Magyarországon is kezd divatba jönni a Halloween. Töklámpások sorakoznak a házaknál, jelmezes bulikat tartanak kicsiknek, nagyoknak... Felmerül a kérdés, hogy melyik a jobb a hagyományos ünneplés, amikor az emberek meglátogatják halottaikat a temetőbe gyertyát, mécses gyújtanak. Vagy az amerikai módi, akik bulival, vidámsággal, édességgel ünneplik ezt a napot. Lehet, hogy a megszokás rabja vagyok, de hozzám közelebb áll az előbbi. Szeretem ilyenkor a temető hangulatát, amikor az egészet a gyertyák fénye borítja be.
Amióta az eszemet tudom, mi mindig kimentünk a Fityei dédihez és az ottani temetőbe gyújtottunk gyertyát. A faluban még nagyon adnak a látszatra, így ilyenkor tényleg mindenki ott van egy kicsit megemlékezni/pletykálni. Ilyenkor összefutnak az emberek olyan rokonokkal, akikkel ritkábban találkoznak, leállnak beszélgetni, kivel mi van. Így bennem nem is a búslakodás maradt meg a nappal kapcsolatban, hanem a találkozások és a díszbe borult temető. Az utóbbi időbe már egyre ritkábban jutunk le mindenszentekkor Fityére, így ilyenkor a nagytétényi temetőt látogatjuk meg. Egyetértek a F. mamával, hogy a falusi fityeházi temető sokkal szebb ilyenkor. Ott mindig akad valaki, aki legalább ilyenkor egy-egy elhagyatott sírra is tesz néhány mécsest, hiszen ismerték az illetőt, mert a faluban mindenki mindenkit ismer. Itt Pesten gyakran még azok se mennek ki a temetőbe, akiknek akár közeli hozzátartozójuk is nyukszik ott, mondván, hogy ők nem időhöz kötve akarnak emlékezni. Megértem őket is, mert otthon egy gyertya mellett is lehet rájuk gondolni, vagy végül is, akárhogy, akármikor. Egy apróság is emlékeztethet rájuk, felidézheti a múltat, a velük töltött időt, de számomra mégis fontosak a hagyományok és még inkább a gyertyaáradat látványa.
Idén mégse jutottunk ki (Tibit kivéve) egyik temetőbe se Marcika miatt. Úgyh. kicsit amerikai stílusba, halloween lámpás mellett gondoltunk elvesztett szeretteinkre. Hédinek fürdés közbe mutattuk be a világító tökfejet, hiszen az a legsötétebb pontja a lakásnak, ott a leglátványosabb a fényben úszó arc. Nem ijedt meg tőle, rövid ideig szemlélte, majd játszott tovább a kádba, mintha mi se történt volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése