Míg Marcival foglalatoskodtam, Hédike gyanúsan csendben volt. Hívtam, hogy jöjjön át. Persze a szájába egy tollal jelent meg. Újabban felvette ismét azt a rossz szokást, hogy mindent a szájába vesz.
-Hédi, te nem vagy kutya, köpd ki. Ki vagy te?
Erre a kérdésre mindig büszkén feleli, hogy kislány:). Most nem ezt a választ kaptam.
-Majom. Közben fülig ér a szája, és nagyon büszke magára.
Egy tegnapi beszélgetésből.
-Hédi, menj ki apához, kapsz valami finomat. (Reggelizni küldtem.)
-Csoki :) - Közben felcsillan a szeme. Nem is szoktunk csokit adni neki, főleg nem reggeli idején. Vagy csak én nem tudok róla ?!
Hédi igen árulkodós, vagy ha szebben akarjuk mondani nagyon őszinte, és mindent meg akar osztani velünk. Tibivel játszottak, én a konyhába tevékenykedtem, jön be hozzám.
"Hédi bánt Marci sír." Magát is beárulta :), pedig előtte már egy párszor megkapta a magáét, mert megütötte a Marcit, tudta, hogy nem dicséretet fog kapni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése