Fóbiák

Nem hiába rendelkezik Hédi egy bogaras és egy fóbiás szülővel, ő is örökölte ezen hajlamokat.

Kétszer sikeresen megégette magát. Azóta már ha meghallja a forró szót menekül és sírva fakad. A szót már ezer éve ismeri és használja, főleg az ételre és a fürdővízre. Sokszor figyelmeztettük, hogy a lámpához ne érjen, mert forró. Tisztába is volt vele, amikor megtörtént a baj. Hozzáért az íróasztal lámpához, ami már jó ideje égett. Közben bár mondta, hogy forró, mivel nem találkozott igazán meleg dologgal, a kíváncsisága felülkerekedett és megérintette. Bár csak egy pillanatra, mély sebet ejtett benne, hosszú órák kellettek, mire megnyugodott. Kipróbáltuk az aloé valós és placebo hatását. Borzalmas éjszaka vért ránk, többször felsírt, nem lehetett megnyugtatni, még az ujját is kiköpte. Utóbbiról mi azt hittük, hogy azért, mert fájt ahogy szopizza. De reggelre nyoma se maradt a balesetnek, csak az emlékeiben. A másik eset gesztenyesütés után történt. Bár vettünk tűzhelyvédőt, sajnos a sütő melegétől nem véd. Mivel nem a legmodernebb sütővel rendelkezünk (ami a korát illeti, idősebb nálam), így annak ajtaja még igencsak fel tud melegedni. Hédit figyelmeztettük, hogy még forró, ne menjen a közelébe. Mivel Tibi mellette pucolta a gesztenyét, Hédi is odament, és véletlenül hozzáért a sütőhöz. Ismét volt nagy sírás, de szerencsére most könnyebben csillapítható volt. Viszont azóta retteg a forró szó hallatán. Ráadásul a forgó és a forró szót nem teljesen választotta még el, ha azt mondjuk forgó, forog akkor is elpityeredik. (Ő pörögni szokott a forgó székkel.) A játék teázáskor is, mindig forró teát tálal, és fújni kell, utána lesz csak "pont jó". Pont jó hőmérsékletűt sose ad. A fürdővize is akármilyen hőmérsékletű, a Tibinek muszáj mindig kevés hideg vizet belelocsolnia, hogy hajlandó legyen beleülni. Remélem azért kinövi a forróval kapcsolatos félelmeit.

Este úgy altatom el az ágyába, hogy becsukjuk az ajtót, nyilván azért, hogy ne zavarja a Tibi ténykedése, illetve újabban a Marci. Nappal nyitott ajtónál szoktam altatni, hogy halljam, ha felébred. Most lefekvés után, első dolga ránézni az ajtóra, hogy csukva van-e. Vagy ő felkel és becsukja, vagy nekem adja ki a feladatot: csuk (mire először rájöttem, hogy az ajtóra vonatkozik). Ez már tovább fejlődött olyan szinten, hogy ha a szobánkba alszik, a babát megtűri, de a Tibit kitessékeli, és becsukja az orra előtt az ajtót, hogy ő most alszik. Ha a Tibi próbálja este elaltatni, és megkérdi, alszol-e apával, a Hédi kétségbe esetten mondja anya. A babát még csak-csak megtűri, mint szükséges rosszat, de ő anyával alszik, és ez rend, természetesen csukott ajtónál, párnával, takaróval, vavával és az egyéb vendégekkel.

Ha fáradt, az állandó kiborulások természetesek, hisztisebb, nyűgösebb, maximális figyelmet igényel, egyszerűen nehéz vele. Mégis, amit rendezett a traktorja körül az utóbbi időben, azt még én is túlzásnak éreztem. Ez az a híres traktor, ami miatt az Ildi is kiakadt régen, mert a Domi nem ilyet kapott. Nos úgy látszik ragadós a dolog. A traktoron állatok utaznak, mindnek megvan a maga helye, és nagyon élethű hangot adnak. A traktor megy is, ha megnyomják a kéményét. Eddig semmi gond nincs vele, nagyon kis szuper játék. Igen ám, de ha elindítják elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb valaminek nekiütközik, azaz irányt kell neki változtatni. No, de egy gyerekkéz, nem tudja olyan finoman megfordítani, megemelni, hogy legalább egy állat fel ne boruljon, ki ne essen. Ráadásul a sofőrt/farmert elhagytuk, így egy másik játékból pótoltuk Hédi szavaival élve babával/emberrel, ami persze biztos repül. Vissza tudja rakni őket, de ha fáradt, akkor nem mindig sikerül neki elsőre, vagy felborít közbe egy másikat. Ilyenkor először kétségbeesetten mondja: döfi (röfi), paci, ember stb. Ez a része még szórakoztató, mert nagyon viccesen hangzik, de aztán ha nem tesszük azonnal a helyére a dolgokat, kiakad, ugrál a bilin, sír. Ez már nem annyira jó. Ezért a másik játékból áttelepítettünk még néhány állatot, támasztéknak a traktorba. Így már lehetett azt is játszani, hogy este elmennek aludni a farmházba. De itt is kialakult a rend. Jött a kiakadás, ha valaki nem oda került, vagy kiesett a helyéről, vagy felborult. Dobálta őket, sírt stb. Ezt néhány hét alatt kinőtte. Jött helyette a baba fóbia. Azaz nagyon aranyos, amikor csendbe rakosgatja a babákat, takargatja őket, halkan mondja, hogy alszanak, aztán a többit meg kiabálja:) De mikor este fáradt, nem sikerül mindenkit betakarni, akkor ismét jön a kiakadás. Tény, hogy rend a lelke mindennek. Az éppen aktuális kedvenc játéknak rendben is kell lennie, no de körülötte a többi játék lehet káoszba, az nem zavarja.