Első sétálások

Bizony tegnap már az utcán levegőztünk, azaz Hédire való tekintettel a játszótéren. Marci első közelítésben nem viselte jól. Sokat panaszkodott, a végén már kézben se volt el. Nehéz volt azt az egy órát is kihúzni vele.

Úgy látszik genetikai okokra vezethető vissza az is, hogy a gyerekeim nem bírják a babakocsit. Mindenhol csak azt lehet olvasni, hogy a friss levegő, a sétálás mennyire elnyomja a pici babákat. Ha nem tudnak aludni, vigyük el őket a szabadba, ott majd jót durmolnak. Nálunk ez inkább a borzalmak órája. Emlékszem utáltam a Hédivel is elindulni, mert mindig kézbe cipelhettem haza a lármázó apróságot. De sajnos most se néz ki másképp a helyzet, annyi különbséggel, hogy most van úticélunk, a közeli játszótér. Ahol a babakocsi tolás helyett a Hédire kell figyelnem, aki mindenféle akrobatikus mutatványt les el a többiektől (nagyobbaktól), és buzgón próbálja ő is bemutatni.

Hédi viszont rendkívül élvezte a helyzetet, főleg hogy Anya is ott van. (Mondjuk mióta elég nagy a játszóterezéshez, nála már a sétálással sincs gond, max. a haza vezető úttal.) Büszkén mutatta tudását, és nagyon boldog volt, ahányszor megdicsértem, hogy milyen ügyes. Azért tényleg sikerült meglepnie. Már nagyon ügyesen mozog a pókhálón. Én fel se engedtem volna rá. Szinte egyedül feljut a tetejére (szerencsére nem az a magas fajta, lehet még segíteni neki), mászik, mint egy kicsi majom. Amikor megcsúszott és a reflexeim nem működtek elég jól (utóbbi hetekbe kicsit leromlottak), leesett volna, elkapta a kötelet és két kézzel csüngött rajta. Felháborodást váltott ki nála, hogy kiszabadítottam szorult helyzetéből, azaz leszedtem a kötélről. Mint kiderült ő a tetejére akart eljutni, hogy ugráljon. Azért egy újabb körbe elérte azt is és előadhatta újabb félelmetes mutatványát.

Ma kipróbáltuk a hiper-szuper testvérfellépőt is. Hédinek egyenlőre tetszik. Büszkén üldögélt rajta egész úton(a képen a napsütés nem tetszik neki), sőt este is ezt pakolászta az erkélyen. Örülök neki, hogy ezt a fajtát tesz-veszeltem. Látom, hogy a Hédinek még szüksége van csücsülőhelyre, és tényleg jó stabil a 3 kerék miatt. A kisasszony is tud róla bámészkodni, nem pottyan le. Egyetlen hátránya, hogy tolni nem egy élmény.

Gólya, gólya, gilice

Hédike dalol:

Marci Hédi szavaival élve mozog. A végén pedig az elhagyott játékait kapja vissza Hédótól.

Pici babák

Bizony, már két pici babánk is van! Este Marci fürdetése után a kislegénnyel foglalatoskodtunk, így Hédi kihasználta a lehetőségeket, és nekiállt kipancsolni a kiskádból a vizet a szoba közepén. Már nyakig vizes volt, mikor észbekaptunk. Mondtam neki, hogy muszáj levenni a vizes ruhát, és pechemre megkérdeztem akar-e a pici baba vizébe fürdeni. Persze, hogy akart ő is olyan bánásmódot. Ő is akar ott fürdeni, mint a pici baba, függetlenül, hogy a víz mélysége kb. 5 cm-es, mivel még vigyázunk a Marci köldökére. Mondanom se kell, hogy a lehető legrövidebbre fogtuk a fürdőzését, az ágyunk/fél szoba mégis úszott a víztől. Hédi persze rendkívüli módon élvezte.

Újra kipróbálta, milyen a pelenkázón öltözködni. Ott is teljesen elhagyta magát, mint egy igazi pici baba, bár már erősen kinőtte, szinte mindene lelógott róla. Nem pakolt, nem rámolt, mint amikor a Marcit pelenkázom, és ő is felcsücsül az asztalra. Nem hadakozott, tiltakozott, mint esténként szokott. Szépen hagyta magát felöltöztetni.

A végén még az ölembe is bekéredzkedett egy kis szeretgetésre, ringatásra. Pedig ezt utálta kiskorában, és most se az a hosszan bújós baba. Szeretgetni, szeretgetve lenni szeret, de hamar ráun és megy az útjára.

Egyszer kipróbálhatta, hogy milyen lehet a Marcinak, de rendszert azért nem csinálunk belőle.

Első levegőzés

Ma megejtettük Marci első levegőztetését, olyan szépen süt a nap, hogy nem vártuk meg a teljes 3 hetet. Mindjárt 10 perccel indítottunk. Az 56-os bundazsák is olyan hatalmas rá :) A két lába kényelmesen elfér a zsák egyik szárába :D

Kb. 21 hónapja Hédivel.

Már hiányzott :)

Lassan pótolom a korábban elkezdett, de nem befejezett bejegyzéseket, de most először a mai reggelt írom le. Tibi jó korán 7 körül elment dolgozni, minket hármasba hagyva. Marcit sikerült lassacskán egy kicsit elcsitítani, így a Hédivel nyugalomba tölthettük el a reggelit, sőt még a hosszú bilizési procedúrát is megejtettük. Utóbbi azért hosszú, mert ha egyszer sikerül ráültetni, nem lehet levarázsolni onnan. Tudja, hogy olyankor mindig játszunk vele, olvasunk és csicskáztathat minket. Elhiszem jól érzi magát olyankor. Aztán Marcika tisztába tevésére került a sor. Hédit is olyankor felültetem a pelenkázóra. Először mindig megszeretgeti a Marcit, majd elkezd rendezkedni az asztalon, főleg a csecse-becséit aggatja magára. Pont kibányásztam az öcsit a kakiból, mikor egy hatalmas lövéssel beborított minket a "szép aranysárga" kakival, azaz engem nyaktól-a talpamig, Hédi keze lábát, azaz ami a közelébe volt. Ő megúszta. Örültem neki, hogy legalább őt nem kell teljesen átöltöztetni. Mire gyorsan kibújtam a kaki kupacból, a szökőkútja is beindult és beterítette magát is, igaz "csak" pisivel. Utóbbi mindennapos. Mikor a kórházba panaszkodtam, csak annyit mondtak, hogy kisfiú. Közbe a Hédi is észrevette, hogy őt is elérte a sárga áradat, úgyhogy nem csak a Marci, hanem ő is sírt. De aztán lassan mindenki megtisztult, és lecsitultak. Mire anyu ideért, már én is fogadóképes állapotba kerültem.

Azért írtam, hogy már hiányzott, mert Hédike specialitása volt, hogy az éjszakai tisztába tevésénél mindig sugárba lekakilt, annyira, hogy az éjszaka közepén nem volt elég, hogy pelenkázni, etetni kell, de még tusolni is mehettem. Csodálkoztam, hogy ennyit jelent, hogy a Marci nem hasfájós, nincs tele a pocakja gázokkal, így ha kakil is pelenkázás közbe, kivédhető. De ez a kirobbanása minden eddigi emlékemet felülmúlja. Olyan váratlanul ért és olyan gyorsan, olyan mennyiség, hogy még ide is lejegyzem, fotóval inkább nem dokumentáltam :)

Tanulság: vigyázni kell ezekkel a kisbabákkal :)