Ma egy pillanatig megállt bennem a lélegzet. Hédi a hétvégén új zugot talált magának. DM-es pelenka nem csak azért jó, mert ez a legolcsóbb és meggyőződésem, hogy a mintán kívül pont olyan, mint a pampers, hanem mert szuperul hasznosítható papírdobozba vannak. Lehet benne mindenfélét tárolni. Sajnos/szerencsére eljutottunk addig a pontig, mikor már több a dobozunk, mint a tárolandó cuccunk. Sajnos, mert azt jelzi, hogy nagyon sok szemetet termelünk. De sajna Hédi kinőtte a mosható pelenkát, ami nagyon drága és abban bíztam, hogy hamarosan elhagyjuk a pelenkát. Szerencsére, mert azt jelenti, hogy sikerült kicsit rendszereznünk a cuccainkat. A Hédi szobájába várta az egyik üres doboz a sorsát, mígnem a Hédi tökéletes funkciót talált neki. Az lett az új vacka. Tökéletes, pont belefér, kényelmes hely és elég jól takarva van. Ez utóbbi okozta nekem, a majdnem szívinfarktust.
Pisilni voltam. Tudni kell, hogy 1 percre sincs nyugalom, árnyékként követ. Most nem ezt tette, éppen valamivel foglalatoskodott. De aztán egyszer csak elkezd kiabálni, hogy Anya, anya. Hívtam, hogy jöjjön, ha akar vmit. Nem tette. Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog. Rohantam a Marcihoz, nem-e őt "szeretgeti". De nem volt ott. Gyorsan végignéztem a főbb helyeket. Benéztem a kisszobába is, nincs, konyhába nincs. Ekkor kezdett megállni bennem az ütő. Erkélyajtó zárva, amúgy is csukva ott az ablak, tehát valahol lennie kell. Még egyszer végigjártam mindent, csak nem látom. Közbe hívom, szólongatom. Csend.
Végül csak meglett. A nyuszifészkében vigyorogva találtam rá. Megnyugodhattam, de azért örült ő is, hogy ráleltem a rejtekhelyén. Remélem nem fogja szeretni a bújócskát, mert akkor naponta legalább 1 évet fogok öregedni, attól tartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése