Így már egész jó, nem?

Fodrászkodás

Jajj, mit tettem... Megnyírtam a Hédit. De hogyan?! Azt hiszem, ha meglátja nagykorába, lenyakaz :) De ha lenne Fodrász cégérem, magam verném le:) Mentségemre legyen szólva, hogy ez a második alkalom, amikor megnyírok vkit. Az első áldozat a Tibi volt egyszer, aki utána fodrászhoz akart menni (nem ment el, csak hetekkel később), pedig azzal még elégedett is voltam (miután megszoktam, addig pedig finoman szólva jót kacagtam rajta).

Na de a mostanival... Kénytelen voltam megtenni, mert a Tibi mindig csak ígérgette, és már szegény gyerek nagyon katasztrófálisan nézett ki, illetve nem nézett ki, mert a szemét is eltakarta a haja. Úgyh. a tettek mezejére léptem, fogtam az ollót és Hédi után eredtem. Aki nyilván nem hagyta magát, és az ollót akarta megszerezni. Az első nyisszantásnál már eldőlt, a haj sorsa. Túl magasan vágtam el a hajat, de ezek után nem volt mit tenni, a többit is nagyon meg kellett csonkítani. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy szép hullámos lett a nyírás, de a kiigazítást már nem vállalom, mert a végén haja se marad :) Reméljük tobábbra is gyorsan fog nőni a hajacskája, és hamar eltűnik az alkotásom. Arról nem is beszélve, hogy tiszta fiús lett, főleg így kékbe :(

Eltelt egy újabb hónap

Eltelt egy újabb hónap, de szerintem már leírtam minden újdonságot, amit a leányzó produkált a hónapban.
Azt is írtam, hogy már felmászik az ágyra, meg az ágyról az íróasztalra, polcra... Azért meglepődtem, mikor kimentem a konyhába 1 percre, mire visszajöttem, már az asztalon találtam a gyereket, aki nagy erőkkel rámolt. Nem féltem, h. leesik, inkább attól félek, hogy talál vmit, amivel kárt tesz magában, vagy pl. a szupertitkos laborfüzeteket tépi apró miszlikbe. Na attól tartok leginkább, de már nem tudom, hova dugni előle a dolgokat.
Ma történt meg először, hogy lehasalt az ágyon vmiért. Szokás szerint lusta volt és nekem mutogatta, mit vegyek fel neki a földről. Nyilván nem adtam oda, amiért ő is el tud menni, egyébként előtte hajította le az ágyról. De az okos lányom megoldotta, lehasalt, és addig nyújtózkodott, míg felvette. Azért lejátszódott előttem, hogy fejjel előre fog esni, úgyh. készenlétben voltam, hogy elkapjam. Szerencsére nem volt rám szükség, többet tud, mint amit kinéz belőle az ember.
Beszél is, egyre többször szerintem értelmes szavakat mond. De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy tényleg azokat a szavakat mondja, vagy csak én, vagy vki más hallja ki a beszédéből. Mivel nem ismételgeti egész nap, mint pl. az eztet, ott és társait, még a véletlennek tudom be. Abba azért majdnem biztos vagyok, hogy ugat. Igaz inkább egy lábtörlő ugatására hasonlít, de ugatás. Eddig 2-szer produkálta, kutyanézés után. És ha visszaugattam, nagyon tetszett neki.
Más újat már tényleg nem tudok írni.

Tapsi koma

Ma Hédi mindenáron a könyveimet akarta olvasni, így átvittem neki a mesekönyveit, hogy azt olvassuk együtt. Mivel a Tapsi koma kalandjai nagy kedvencem volt, szerintem szépek benne a képek, és kevés a szöveg, arra esett a választás. Hédi érdeklődve figyelte a mesét, mint általában. De ahányszor a Tapsi neve került elő, elkezdett tapsikolni :)
Ezek után felmerült bennem a kérdés, mennyit érthet meg a mesékből? Szerintem annyit, mint Apa tudományos könyveiből, amit szintén nagy örömmel lapozgat. Sebaj, meseolvasás alatt legalább egy helyben van, és nagyon kis aranyos, ahogy az apró kezeit próbálja tapsolásra bírni :)

Mosolyalbum

Régi álmom egy saját mosolyalbum (fehér hátteres fotók Hédikéről, a családról). Végre Tibit is rá tudtam venni, hogy csináljuk meg, vagy legalább tegyünk rá kísérletet. Mire jó, ha az embernek szülinapja van :) A háttér közel se fehér, lehet legalább ki kellett volna vasalni a lepedőket előtte :D Képszerkesztők ide, vagy oda, nem is igazán lehet belőle fehér hátteret csinálni, vagyis lehet, de annyi munka lenne, hogy annyit nem ér az egész. Azért szerintem a Hédiről sikerült jópár szép képet készíteni.

Íme az eredmény: