Ez meg az, leginkább a Hédiről

H: Apa megy, Tomasz

É: igen jön a Tomasz

H: Hozzám

É: Igen hozzád is

H: Szeret

Ma kicsit elcsúszott a du.-i alvása, részben az óraátállítás miatt. Már aludni akart, hurcolta egyik szobából a másikba a párnáit és Vavát. Még meg kellett etetnem a Marcit, hogy ő se sírjon és a Hédi olyankor amúgy se aludna. Hédi odament az ágyhoz.

H: Ide.

É: Hédi nem mászhatsz be.

H: Baba alszik.

Azaz nem is akart bemászni, csak azt akarta, hogy rakjam a helyére a Marcit, hogy vele foglalkozzam. Egyébként ez nem az első alkalom, mikor jelzi, hogy tegyem le valahova a Marcit, hogy ő beülhessen az ölembe, vagy legalább 100%-an rá figyeljek.

H: Hédi talál, kis idő után még hozzátette labda.

A kislány (mert ő már nem baba!) nem elégszik meg egy-egy szóval, hanem összerakja őket. Gyakran jön, hogy elmesélje mit csinált. Látszik, hogy keresi a szavakat, próbálja elmondani, mi is történt. Néha ilyenkor összekeveri még a szavakat, de második nekifutásra eltalálja a megfelelőt. Nagyon szeretem, mikor lelkesen jön, mesél, és kétségbeesetten próbálja bővebben is elmondani. Szerintem rövid időn belül már rendes mondatokban fog beszélni. Néhány ragozás is megy már neki (pl. tárgyas) :)

Du-i alvásából felébredve rajzolni akart a mágneses csodával. Összeszedegettem hozzá a formákat, de egy szív alakú hiányzott. Hetekkel ezelőtt elveszett és ma bukkantam rá, de nem volt a helyén. Kérdeztem a Hédit, hova lett megint. És már ment is a másik szobába, közbe mondta, látom, látom. Kiderült, hogy a polcra raktam, nem a helyére és ő emlékezett rá. Időközben eszembe jutott, hogy telefonálnom is kell egyet. Mire végeztem, megint egy forma se volt a helyén. Felkiáltottam, hogy hova lettek megint. És vigyorgó arccal ment, és szedegette ki a formákat a rejtekhelyéről. Most, hogy van Marci, nem tudok betelni, hogy egy olyan csöppségből, milyen okos, ügyes lány lett. Már összetett dolgokat is megért, végrehajt.

Rajzol, már nem csak kéri, hogy mi rajzoljunk, hanem ő is alkot. Sőt megnevezi alkotását és kérésre meg is mutatja rajta pl. hol van a papa szeme :) (Néha ugyanott, ahol a száj :D)

Nagyon szeret kukázni, de csak az van engedélyezve, hogy kidobja a szemetet. Nagyon boldog, ha ilyen lehetőség adódik. Ma direkt széttépett egy papírt (szerencsére olyat, amit nekiadtunk rajzolni), hogy kidobhassa.

Olvasok, húzott és mivel nem mentem, még egy puszit is kaptam. Lehet ilyennek ellenállni. Tudja, hogy kell elérni, amit akar.

Mozgásba is nagyon fejlődik. Már ő is be tud bújni a kiságy alá, sőt a bújás nagy kedvence lett. Gyakran kéri, hogy a lábammal csinálja alagutat. De szereti az etetőszék lábait is. Már a futása is kezd egész futás jellegű lenni. Eddig ha futni akart, gyorsan szedte a lábát, de kb. helyben futás volt, amit csinált, lassabban haladt, mintha menne. Aranyos látvány volt. Most már egész jól előre is halad.

Lépcsőn kapaszkodva egyedül felmegy. Sőt vmelyik nap, míg kitoltam a Marcit, lefelé is elindult a lépcsőn, kapaszkodás nélkül. Mondanom se kell a frász jött rám. Próbál páros lábbal ugrani, egyenlőre inkább szökdécselés, de ebbe is lassan belejön.

Már több éneket is tud: Bóbita, Hinta-palinta, Gólya, gólya gilice, Zsipp-zsupp, Bújj-bújj...

Nagyon kis hiú. Ha valamivel feldíszíti magát, várja a dicséretet. Néha csak úgy közli, hogy szép, vagy csinos. Persze én csak megerősítem ilyenkor benne, bár tényleg szép, még akkor is, ha szanaszét áll a haja, mert úgy tette be a hajpántot. Szereti csodálni magát a tükörbe, és tényleg elégedett a látvánnyal.

Egyetlen egy dologba nem fejlődik, ez pedig az önállóság. Nem is zavart eddig, de most elolvastam a bölcsis naplómat, ami szerint én már 2 évesen egyedül húztam fel a melegítőm, egyedül ettem, szobatiszta voltam nappal, pedig átlagon aluli volt a fejlődésem. Hédit próbálom bátorítani az egyedül vetkőzésre, de hisztizik, hogy segítsek. Az önálló evése leginkább a kaja dobálásból áll, így inkább nem adok a kezébe kanalat, ezt már az idegeim nem bírnák. A szobatisztaságot meg most nem akarom erőltetni. Hát így állunk mi.