Születésnap

Lehet, hogy már kicsit sokat írtam magamról, pedig ügyebár a Hédiről kellene, hogy szóljanak a bejegyzések. Most ismét öntömjénezés következik. De ha már egy évvel öregebb lettem, akkor belefér :) Ügye?!

Szóval a lényeg, amit nektek is látnotok kell. A Tibi ismét kitett magáért. Elárasztott jobbnál jobb dolgokkal, köztük ismét egy eredeti incsikalandóan finom tortával, made by Szamos (nem vagyok egy nagy tortarajongó, de erre aztán rájártam). Különleges macifej:) Gyakorolhattuk rajta a Hédivel, hol van a maci orra, szeme, szája... Mivel őt mindvégig az érdekelte, hogy milyen a maci tapintása, és hogy lehetne szétszedni, így nagylelkűen felajánlottam neki a maci fülét. De jógyerek módjára nem a saját, hanem apa szájába próbálta becsempészni (lehet azért, mert túl volt egy egész tortán?).

És ha már ennyire belejöttem a nosztalgiázásba, egy kép a tavalyi szülinapomról. Akkor teknőc alakú szintén Szamos tortát kaptam, jövőre mivel lep meg a Tibi? Lehet tippelni, aki kitalálja, kap egy szeletet belőle? :)

Gombóc Artúr újabb kalandja

Dédi (Tibi nagymamája) már ezer éve tervezte, hogy süt egy jó krémes csokitortát a Hédinek, hogy aztán ő kedve szerint maszatolja, marcangolja szegény áldozatát. Ha pedig magától nem jön rá, hogyan is kell, majd együtt szedik miszlikbe.

Az elején Hédi nagyon szolid volt, tudta, hogy ez vmiféle tilos dolog és inkább csak nézegette a tortát. Kis rávezetéssel, azért belejött a trancsírozásba. Kezdetben inkább udvariasan nekünk adta az apró darabkákat, hogy együk meg, de mikor megkóstolta, igyekezett minél többet a szájába tömni. Hiszen finom csokis volt.

Mikor eltelt a süteménnyel, pihenésként a lábával is kísérletet tett a torta elérésére, szerencsére magas az asztalunk:) Majd megújult erővel újra nekiállt a torta aprításának.

A végén a hatalmas tortából csak egy apró darabka maradt, úgy gondoltuk ideje befejezni a tortaevést, mert hagyján, hogy gyümölcsöt nem fog enni a gyerek uzsonnára, de egy alapos gyomorrontást is kap. De ő nem csüggedt. Rájött, hogy az apró morzsákat, szuperül szét lehet kenni az asztalon. Így még ahol megúszta a bodyja a csokit, azt is jól összemaszatolta, de nagyon élvezte.

A végén felraktam az asztalra, hogy oda rázzam róla morzsát, mielőtt megfürdettük. Ettől le volt nyűgözve, hogy a csokis asztalon állhat, lépegethet, órákig elsétálgatott volna rajta.

De mi már rettentően elfáradtunk a tortaevő akciója alatt, ő kevésbe:) Ennyi édességet még életében nem evett, és azt hiszem nem is fog mostanában. De egyszer ezt is megnéztük, és hogy igazságos legyen a dolog, valószínűleg a kistesónál is eljátsszuk egyszer ezt a nem túl tortabarát evészetet. Talán ő is besegíthet neki :)

Tolat

Hol is kezdjem. Dagad a mellem a büszkeségtől, hogy a Hédi mozgása rohamosan fejlődik. Tegnap megmutattam neki egy-kétszer, hogy lehet lemenni az ágyról. A mélységérzete már ősidők óta megvan. Szépen megáll az ágy szélén, és mutogat, hogy mit vegyél fel neki, vagy ha le akar jutni a földre, elkezd nyekeregni. Na én ezt meguntam, ha az íróasztalról profin le-fel közlekedik. Magától rájött, hogy ha lassan tolat hátra, akkor hamarosan lába alatt érezheti az ágyat. Akkor ezt igazán megcsinálhatja az ágyról is. Ma már ez is megy neki. Nem kell már amiatt izgulni, hogy leesik az ágyról, ha felébred és egyedül van. Ha akar, le tud jönni az ágyról.

Munka

Újabb lelkesedéssel ismét munkába álltam. Decemberbe kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, mert sose úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, és inkább a karácsonyvárással voltam elfoglalva. Most nagy lendülettel elkezdtem újra dolgozni. Persze továbbra is otthonról, csak a legszükségesebb esetbe megyek be a tanszékre. Itthon is megpróbálom úgy megoldani, hogy ne a Héditől vegyem el az időt. Inkább az alvásidejében ülök a gép elé. Remélem már azok a fránya cikkek is meglesznek valahogy. De jó lenne. Akkor már csak a nyelvvizsgával kellene megküzdenem, ami szintén nehéz feladat, legalábbis számomra. Tudom, tudom, hogy csak egy alapfok, de szerintem a Hédi előbb fog megtanulni németül, mint én. Szóval nincs több henyélés, lazsálás, miegymás, tovább már nem halogathatom az ügyet, mert pórul járok. Remélem a Hédi se fogja megérezni a dolgot, max. hogy kicsit többet járunk az egyetemre, de ezt ő még élvezi, hiszen ilyenkor mindenki körberajongja, új hely, új helyzet, amit nagyon kedvel.

Sajtkukac

Hédi mozgása ugrásszerűen fejlődik. Igyekszik mindenre felmászni, mindenbe bemászni, mindenen átmászni, mindenen átkúszni.

Kedvenc ügyködései:
A polcokra rámászni, bemászni, rámolni róla. Már a magasabb polcokról is pakol, olyanról is, amit mondjuk csak lábujjhegyen ér el.
A konyhaasztal alatti vízszintes csővön átlépni. Ezen ügyködi szinte mindig. Többször sikerült már :)

És a tegnapi nap fénypontja, hogy az etetőszék alján vannak ilyen merevítős hengerek. Kb. 20 cm-re a talajtól, azaz teljesen hason kell csúsznia, hogy átférjen, és a fejét is lehúznia. Eddig a fenekénél mindig elakadt, vagy nagyon hamar felemelte a fejét és bepánikolt. De többszöri nekifutásra sikerült :) A fényképezőgépért sose értem el időben.
Alacsonyabb ágyakra is felmászik, sőt a kisszobába már az ágyról az asztalra is...

Bukfencezett az ágyunkról a kiságyba is, annyit ügyködött azon, hogy elérjen vmi játékot. Most azon filózunk, hogy levegyük-e az oldalrácsot róla (ami az ágyunk felől van). De néha berakom "megőrzésre", ha valami olyat kell csinálnom, hogy nem tudok percenként ránézni. Úgyh. törjük még a fejünket egy darabig, mi legyen.