16 hónapos

Ismét eltelt egy hónap, és bár szorgalmasan szerettem volna írni, valahogy nem jött össze. Most azért megpróbálok minél több dolgot összeszedni a kisasszonyról.

Régen nagyon nem szerette a fésülködést, az utóbbi időben viszont, ha meglátja valahol a fésűt, azonnal hozza és kéri, hogy fésüljük meg, majd ő is megpróbálja csinosítani a hajacskáját. Ezt még tovább fejlesztette, mert nagy figyelmet szentel, hogy Anya haja is ápolt legyen. Azaz, ha reggel még lustizok, vagy csak eldőlök kicsit. Ő munkához lát. Tudja, hogy mivel szoktam én fésülködni és elkezdi ki vagy be gubancolni a loboncom. Aminek a vége mindig az, hogy visítok Apáért, hogy a jól betekert hajkefét szedje ki a hajamból, különben levágatom kopaszra a hajam. Aztán Apa engesztelésül odaadja neki a baba hajkefét, hogy inkább folytassa azzal a fodrászkodást. Ez a mai napig be is vált, mert csak egy két szál hajamat húzkodott vele, de ma sikerült ezzel is megtépnie. Mi lesz később, ha már frizurát is akar csinálni?!

A fésülködésen kívül van még egy hobbija, a fogmosás. Fogkeféje már nagyon régóta van, mondhatni már a 3-at nyüvi, mert az előzőeket szétrágta. De nem fektettünk olyan nagy hangsúlyt a fogak ápolására, néha fogtörlőronggyal áttöröltük, vagy az üres fogkefével imitáltuk a fogak tisztítását. De amióta ilyen rohamosan nő a fogainak száma (Már 11 van, középső 4 foga fent és lent is megvan, illetve a hátsó rágófog jobb felső kivételével is előbújt), bevezettük az esti fogkrémes fogmosást. Kb. 5 mp-ig hagyja, aztán ő akarja mosni a saját fogát. Szóval közelharcot kell vívni a fogkefe jogáért. Persze mikor már tisztának tituláljuk a fogacskáit, meg szokta kapni a fogkefét egy kis gyakorlásra. Szépen húzkodja előre hátra, de a hátsó fogaihoz csak akkor jut el a fogkefe, ha rágni szeretné.

Az öblögetésen van mit csiszolni. Egyik kedvenc játéka volt régebben, hogy a pohárból a vizet nem lenyelte, hanem kifolyatta a száján. Ez a kádba megengedett volt. Most esze ágába sincs kiköpködni a vizet, szépen lenyeli, ha a fogkrémes szájába töltjük. Szerencsére legalább a fluor tablettát szereti.

Nagyon imád bilizni. Esze ágába sincs leszállni róla, ha megkérdezzük, hogy levehetjük-e, rázza a fejét, és tolja el a kezünket. Egész nap ott trónolna, úgy kell lerángatni róla, kivétel ez alól a fürdés előtti alkalom, mert akkor már igyekezne a kádba. Ha észreveszi a bilit, rögtön hozza, hogy tegyük rá. És már az asztal alatti helyét is tudja és onnan is kibányássza. Berakja a játékkupacba, ahol ülni szokott, és jelzi, hogy rárakhatnánk. Ha a közelben van, még a plédjét is odakészíti, amivel a lábiját szoktuk betakarni. Legtöbbször ilyenkor csak kedve támad ott ülni. Viszont amit kifejlesztett, hogy ha jön a kaki, mutatja a pelust, ilyenkor még ha rögtön indul vele az ember, elérjük, hogy ne kerüljön a pelusba semmi. Így azok a balesetek is kikerülhetők, ami akkor fordult elő, ha valami miatt, nem került a megszokott időben a bilire.

Azért ha a bilin nem ülhet, akkor megteszik az ágy széle is. Szereti az alacsonyan lévő ülőalkalmatosságra használható tárgyakat. Ilyen pl. a flakon, a poháralátét tartó, bölcső (ami el is tört) és minden ami a keze ügyébe kerül. Előkerült ismét a kis fotelja. Ott is üldögélni, hordozgatja, borogatja, és leginkább mászókának használja.

Húsvétra a Domi a 2 éves korosztálynak szánt mesekönyvet kapta tőlünk: Boribont, Bogyó és Babócát. A Hédinek nagyon tetszett, ott neki is akart állni kiolvasni, amit nem hagytam, hogy összegyűri a Domi új könyvét. Viszont megígértem neki, hogy kap ő is egyet. Sajnos, amit kinéztem neki a bookline-on nem volt meg, így kivárom vele a szombati könyvfesztivált, mert ott általában akciósan szokták árulni a könyveket. De közben rákeveredtem a Bogyó és Babóca honlapjára, ahol van egy intro egy énekkel. Megmutattam neki egyik nap, másik nap. Közben úgy megszerette, hogy ha belép a kisszobába, akkor követeli, hogy rakjuk be, vagy ha vége a számnak, rövid integetés után (mivel a Bogyó és a Babóca is integet) követeli, hogy játsszuk le újra. Nagyon függő lett, pedig csak limitáltszor játsszuk le neki egy nap, és nagy patáliát tud csapni, ha azt mondjuk, nem, nincs több... Nagyon ritkán be szoktunk neki rakni egy Süsüt, vagy egy Vízipókot, de néhány perc után megunja és mással foglalatoskodik, hát a Bogyó az unhatatlan számára. Hétvégén tényleg veszek neki egy könyvet, hátha felváltja. És tervbe van véve az is, hogy Bartus Erika által tartott mesélésen, vetítésen is részt vegyünk.

Egyre ügyesebben megy. Még mindig bizonytalanul, terpeszben, de sokáig. És élvezettel teszi. Ha elfárad, vagy gyorsabban akar haladni, kéri a kezet, de gyakran az egyiket engedi csak megfogni. Ha kipurcant felkéretőzik, még mindig. Játszótéren a mászókát is egyre ügyesebben mássza meg, sőt már a ferdített létrás csúszdán is egész ügyesen kapaszkodik fel, illetve le. Gyakran felrakatja magát a csúszdára, és ahelyett, hogy lecsúszna, lemászik a létrán. Egyébként csúszdázni is nagyon szeret, nem ülve, hanem hason, h. a feje felfelé nézzen, száguldozik lefelé.



A bonyolultabb szavak közül még mindig a hinta a leggyakoribb, de versenybe szállt az Apa is. Rengeteget tudja hajtogatni. Lehet jót tett neki az, hogy fél napot a Tibivel töltött, míg én a Honvéd Kórház jóvoltából, félnapot ott csücsültem az Ildivel egy vérvétel miatt. Azért még mindig jobb, ha Anya cipeli, vagy Anya fogja a kezét... Az egyszótagú szavakat még mindig gyakran használja: itt, ott, mi ez, kell, bár az illemszavak, mint a kérem, kösz mostanában elmaradoznak.

Szopi és hami

A nagy hír, hogy haladunk a szopiról leszokásban. Ebbe a bejegyzésbe főleg arról fogok írni, hogyan, és elsősorban magamnak, nem hiszem, hogy másnak túl izgalmas téma lenne.
Úgy 1,5 hónapja a védőnő kérésemre utánajárt, hogy szabad-e pocaklakó mellett szoptatni. Végül nem azt a választ kaptam, amit hallani akartam. Ő azt tanácsolta, hogy válasszam el Hédókát, de az már nem derült ki miért, így magam is utánaolvastam a neten. Az derült ki, hogy a régi álláspont ez, mert méhösszehúzódásokat eredményezhet, ami megindíthatja a szülést (gondolom ha már nagy a baba), vagy a vetélés kockázatát megnöveli. De ma már ez is egy olyan kérdés, mint minden ami babával kapcsolatos, amire ki ezt mondja, ki azt, ki ezen az állásponton van, ki azon. Mivel láttam már jó pár ellenpéldát, azaz terhesen szoptató anyát, akik utána nagy és a kicsi gyereket is szoptatják, nem estem kétségbe, hogy most azonnal vége a Hédi szopijának és punktum. De azt én is beláttam, hogy már nagy ahhoz, hogy éjjel állandóan cicire járjon és nappal is csak így aludjon el.
Engem is fárasztott és néha durvult is. Szóval először a nappali altatást próbáltam meg másként. Azaz csak mellé feküdtem és úgy tettem, mintha én is vele aludnék, vagy magamra fektettem és úgy szundikált el. Persze azért voltak lázadások, mikor ő csak ült, visított, mutatta a cicit és húzkodta a polóm. Ilyenkor megkegyelmeztem neki. Szerintem ezt elég zökkenőmentesen megoldottuk, mindenféle törés nélkül.
Aztán az éjjeli lakmározás jött. Ezt nem terveztem, de már úgy kikészített, hogy félóránként jelentkezett, h. szopizna, h. 1-szer 2-szer odaadtam neki a cicit egy éjjel folyamán, de aztán megelégeltem és hagytam hagy bőgjön vagy csináljon azt, amit akar. Erre az következett, hogy Hédi nem tudta visszaaltatni magát, és felkelt, elkezdett játszani, lemászott az ágyról, ami Apának nem tetszett (h. ne mászkáljon felügyelet nélkül a lakásba), és visszahozta. De néhány ilyen álmatlan, síró (Hédi részéről), morgó (Apa részéről) éjszaka után Hédike egyre jobban aludt, és már átalussza az éjszakát. Mondjuk már éppen ideje volt, kb. 6 hónaposan kellett volna megtanulnia, de Belgiumba nagyon rá volt hagyva minden, utána meg sajnáltam megkínozni. Szóval most már ha felébred, okkal teszi, pl. be van dugulva a nozi, vagy szomjas... Persze így korábban van az ébresztő, ma pl. f6-kor kelt, és próbált aludni még, de csak 1 órát hánykolódtunk. Valószínűleg ilyenkor a pocak ürül ki, mert felkelés után megy a konyhába, áll az etetőszék mellett, előkével a kezébe, és hangot ad annak, hogy jöhet a reggeli. Szóval közel 16 hónaposan már csak este alvás előtt kap cicit és ennyi.
Szerintem erről leszoktatni már egyszerű lenne, mert most is pár perc után kitépem a szájából a cicit és kis segítséggel (oldalra fordítással) megtalálja az ujját, és altatja magát, persze a jelenlétem kell, különben azonnal kicsapja a szemeit. Szóval egyre jobban az az érzésem, hogy ez az esti szopi nekem fontosabb, hogy befészkelje magát, odabújjon, mostanában még át is ölel a kis karjával. De még ezt az egy hetet adtam magamnak, és ezt is befejezzük, legalábbis megkíséreljük. (Az Ildiék is most próbálják elhagyni az esti szopit, hátha azért nem jön össze a Blanka, de Dom-dom nehezen tűri, pedig ő sose volt az a nagy szopizó.) Szóval szép lassan Hédinek is végetér az anyatejes időszak, hogy legyen ideje elfelejteni, mi is az, hogy ha a Marci jön, ő már ne álljon be a sorba. Mert azt azért én se tartom jónak, hogy amíg a kicsi szopizik a nagy is.
Ennek a leválasztásnak lett még egy előnye, hogy a Hédi étvágya rohamosan javult. Most már én maximálisan elégedett vagyok a fogyasztásával. Bár hízni nem hízik, de szerintem szépen eszik. Sőt néha meg tud minket lepni a pocakjának űrtartalmával, és elgondolkozunk azon, hol fér el benne annyi hami. Szóval ahhoz képest, hogy a dokinál azt mondta a védőnő, hogy már csak mutatóba lehet tejem, mégis csak volt. És meggyőződésem, hogy a BMI indexe is azért csökkent, mert hirtelen elvettem tőle a tejet, de ő csak szép lassan állt át a normális étkezésre, normális alatt a normális mennyiségű hamit értem.
És mióta rendesen táplálkozik, a folyadék fogyasztása is rohamosan megnőtt. Kedvence az almalé. Volt rá példa, hogy abból 1,5 dl-t is megivott egyszerre. De persze azt csak ritkán kap. Nem akarom, h. ne igya meg a vizet vagy a teát.
Szépen iszik üvegpohárból, meg csészéből is. Főleg, ha a miénkből kap. Azért figyelni kell, mert csurgat és képes teljesen eláztatni magát, meg éppen ahol van ágyat, földet... Persze a kezébe csak a saját kis műanyag poharát kapja. A kanalat nem tudja használni. Csak kalimpál a kajába, és ugyanúgy, mint a homokozóba a lapáttal, ha kerül rá valami, ahogy megrántja, beterít mindent vele. Úgyh. előbb homokozni tanulunk meg, aztán jöhet a kanál. Ott legalább nem kell takarítani utána.

Mosolygós Tündérke

Tavaszi szünetem kihasználva ismét látogatást tettem Hédi és Domi babánál.
Sajnos Hédikének hétfőn és kedden más elfoglaltsága volt (lsd. Szabi bejegyzése), így a két babó nem találkozott, míg Domiéknál voltam. Kedden kora este mentem át Szabiékhoz, így Hédikét természetesen még ébren találtam, aki nagyon örült érkezésemnek:) Kis vigyori még mindig, egész nap mosolyog. Bár amikor le akarom fényképezni mindig nagyon komoly arcot vág, úgyhogy azokból nem jön le mennyire jókedvű kislány. Szépen megnőtt a hajacskája is, nagyon jól áll neki a hosszú frizkó:) Másnap reggel gondosan összehajtogattam az ágyneműm, hogy legyen az ágyon hely mindenkinek, persze Hédike máshogy gondolta:) Első dolga volt, mikor felmászott az ágyra, hogy szétszedje a kis kupacom. Persze jól kinevetett, gondolhatta magában milyen kis naiv vagyok, hogy azt hittem úgy marad egész nap.

Táncoltunk is, és mint Szabi is írta már, énekel hozzá:) Egy videó az ülő tánciról:)

Ebédfőzésnél Hédike is segédkezett, kapott egy kis répát és az apró fogaival lefarigcsált darabokat a földre a köpködte:) Persze egy kis sütit is talált, ami a földön végezte, volt is sírás-rívás (egyrészt hogy nem eheti most már meg, másrészt le kell kicsit mosdatnom, mert eléggé csokis lett).
Sajnos a játszótérre nem tudtam elkísérni, mert kiállításra mentünk, pedig nagyon kíváncsi lettem volna hogyan viselkedik ott. Domival eltöltött két napi játszóterezés alatt volt időm megfigyelni mindent:) Egyik gyerek sem a saját játékával játszik, sőt a sajátjuk nem is kell nekik. Ha meg nem kapják meg a másét, nagy hisztibe kezdenek.
Vacsira pont hazaértünk a múzeumból, így Hédike is velünk evett. Hát tényleg nagyon sokat tud enni, mindenkinél többet vacsizott, és mindent meg akart kóstolni, amit mi ettünk. Legalább hatféléből lakmározott be:) Nem is értem miért nem hízik, bár anyukája meg apukája sem egy hízékony fajta, úgyhogy a válasz azt hiszem meg is van:) Fürdés után még huncutkodott az ágyon, a lépegetést gyakoroltuk, bár ha anyától indult el hozzám vagy apa felé, akkor sokszor inkább azt választotta, hogy hanyatt vágta magát anya ölébe, és jókat kacagott, hogy át tudott vágni minket:) Simogatást is kap az arcára, aki kér tőle, sőt már nem csak anyukájához bújik:) Hanem pl. hozzám is:). Nagyon kis tündérke:)
Reggel fájó búcsút vettünk, és nagy örömömre nem akart elengedni:) Mutatta, hogy vegyem fel, mikor le akartam rakni, hogy most már tényleg indulunk elkezdett sírni:) De végül egy kis trükkel megnyugodott (a játékai jobban érdekelték), így pápát intettünk neki és anyukájának.

Oltás és társai

Tegnap túlestünk a 15 hónapos (MMR= morbilli(kanyaró)-mumps-rubeola) oltáson. Nagyon jó kedve volt a kisasszonynak, mindaddig, míg be nem mentünk a dokihoz. Még a méreckedést se hagyta. A lányzó nő mint a bolondgomba, 77 cm-es, de sajnos a súlyáról mindez nem mondható el. Előző hónap óta alig hízott, még mindig nem üti meg a 8 kg-ot se. Így sajnos a BMI indexe csökkent, úgyh. a doki oda van. Szegény Hédit még vérvételre is beutalta, hátha valami anyagcsere betegsége van. Pedig mindig mondom, hogy az én súlyomat követi, de ő akkor is le akarja győzni a genetikát. Szóval szegény babót 3 hét múlva megszúrják :( Sajnos az előző vérvételről sincsenek túl pozitív élményeink :( Mindegy megyünk együtt, mert nekem meg akkor lesz az AFP aktuális. A mai elvek szerint semmit nem mutat, de azért rutin vizsgálat. A Hédinél soha nem tudtuk meg ennek a vérvételnek az eredményét, mert olyan jól elkutyulták, a végén meg mondtak egy olyan számot, olyan mértékegységgel, hogy a dokinak se mondott semmit.
Viszont tegnap történt jó dolog is. Pont egy anyukával beszéltem arról, hogy a Hédi még mindig csak pár lépést tesz, amin a Hédi felbuzdult, hogy ő igen is tud menni és elsétált a homokozó szélétől, egészen a csúszdáig, ami 8-10 lépést jelent !!! Mindezen felül, cipőbe tette meg ezt a távot. Igaz csak egyszer, de már az is vmi. A játszótéren pedig hajlandó volt úgy sétálni, hogy csak az egyik kezét fogtam. Mondjuk így is csúnyán befelé fordítja a jobb lábát :( De azért ügyesedik a baba.

Kistesó érkezik

Most már elárulom, mert túl vagyunk a 12 heti nagy UH-on, hogy Hédinek kistesója lesz, nevezetesen Marci. Muszáj fiúnak lennie, nem mert megrögzötten fiút akarok, hanem mert ha lány lesz, marad csak baba és gyerek, mert nincs olyan lánynév, ami nekem is és a Tibinek is tetszene. Jól működik az összhang köztünk :)
Szóval Marci volt leginkább az eltűnésem fő oka. Megint minden hétre jut 1-2 vizsgálat, ami tökéletesen felborítja a napunkat, úgyh. a hét maradék napján a napi ritmust igyekszünk helyreállítani. A szabadidőm jó részében, amikor Hédi alszik vagy a cikkeken dolgozom, vagy nosztalgiázom, ismét rákaptam a kismamás oldalakra, követem, hogy fejlődik a pocaklakó... Persze az se kizárt, hogy én is Hédikével szundikálok, mert az alvásigényem megint megugrott. Szerencsére ez az egyetlen mellékhatása Marcinak.
Nem terveztük Marcit, én nem is igen számoltam vele, úgyh. eltartott egy ideig, míg megbarátkoztam a gondolattal. Most már persze teljesen úgy gondolkozom, hogy érkezik hozzánk egy kis jövevény. Már azon jár az eszem, mi hogy lesz, milyen lesz... Az biztos, hogy a Hédinek az elején nagyon nehéz lesz és már most fáj érte a szívem. Olyan anyás, és úgy igényli a nap szinte minden percében a törődést. Biztos nehéz lesz elfogadnia, hogy osztozkodni kell majd a kistesóval. Nagyon szereti Hédi a babákat, de tuti nem fog örömében repkedni, ha éppen nem tudok vele játszani, mert a Marcit kell ellátni. Majd igyekszem minél jobban bevonni őt is a babaápolásba. Később pedig biztos jobb lesz nekik, hogy 2 év különbség se lesz köztük. Tudnak még együtt játszani, nem úgy, mint én az Ildivel. Őt már mindig más érdekelte, mint engem, én meg persze mindig lábatlankodtam. Kis kolonc voltam a nyakán. De ahogy a Tibi leírja, ő a Tomasszal jól kijött, vagyis elvoltak együtt, nyilván vannak sérelmei, mint mindenkinek, de el tudták együtt tölteni az időt.
Családi fogattatás pozitív volt. Aputól kicsit tartottam, hogy mit fog szólni. De ő is örül az újabb unokának. Azt mondta, hogy jobb, hogy fiatalon meg lesznek a gyerekek. Anyu már a szabadságát számolgatta. Az Ildi pedig rögtön eldöntötte, hogy belekezd a CH diétájába (ő úgy gondolja, ettől lesz gyereke), de persze még nem szánta rá magát, hogy lemondjon a sütikről. A dédiknek meg hát nem kis időbe telt, míg felfogták, hogy miről is van szó. És hogy kinél is lesz gyerek... Úgyh. így a várt lelkesedésük is elmaradt.
Hogy a PhD-mel mi lesz, azt még nem tudom. Hivatalosan 2 évet lehet passziválni, de nyilván a fél éves Marcit nem fogom bölcsibe, vagy egyéb helyre dugni. Én úgy tervezem, hogy addigra már minden meglesz a doktorimhoz, és csak a tézist kell megírni. Azt meg itthonról is lehet, ha mást nem hétvégenként. Szerintem Béla se fog bekényszeríteni a laborba, remélem tanítást se akarnak rám tukmálni. Szóval a fejembe szépen kialakult a kép, már csak a megvalósításra vár :)
És akkor még néhány adat Marciról, ha már pénteken voltunk az UH-on. Persze most nem lett olyan jó. Marci legalább akkora rejtőzködő, mint a Hédi. A vizsgálat legfontosabb része a fej vizsgálata lett volna, hát persze ő inkább fejen állt, kezeit felhúzva, lábait behajlítva. Szóval a buksiját jól elrejtette belém (méhembe?), meg kellett dolgoznia a dokinak, hogy lásson belőle vmit. A pocok többi része se volt most olyan jól látható, éles. Nem tudom mi az oka, de remélem a 18. heti jobban sikerül. Azért azt tudjuk, hogy az ülőmagassága (azaz a buksitól, a popsiig) majdnem 6 cm, és a becsült súlya 60 g. Megvan már majdnem mindene, kezei, lábai, szíve, veséje, húgyhólyagja jól dolgozik. A nyakiredő hossza pedig jobb, mint a Hédinél (azaz még kisebb az esélye a Down-kórra). Szépen látszik a nozija is, ami jó jel. Láttuk mozogni is, hosszas piszkálás után, szegényke fel lett verve legszebb álmaiból, már ha álmodik a magzat.
Végezetül lassacskán összeszedem magam, és felrakom az UH képeket is. Ja igen, a képek alapján az Ildi szerin fiú. A Hédinél is a pocak alajka alapján csak fiús tippet kaptunk, pedig milyen cuki kislány lett.