyázni. Egy darabig élvezte.

Hogy lehet egy izgő-mozgó babáról jó képet csinálni?

Tolvaj

A mai napon Hédike ismét alkotott. A másik szobába akadt dolgom, így egyedül hagytam a nagyszobába. Ilyenkor pár percet játszik egyedül és ő is átjön. Most nem így történt. Elég sokáig kellett várnom, míg a Hédi buksija megjelent, amit én egy cseppet se bántam, mert legalább tudtam csinálni a dolgomat. Igen ám, de az a buksi most aztán nyakig maszatos volt, a Hédi ruhája nem különben.
Hamar kapcsoltam, az ágyon hagytam egy megkezdett tábla csokit, de direkt beljebb raktam, hogy a Hédi ne érje le. A Babó, pedig úgy gondolta, itt az ideje, hogy ő is megkóstolja, mit szokott anya olyan jóízűen falatozni, amiből ő még egy kicsit se kaphat. Azt még most se tudom, hogy szerezte meg, gondolom a lepedőt húzta addig, amíg elérte.
Mivel már a csomagolás újra tapasztható, ki nem tudta nyitni, így szépen kirágta. Jól szétmorzsolta, szétkente a csokit. Mikor jóllakott vele, és megunta vele a játékot, jött csak át szólni nekem, hogy ő is itt van. Persze nyalta rendesen a száját, hogy finom volt, ilyet hagyhatok ott máskor is.

De ezzel még nincs vége a történetnek. Eltűntettem először a romokat, és csak utána akartam megmosdatni, átöltöztetni a Hédit. Közbe megjött a Tibi, neki is elmeséltem mi történt. Ezalatt a Hédi háttérzajként, elkezdte He-he, hehe. És elégedetten nyaldosta a száját. Ezek után tudjon mérges lenni az ember, és tudja megdorgálni a Kisasszonyt.