Az elején Hédi nagyon szolid volt, tudta, hogy ez vmiféle tilos dolog és inkább csak nézegette a tortát. Kis rávezetéssel, azért belejött a trancsírozásba. Kezdetben inkább udvariasan nekünk adta az apró darabkákat, hogy együk meg, de mikor megkóstolta, igyekezett minél többet a szájába tömni. Hiszen finom csokis volt.
Mikor eltelt a süteménnyel, pihenésként a lábával is kísérletet tett a torta elérésére, szerencsére magas az asztalunk:) Majd megújult erővel újra nekiállt a torta aprításának.
A végén a hatalmas tortából csak egy apró darabka maradt, úgy gondoltuk ideje befejezni a tortaevést, mert hagyján, hogy gyümölcsöt nem fog enni a gyerek uzsonnára, de egy alapos gyomorrontást is kap. De ő nem csüggedt. Rájött, hogy az apró morzsákat, szuperül szét lehet kenni az asztalon. Így még ahol megúszta a bodyja a csokit, azt is jól összemaszatolta, de nagyon élvezte.
A végén felraktam az asztalra, hogy oda rázzam róla morzsát, mielőtt megfürdettük. Ettől le volt nyűgözve, hogy a csokis asztalon állhat, lépegethet, órákig elsétálgatott volna rajta.
De mi már rettentően elfáradtunk a tortaevő akciója alatt, ő kevésbe:) Ennyi édességet még életében nem evett, és azt hiszem nem is fog mostanában. De egyszer ezt is megnéztük, és hogy igazságos legyen a dolog, valószínűleg a kistesónál is eljátsszuk egyszer ezt a nem túl tortabarát evészetet. Talán ő is besegíthet neki :)
Hogy néz ki ez a gyerek :)
VálaszTörléslegközelebb hogy fogod elmagyarázni neki, hogy nem szabad? hiszen egyszer megengedted neki...
Reméljük nem fog emlékezni rá :)
VálaszTörlés