Meglepődtünk

Csütörtökön Hédike olyan szót használt, amit szerintem nagyon-nagyon régen hallott, látott. Tibi Egerbe borozgatott, így este nekünk is kijárt a kényeztetés, pizzát rendeltünk. Már közel 10 óra volt, de a kisasszony, úgy megörült az apjának, hogy nem lehetett ágyba kényszeríteni. Megjött a pizza, Hédi már a doboz láttán teljes extázisba esett, elkezdte hozzá mondani: pizza ham, pizza, ham-ham... :) Aztán persze úgy tömte magába, mint aki egész héten nem evett :D Modern gyerek, egyre növekvő szókinccsel. :) De nagyon meglepődtünk, hogy honnan tudta, hogy a dobozba pizza van, és egyáltalán a pizza szót. Azért nem rendelünk olyan gyakran pizzát.

Állatkert és zsibvásár

Vasárnap a Tibi kedvéért a napot a PECSA-ban kezdtük. Hétvégenként bolhapiacot tartanak ott. Játszani akartunk, hogy egymásnak veszünk ott valami apróságot. Sajnos nem egészen olyan volt, mint vártuk. Nagyon zsúfolt, rengeteg árus összetömörítve és rengetegen akartak új kincsre szert tenni. Mozdulni nem lehetett, nemhogy babakocsival. A tűző napról nem is beszélve. Szerintem nem is igen akadtak jó dolgok, ha meg igen, azt olyan csillagászati áron adták, hogy inkább a boltba vennénk meg újonnan. Maga a csarnok ki se volt nyitva, csak a piactéren rendezték a zsibvásárt. A kanizsai és a belga használt piac is messze túlszárnyalja ezt a híres forgatagot.

Innen egy kicsit elfáradva, éhesen érkeztünk meg az állatkertbe. Mire megtaláltuk a baba-mama szobát, ahol előzetes tájékoztatás után mégse volt mikro, mire a büfébe megmelegítették a Hédinek a kaját, a kisasszony túlesett a holtponton. A korábbi álmosság, éhség nyoma eltűnt és csak pörgött, ment amerre tudott és egy pillanatra se lehetett megállásra, vagy evésre késztetni. Így a kisasszony néhány pogácsával száguldozott egész nap. (Én meg morogtam vele, hogy holnap megyünk méredzkedni a doktorbácsihoz...)

Nagyon örökmozgó volt. Ment amerre a lába vitte. Azért az érdekesebb állatok lekötötték figyelmét. Elnézegette őket. Első ilyen volt a gorillaház, ahol ráadásul egy apró gorilla is született. Egy szép nagy jószág pedig pont a Hédi lábainál foglalt helyet, na persze a bébi volt akkora, mint a kislányunk :)

A mackóknál is szerencsések voltunk. Mindig olyan ablakot sikerült választanunk, ahonnan nem látszódott belőlük szinte semmi. Viszont összeakadtunk egy idősebb párral, akik szerintem értenek a mackókhoz és odacsalogatták őket, sőt még meg is fürdették az egyiküket.

Na jó, lekenyerezték az egyiküket almával, mert a paradicsomot, mint kiderült nem kedvelik annyira. A másik, pedig figyelt a medence széléről. (Mint tőlük azt is megtudtuk, hogy nem szeretik az új fürdőhelyüket, mert nagyon mély a víz.) Ezt premier plánból nézhettük :)



Nagy kedvence volt még a "cica", becsületes nevén pedig a macskamedve. Mindig mutatta a Hédi, hogy ott,ott. Iszonyú ügyesen észrevette, ha valahol előbukkantak.

Az elefántoknál pedig egy kisfiúval szétkapták az elefántok megállítására szolgáló kerítést :) Hiába elefánt erejük van ezeknek a kisembereknek. De legalább addig én megtanulmányozhattam a fánik porfürdőjét. Szegényeknek nem volt "locsolkodó vízük", így porral próbáltál hűsíteni magukat. Szeretem ezeket az elefántokat, mindig olyan mosolygós arcot vágnak. Nem úgy, mint 1-2 állat, pl. jegesmaci, akin látszik, hogy már teljesen bekattant a bezártságtól. Vagy egy teknőst sose felejtek el, aki annyira küzdött, hogy kijusson a rácsokon, de szegény csak a buksiját tudta kidugni :(

Amíg én az apróbb állatokat (mosómaci, vidra) tanulmányoztam, a Hédi kipróbálta a régi ketreceket :) Még a létrán is felmászott, ezzel úttorlaszt csinált a gyerekeknek :)

Imádta a vízpermetet is. Ha elmentünk egy mellett, a Hédi biztos, hogy pancsizott egyet, amit nem is bántunk ebben a nagy melegben.

Kipróbálta a majomhálót is :) Nehéz volt onnan elrángatni. A háttérbe pedig a kalapos majom ugrabugrált, úgyhogy én is elnézelődtem addig, no meg lerogytam a padra. A vége felé, már minden pad nagy csáberőt fejtett ki:)

Volt az állatsimogatóba is természetesen. Nagyon élvezte az állatsereget. Érdekes, nem fél tőlük, csak mikor a fejüket felé fordítják. Na olyankor ugrik egyet a kislány. Egyébként megy utánuk és simogatja őket. Viszont történt egy kis baleset is. Egy dudától megrémültek az állatok, és fellökték az apróságot, a Tibi szerint majdnem eltaposták. De nagyon bátor volt. Picit kisírta magát a kezembe, megmutatta nekem, hogy melyik volt, és már ment is vissza :) Innentől volt csak igazán szutykos lány.

Elmentünk a "puput" (puputevét) is megnézni, akartunk nekik kaját venni, de az a fránya automata elromlott. Azért rendesek voltak, így is odajöttek hozzánk, így a Hédike egész közelről láthatta őket.

És még láttunk sok-sok másik állatot (pl. jártunk az ausztráliai házba, ahol a denevérek szabadon repkedtek, megnéztük Madagaszkár filmből ismert makikat stb.) de nem sorolom fel mindet, mert azt hiszem, sose érnénk a végére. Ahhoz képest, hogy elég nehezen indult el az állatvilág felfedezése, szinte minden lényeges állomáson jártunk.

Hédi is új ismeretekkel gazdagodott. Az állatsimogatónál elsajátította a tökéletes birka bégetést, nagyon élethűen utánozza őket. És megtanulta a fóka nevét is. Az állatkertes könyvébe még nem azonosítja be, de biztos nem élethű a rajz és amiatt. A többieket pedig a már ismert kategóriákba sorolta (bu-bu, brumma, vava, cica, pipi, háp stb.). Amelyikre szerinte legjobban hasonlít, azt mondta rájuk.

Sajnos az olyan tévhiteit még mindig nem sikerült megcáfolnunk, hogy pl. a béka (amit ki tud mondani) nem hápog, de majd idővel csak elhiszi :)

A nap végére mindenki kellően kipurcant. Hédi a metroba már beájult. Persze este meg már nem lehetett "lecsapni", amikor mi ájultunk volna be az ágyba. Még mindig 1 óra alvás csodákat művel vele, és csak pörög, jön-megy, mert azt hiszi ő már kipihente magát. Ennek az okára még nem sikerült rájönnöm, és arra sem, hogy lehetne ezt megakadályozni. No és meg se kell említenem, hogy vacsorát is elég jól elbliccelte a nagyságos asszony.

20 hónapos

Hédi mostanában nagyon szeret rajzolni. Első igazi alkotó nap telerajzolt egy teljes füzetet. Főleg tollal rajzol, kedvence egy filc jellegű toll. A fogása egyre ügyesebb. Már az aljánál fogja meg az íróeszközt, egészen hasonlít a szabályos tartásra. Sajnos az utóbbi időbe könnyen fel is húzza magát alkotás közben, mert nem sikerül azt rajzolnia, amit szeretne. Hú, de be tud dühödni ilyenkor. És sajnos nem kímél semmit. Ha rajta múlna az egész lakást kidekorálná. Kedvence a naptáram, ott már olyan sűrűk a vonalai, hogy az én bejegyzéseimnek nem igen akad helye. De abba olyan elmélyülten rajzol, öröm nézni, és nekem is van néhány perc nyugtom.
Olvasni még mindig nagyon szeret, de már az újságok és a kemény könyvek nem elégítik ki igényeit. Állandóan a mesekönyves polcnál sorakozik, hogy vegyünk le neki valamit és olvassuk neki. Azért még jobban szereti azokat, amibe több a kép, kevesebb az írás. Leginkább Marék Veronika könyveit forgatjuk mostanában és a Bogyó és Babóca történeteit.
Szókincse már hatalmas. Néha össze is rak 2 szót pl. apa gyere, baba alszik, baba szép, anya csücs... Kezdi megkülönböztetni a nénit, bácsit, de azért még keveri őket. Eddig mindenki néni volt, akár férfi, akár nő, akár gyerek, akár felnőtt. Ja és még van a baba kategória, amibe ő is beletartozik :) Szól, ha éhes: hamm, ha szomjas: inni. Egész jól el lehet kommunikálni vele. Pl. ha baleset éri, megmutatja, hol fáj. Ha kérdezzük, hol történt, megmutatja. Közbe meg a sajátos módján magyarázza a részleteket. Ha azt akarja menjünk vele, tologat minket, vagy a ruhánkat, kezünket húzza.
A lépcsőn egyedül felmegy, ha megfelelő magasságba van a korlát. Lefelé még szól, hogy segítsünk. Szinte már fut. Persze olyan Hédisen.
Tudja, hogy minek hol a helye és ha olyanja van akkor "rendet rak". Tudja mi kié, és mondja hozzá az illető nevét nyilván még ragozatlanul. Odahozza a szandálom, ha kérem, sőt még felhúzni is segít :) Látja, hogy, ha a Tibi itthon van, ő csatolja be. Ha apa nincs, akkor majd ő :)
Még mindig nagyon akaratos. Nem igazán tűri az ellentmondást. Rendkívül tud hisztizni.
De igen tud kedveskedni is. Ha megkérdezzük mennyire szereted apát/anyát, akkor jön, odabújik hozzánk, néha egy-két hatalmas cuppanos puszi is jár, meg simogatás.
Ma "jutalomból", hogy már ilyen szép nagy kislány, elmentünk a doktor bácsihoz. Szegény nagyon lelkes volt. Mondtam, hogy megyünk a doktor bácsihoz, de ő csak annyit értett meg belőle, hogy a bácsihoz. És egész úton mosolyogva mondta, hogy bácsi-bácsi... No, de mikor megpillantotta, már bújt a szoknyám mögé. A súlyával elégedett vagyok, bár némi csalás volt, pl. nála volt egy könyv.... 9,34 kg-ot mértek, de az biztos, hogy már elhagyta a 9 kg-ot. Nőni még mindig gyorsan nő, most 81 cm. Megkapta az utolsó prevenar oltását is, azaz legközelebb 6 évesen kell megbökni. Ez szerintem mindenkinek örömhír :)

Mesterségek Ünnepe

Aug. 20-án Pesten maradtunk, hogy elmenjünk a várba a Mesterségek Ünnepére. Sajnos a Tibi meghívta a Japán kollégáját és Apukáját. Persze nem létezik, hogy ennyi embert ugyanaz érdekelje, így a Tibi ideges volt, hogy ki hol van. Senki nem tudta igazán megnézni azt, amit akart. Azért én nem hagytam magam és igenis letáboroztam ott, ahol érdekelt valami, igenis elmentem a koncertre, amit már otthon kinéztem. Persze közel se éreztem így olyan jól magam, mint 3 éve, akkor volt idő mindent végigjárni, megtanulmányozni stb. Ráadásul szegény Hédikém enyhe hasmenést kapott, és nem volt nálunk annyi pelus, amennyi kellett, úgyh. Tibi mehetett ünnepnap, du. pelenkát keresni. Már odaúton sejtettük, hogy hiányos a készletünk, de a kisboltok sajnos nem voltak pelussal felszerelve, és bíztunk benne, hogy mégis csak elég lesz.

Azért láttunk sok szép dolgok. Szebbnél szebb fajátékokat, fafaragásokat. Nemezből készült tárgyakat, varrott szépségeket, gyönyörű ruhakölteményeket. Cserépedényeket minden mennyiségben. Sőt hartai festésű (dédipapa szülőfaluja) tárgyakat. Büszke vagyok magamra, mert rögtön ráismertem :)
Hédi kipróbálta a régi körhintát, ahol kosárba kell ülni, fából van készítve és ember hajtja. Először egyedül pörgött, majd szépen megnőtt a gyerektömeg. Persze ő nem akart kiszállni annyira élvezte. Mi meg hagytuk, hagy szédítsék jó sokáig. Élvezze ő is az Ünnepséget.
Megszemlélte a Mesterembereket is. Legjobban két festegető néni tetszett neki. Szerintem szívesen besegített volna nekik :) Ami érdekelte ott letáborozott, nehéz volt onnan elmozdítani.
Volt sok játék, nyilván kapott vásárfiát is. De nagy bánata, hogy nem próbálhatta ki mindet, nem tapogathatta meg őket... Egyébként pedig elrohangászott a tömegbe.

Néztünk néptáncot is. Ő is ropta kicsit. Illetve meghallgattuk a Kolompos koncertjét. Sajnos nekem csalódás volt, mert kevés volt az ének, inkább a közönség soraiból gyerekeket szerepeltették, de Hédi azért elvolt. Figyelgetett, tapsolgatott. És ha a tömeg nevetett, ő is :) (Pedig biztos nem tudta miért:))
A végén a vavával történt baleset(a tologatós béka sérülése után kapta). Már Balatonon elkezdődött az amortizációja (még 1 hetes se volt), amikor a babakocsi kereke alá rakta, a Tibi meg áttolta rajta. Akkor letört a dobja, itthon a keze. A vásárba pedig a Hédi lecsapta a földre és a kerekei is felmondták a szolgálatot. Szegény azóta is hozza, hogy beteg a kutya, és így nem tud vele játszani. A vásárba beszereztünk neki most egy mackót, de egyenlőre nem kapja meg, majd a Marci hozza:). Drága mulatság lenne hetente újat venni.

Ezek után viszont nem lehetett mit kezdeni vele, így hazamentünk. Pechünkre a villamos forgalom le volt zárva, de szerencsére csak a Gellért-térig kellett elcaplatnunk. Ez már szerintem nem hiányzott senkinek.
Összességébe, azért érdemes volt kinézni ide, de legközelebb ennyi emberrel nem indulok útnak.

Ortopédián

Ma elvittük a kis csodacsámpit ortopédushoz külső nyomás hatására. A kisasszony a játszószoba után nem igen vágyódott be a doktornénihez. De aztán szép lassan feloldódott, amikor látta, hogy nem bántja senki, csak sétálnia kell, meg néha kicsit megnyomkodják a lábát.

Mindent rendben találtak nála. Azaz elváltozás nincs a lábikóján. Tény, hogy befelé tartja a lábait, mint kiderült nem csak a jobbat (csak azt jobban). A doki azt mondta, hogy nincs semmi baja, csak kitámaszt a lábujjával, mert így érzi magát stabilabbnak, úgy, mint egy kis majcsi:). Azt még hozzátette, hogy 3 évesen eldől, hogy kell-e vele valamit csinálni, most nem kell vele foglalkozni.

Mint kiderült a méreg drága, hiper-szupernek nevezett betétes, sarokdöntéses cipők (szupi+, salus...), ami után mindig egy csomót járkáltunk, nem kedvez a lábikójának. Azért tartja csúnyábban a lábát cipőbe. De mivel nincs elváltozás, elhordhatjuk őket szerencsére. És ez itt most nem a reklám része volt, mert a Salusnál voltunk vizsgálaton. Azaz a legjobb az egyszerű, puha talpú, hátul kérges cipő. Így hallgasson az ember másra. Az ember a legjobbat akarja, utánajár, hogy melyik a legjobb fajta cipő ekkora babának és az lett a legrosszabb, amit vehetettünk... Legközelebb tapasztaltabbak leszünk.