Másodszor is elérkezett Hédi neve napja. Igazán nagy buli lett rendezve, panasz nem érheti a ház elejét. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nagyobb, mint majd a 2. szülinapján lesz. Azt nem tudom, mennyire véletlen egybeesés, de ezen a napon látogattak el hozzánk a keresztnagyszülők és az unokanagynénik, hogy meglessék Marcikát. Apu is elhozta a Fityei mamát ezen a hétvégén, úgyh. szép kis társaság gyűlt össze, pontosan 15-en voltunk 46 nm-en és grátiszba egy pocaklakó. Szeretem nagyon az összejöveteleket, de most tényleg kicsit sok volt a népsűrűség.
Marci Keresztnagymamánál kezdte a sort, majd vándorolt egyik-kézből a másikba, míg szegényem megelégelte az ügyet és cicit követelt. Úgy kimerült a sok inger hatására ez az apró legény, hogy már nem zavarta semmiféle zaj, piszkálás csak hortyogott. Szerintem az alvási rekordját is megdöntötte.
Hédit olyan ajándék dömpig árasztotta el, hogy nem is tudta, mihez kapjon. Tibi előre retteg a karácsonytól, hogy mi lesz akkor. Jutott mindenkinek valami, amit kipróbálhatott, megtanulmányozott. Hédi pedig fel-le furikázott a babakocsival. Ez volt a szíve vágya a kisasszonynak, de mikor felvetődött a kérdés, hogy vegyünk egyet, leszavaztam, hogy már annyi mindene van. Most teljesült a kívánsága. Azóta szívesen forgatja a sok-sok könyvet, amit kapott és szívesen megkínálja az embereket egy kis teával, esetleg sütivel is az új étkészletében tálalva. Ha rábukkan a mágneses rajztáblára nincs menekvés, jönnek a kérések: cica, brumma, ház... Kapott babát is, de abból szerintem már éppen elég volt itthon, úgyh. csak egy lett a sok közül, akit ide-oda rakosgat.
Bár a következő fotó nem ezen a napon készült, beteszem ide, mert a Linda lemaradt minden képről és az ünnepelt is csak kicsiben látszik. Nagyon szeretem róluk ezt a képet, mert szerintem nagyon élethű, tipikus életkép, és reményt nyújt számomra, hogy még az életbe megtanulok fotózni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése