Du. kezdett elromlani a napunk. Sétálni készültünk, amikor Marci bejelentette, hogy ő még hamizna egy keveset. Evett, de nem igazán nyugodott meg tőle. Kicsi büfiztetés, sok durr távozása után folytatta a hamit. És ezt ismételgettük nagyon hosszú időn keresztül. Végül elküldtem a Tibiéket, menjenek nélkülünk levegőzni, mert Marcikának sehogy nem volt jó. Tisztába raktam, zöldes kakija volt, kellemetlen szagú is :( Már enni se akart, csak a pocakját fájlalta. Tornáztattam sokat hátha az segít, de órákon keresztül jöttek csak ki a gázok. Rövid időre elbóbiskolt, majd újra és újra felsírt.
Közbe este lett, Hédinek is alvásidő volt már. Kicsit hosszabb időre elhallgatott a Marci, úgyh. a Hédit megpróbáltam lefektetni. Már túl voltunk a mesén, bevackoltuk magunkat, néhány perc és a Hédi hortyogott volna, amikor felpattant, közölte hami. Ez egy gyakori trükkje, ha nem akar aludni, úgyh. nem foglalkoztam vele. Továbbra is alvást tettettem. Majd elkezdte a polómat húzkodni, cicim mutogatni, mire elmagyaráztam neki, hogy ő már nagy, neki ez nem kell (bár korábban sose akart szopizni). Ezután tovább színleltem az alvást. Végül kimászott az ágyból és az ajtóhoz ment. Még mindig a hamit mondogatta, de részemről semmi reakció. Végül aggódva mondta: Anya, ébred, gyere, baba ham.
Erre már felkeltem, és kiengedtem, hogy megnézzem, mit akar. És a Marci tényleg felébredt, bár a Tibi szerint nem hallhatta, mert hamar felvette a babát. Ezek szerint a füle is még jobban működik, mint gondolnánk. Nagyon tudja már, ha a baba sír, fontos, hogy egyen. De ilyen jól, még sosem fejezte ki magát, teljesen leesett az állam.
Marci fél-egy órán belül végül teljesen megnyugodott. Hédit is elaltattam. Majdnem szokásos időbe még ágyba is kerültem. Hajnalba viszont jött az újabb ébresztő Hédi részéről, aki felébredt (már korábban átköltözött hozzánk) és csak nem tudott visszaaludni. Ilyenkor pedig nekiáll tevékenykedni. De haragudni nem tudtam rá, mert felkelt, odaült a Marci ágyához, és figyelte, nézegette, hogyan alszik, elég hosszú ideig. Megsimogatta, de nem a fejét, hanem a takarón keresztül. Majd újra szemlélte. Annyira aranyos volt. Mint ahogy a felnőttek szoktak gyönyörködni valamiben. Mikor megunta játszott picit, majd újra leült a Marci mellé. Megpróbált bemászni hozzá, de mikor szóltam, hogy ne, ismét a kiságy mellé kuporodott és onnan nézte a Marcit. Én meg nagyon örültem, hogy tényleg igazam van és a maga módján szereti az öcsikét, törődik vele, csak néha besokal Tőle. És már azt se bántam, hogy ki kell utána mennem a konyhába, vagy ezerszer el kell énekelni a dinónak a "tente babát". Nagyon megérintett ez a néhány perc, aminek volt szerencsém részese lenni. Azért néhány óra fennlét után nagyon szerettem volna, ha végre aludhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése