Lassan pótolom a korábban elkezdett, de nem befejezett bejegyzéseket, de most először a mai reggelt írom le. Tibi jó korán 7 körül elment dolgozni, minket hármasba hagyva. Marcit sikerült lassacskán egy kicsit elcsitítani, így a Hédivel nyugalomba tölthettük el a reggelit, sőt még a hosszú bilizési procedúrát is megejtettük. Utóbbi azért hosszú, mert ha egyszer sikerül ráültetni, nem lehet levarázsolni onnan. Tudja, hogy olyankor mindig játszunk vele, olvasunk és csicskáztathat minket. Elhiszem jól érzi magát olyankor. Aztán Marcika tisztába tevésére került a sor. Hédit is olyankor felültetem a pelenkázóra. Először mindig megszeretgeti a Marcit, majd elkezd rendezkedni az asztalon, főleg a csecse-becséit aggatja magára. Pont kibányásztam az öcsit a kakiból, mikor egy hatalmas lövéssel beborított minket a "szép aranysárga" kakival, azaz engem nyaktól-a talpamig, Hédi keze lábát, azaz ami a közelébe volt. Ő megúszta. Örültem neki, hogy legalább őt nem kell teljesen átöltöztetni. Mire gyorsan kibújtam a kaki kupacból, a szökőkútja is beindult és beterítette magát is, igaz "csak" pisivel. Utóbbi mindennapos. Mikor a kórházba panaszkodtam, csak annyit mondtak, hogy kisfiú. Közbe a Hédi is észrevette, hogy őt is elérte a sárga áradat, úgyhogy nem csak a Marci, hanem ő is sírt. De aztán lassan mindenki megtisztult, és lecsitultak. Mire anyu ideért, már én is fogadóképes állapotba kerültem.
Azért írtam, hogy már hiányzott, mert Hédike specialitása volt, hogy az éjszakai tisztába tevésénél mindig sugárba lekakilt, annyira, hogy az éjszaka közepén nem volt elég, hogy pelenkázni, etetni kell, de még tusolni is mehettem. Csodálkoztam, hogy ennyit jelent, hogy a Marci nem hasfájós, nincs tele a pocakja gázokkal, így ha kakil is pelenkázás közbe, kivédhető. De ez a kirobbanása minden eddigi emlékemet felülmúlja. Olyan váratlanul ért és olyan gyorsan, olyan mennyiség, hogy még ide is lejegyzem, fotóval inkább nem dokumentáltam :)
Tanulság: vigyázni kell ezekkel a kisbabákkal :)
:D
VálaszTörlés