Babázik

Hédi elkezdte a szerepjátékokat játszani, azaz babázni. Most a menő, a babák altatása. Ő álmos volt, így letelepedett vele a földre. Alaposan betakargatta, és altatta, ahogy én szoktam őt :) Este olvasás után, melléfekszem az ágyba, és simizem, miközben úgy teszek, mintha én is aludnék.

Néhány nappal később továbbfejlesztette. A szobában az összes fellelhető babát gondosan lefektette a "párnára", majd a legnagyobb babát, magát is bevackolta melléjük. Hétvégére már egész szép kupac gyűlt össze a földön, mert már nem csak a babák kerültek az "ágyba", hanem minden féle (plüss, műanyag, fém) állat is. A képen látható semmi ahhoz a halomhoz képest. Próbálja meg azt a halmot valaki betakarni játéktakaróval, mert a Hédi a saját plédjét nem adta nekik, de elvárta, hogy mind be legyen takarva, mert fáznak. Feláldoztam erre a célra egy textil pelenkát. Azóta azt hiszi, hogy ha nincs a babákon takaró, keresés nélkül kiszolgálhatja magát a szekrényből és felháborodik, ha visszaveszem és mondom neki, hogy hozza ide a tegnapit. Egyébként ha olyanja van, akkor altatja is őket: tente, tente és mellé egy kis halandzsa, közbe pedig ringatja.

Az egyik este az ágyába is át kellett telepíteni a babahalmot. Ennek a nyomai vannak a képen, és persze az öcsikéé. Du. sokszor a szobánkba alszik. Ilyenkor, ha felébred a Marci, áttelepítem a kisszobába, hogy ne ébressze fel a Hédit, aztán persze oda is teszem le aludni. Ha Hédi felébred átsétál hozzánk, vagy szól, hogy menjek át és együtt megyünk a Marcihoz. Ilyenkor befekszik a Marci mellé, nekiállja pusztán szeretetből piszkálni, hogy vmi reakciót váltson ki belőle és jókat kacag az öccsén.

Ez a kép elárulja, hogy azért Marci is jól érzi magát testvérkéje mellett.

Mikor hazahoztuk a kórházból, összemértem Marcit a Buci babával. Akkor majdnem egyformának tűntek. A kép készítése sajnos néhány héttel eltolódott. Most már lényeges méretbeli különbség van köztük. De azért ide teszem a kedvenc kislánykori és a jelenlegi babámról készült sztárfotót.

Kipróbáltam, hátha ezek a babák nagyobbnak tűnnek mellette, de sajnos nem :( Rossz nyelvek szerint csajozós képnek sikeredett.

Már 1 hónaposak is elmúltunk

Bár Marci több, mint egy hónapja kibújt a pocakból, mégis elég kevés szó esett róla a blogban. Egyszerű az oka, míg a Hédi nap, mint nap meglep minket vmi újdonsággal, ámulunk-bámulunk, addig Marcika a kisbabákra jellemző módon, főleg alszik, eszik, no és sír.

Rendkívül jó baba. Hédinél kiedződtünk. A hónapokig tartó éjjeli sétálások, az egész napos éneklés és a sok-sok sírás mély nyomot hagyott bennünk. Hiába itt látszódik a nagy különbség a hasfájós és a nem hasfájós babák között. Most kaptunk egy nyugis babát. Néha neki is vannak gondok a pocakjával pl. tegnap este, de meg se közelíti a Hédit. Úgyhogy sokat alszik. Látszik, hogy nézelődik. Azaz főleg a hangokat szereti. Mindig követi az eseményeket. Imádja, ha a Tibi és a Hédi játszanak, ha a Hédi és a Domi hancúroznak. Nagy barátja még a fény. Szereti a lámpákat, illetve az ablakon "kinézegetni". Látszik, hogy érdeklődő baba. Hédinél ez nem volt ilyen jól megfigyelhető, így a védőnő nála rendkívüli vizsgálatot javasolt, hogy nincs minden rendben nála. Közbe meg csak a pocakja kötötte le.

Egyébként minden másban majmolja a nővérét :) Mivel a Hédinél elszúrtuk és elég későn raktuk hasra a kisasszonyt (csecsemőhalál miatt), nagyon megszenvedtünk a hason fekvéssel. Azaz amikor a doktor bácsi mondta, hogy tegyük a pocakjára, a Hédi nehezen viselte. Stopperoltuk az időt, és bátorítottuk, lelkesítettük az apróságot, miközben ő visított. A Domival versenyeztek, ki tudja magasabbra emelni a fejét, és kibírja tovább fenntartani. Hogy ezeket a kínzásokat elkerüljük Marcinál, már néhány naposan elkezdtem az edzést. Hogy őszinte legyek, ő se éppen mosolyogva hasal. Tegnap viszont mégis előfordult az, amitől egy kicsit tartok, bár számítottunk rá. Hasról átfordult hátra. Anno a Hédinél nagy örömtáncot jártunk, amikor ez történt néhány hónapos korába. Most már tudom, hogy nem sok jót jelent, ha már 1 hónapos korába megfordul a baba, nem csodagyerek. Főleg nem úgy, ahogy ő (vagy ahogy anno a Hédi). Átdobja a fejét és a felsőtestét, aztán pedig dühösen addig kapál, míg sikerül hátra vergődnie. Úgyh. lehet nála se ússzuk meg a gyógytornát :( Bár ő még nem olyan kifli, erősen jobbra tartja magát (főleg a fejét).

Ma voltunk a 1 hónapos státuszvizsgálaton. 3650 g, 64 cm. Nem mondom, hogy átlagos :) Sokan ennyivel, vagy még többel születnek, így erősen átlagon aluli a súlya. Még a Hédi is kövérebb volt nála ennyi idősen, pedig majdnem ugyanonnan indultak. Én azért elégedett vagyok vele. Szépen gömbölyödik és 1 hónap alatt 850 g hízás szerintem nem rossz, azaz még több, mert 2650 g-ra esett vissza születés után a súlya. Szépen fejlődik és az a lényeg. Jelenleg még a doktor bácsi és a védőnéni is elégedett :)

Nagyon strapabíró baba. Simán bírja a Hédi "szeretgetését", sőt még a bántalmazását is. Egy ütés, vagy rúgás meg se kottyan neki. Bármennyire igyekszünk, a Hédi időnként betalál neki. Ritkán pityeredik el, de akkor is könnyen kiengesztelhető. Remélem későbbiekben is, ha majd nem óvjuk ennyire, bírni fogja a testvér verekedést. Bízom abban is, hogy Hédi öcsi iránti rajongása megmarad legalább ilyen szinten. Szerintem egy-egy ütés belefér, ha javarészt azért szeretgeti, illetve örömet próbál okozni a kistestvérének (pl. játékok hordásával). Az utóbbi napokban figyeltem fel arra is, hogy ha sír a Marci, akkor tudja, hogy meg kell vigasztalni. Megy a kiságyhoz, vagy éppen ahol van a baba és simizi... Vagy mondja nekem, hogy cici vagy hami :). Persze vannak féltékenységi rohamok. Ő is az ölembe akar ülni, mikor a Marcit tartom, vagy halaszthatatlan dolga van, amit csak velem tud megcsinálni (pl. autót tolni), amikor a Marci hamizik. Gyakoribbá váltak a fetrengős jelenetek. Tetszik, ahogy óvatosan lefekszik a földre és utána kezd rúgkapálni, sivítani. Marci ilyenkor csak les, hogy mi történik, tanulja a technikákat. De hát valahogy neki is ki kell mutatni az érzéseit. Ha torkig van azzal, ha a Marci nyekken ugrunk, sokat van kézben, bezzeg, ha ő kér valamit, gyakran hallja, hogy pillanat, kicsit később, nehéz vagy...

Visszatérve a Marcira, nagyon cuki arcokat tud vágni.

Relatíve sokat mosolyog. Imádja a homlokát ráncolni. Szeretem mikor sír. Akkor olyan, mint egy kis öregember. Ráncos homlok, fog nélküli íny. És ahogy panaszkodik :) Persze azért nem szoktam direkt bőgetni.

Habár látszik a különbség első és második gyerek között. A Hédinél mindig bekapcsoltam a légzésfigyelőt. Rögtön kikaptam a kiságyból, ha felpisszent. Nem ijedek meg, mert egy kicsit taknyos, mint most. Nem féltem, mint egy porcelánbabát. De azért nagyon imádjuk a kis apróságot.

Kipp-kopp

Ha már nagy kedvenc (legalábbis részemről) Kipp-kopp történetei és gesztenye szezon van, Hédikének gyártottunk egy Kipikopit. A vártnál nagyobb sikert aratott, így nem került megevészetre a finom gesztenyegyerek. Pedig nagyon szeretjük a frissen sült gesztenyét, beleértve a Hédit is. Nem hiába ettem pocakosan olyan sokat belőle, szép hajas babaként született és tudja mi a jó (a gesztenye és a csokoládé).

Sokat hordozgatta a legújabb szerzeményét. Megitatta, a babakocsiba is beülhetett, mi több egyedül!, megtáncoltatta (bár szegénykének, hol a keze, hol a lába maradt a Hédi kezébe), nagy élvezettel játszott vele. Sőt a lelkesedése még ma is tartott. Eszébe jutott, hogy neki van Kipp-koppja is, és alvás után kereste. "Kipp-kopp, hol vagy?", de szerencsére nem egy mély szakadékba esett, csak a konyhaasztalon szundikált.

Az pedig, hogy a játék emléke még másnap is tartson, csak az egészen különleges játékokkal fordul elő. Újabb bizonyíték, hogy a gyereknek nem feltétlen kell drága játék, elég néhány gesztenye, néhány fogpiszkáló és kész is a sokat érő játék.

Családi összeröffenés és egy kis névnapozás

Másodszor is elérkezett Hédi neve napja. Igazán nagy buli lett rendezve, panasz nem érheti a ház elejét. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nagyobb, mint majd a 2. szülinapján lesz. Azt nem tudom, mennyire véletlen egybeesés, de ezen a napon látogattak el hozzánk a keresztnagyszülők és az unokanagynénik, hogy meglessék Marcikát. Apu is elhozta a Fityei mamát ezen a hétvégén, úgyh. szép kis társaság gyűlt össze, pontosan 15-en voltunk 46 nm-en és grátiszba egy pocaklakó. Szeretem nagyon az összejöveteleket, de most tényleg kicsit sok volt a népsűrűség.

Marci Keresztnagymamánál kezdte a sort, majd vándorolt egyik-kézből a másikba, míg szegényem megelégelte az ügyet és cicit követelt. Úgy kimerült a sok inger hatására ez az apró legény, hogy már nem zavarta semmiféle zaj, piszkálás csak hortyogott. Szerintem az alvási rekordját is megdöntötte.

Hédit olyan ajándék dömpig árasztotta el, hogy nem is tudta, mihez kapjon. Tibi előre retteg a karácsonytól, hogy mi lesz akkor. Jutott mindenkinek valami, amit kipróbálhatott, megtanulmányozott. Hédi pedig fel-le furikázott a babakocsival. Ez volt a szíve vágya a kisasszonynak, de mikor felvetődött a kérdés, hogy vegyünk egyet, leszavaztam, hogy már annyi mindene van. Most teljesült a kívánsága. Azóta szívesen forgatja a sok-sok könyvet, amit kapott és szívesen megkínálja az embereket egy kis teával, esetleg sütivel is az új étkészletében tálalva. Ha rábukkan a mágneses rajztáblára nincs menekvés, jönnek a kérések: cica, brumma, ház... Kapott babát is, de abból szerintem már éppen elég volt itthon, úgyh. csak egy lett a sok közül, akit ide-oda rakosgat.

Bár a következő fotó nem ezen a napon készült, beteszem ide, mert a Linda lemaradt minden képről és az ünnepelt is csak kicsiben látszik. Nagyon szeretem róluk ezt a képet, mert szerintem nagyon élethű, tipikus életkép, és reményt nyújt számomra, hogy még az életbe megtanulok fotózni :)

Bölcsi

Már a második szerda, amit a Domi nálunk töltött. Lógott egyet a bölcsiből. Igaz oda is a Domin kívül csak 2 gyerek jár, annyi meg van nálunk is :) Amikor találkoznak az apróságok, mindig nagy az öröm. A Hédi rögtön belekezd a szerető tudományába. Most sikerült is megörökítenem.

"Szeret" by Hédi = szeretget.

Puszi. Hédi mondogatja is, hogy puszi-puszi.

"Simmog" by Hédi = simogatás.

Egyébként már a Domi is szeretgeti a Hédit, bár leginkább olyankor, ha mondjuk neki. Mivel pont szerdán jár a védőnő is hozzánk, anyu kiporszívózott. Hédi még mindig rettentően fél a porszívótól. De egészen megnyugodott, hogy a Domi és köztem ült. Közbe pedig a Domi vigasztalta, odabújt hozzá. Tényleg már csak azt nem mondta, hogy ne sírj Hédi.

Domi nagyon felfedező ember. Kipróbál mindent, sajnos sok rosszat is kitalál, a Hédi pedig követi mindenben. Rengeteget ugrálnak együtt az ágyunkon közben nagyokat röhögcsélnek. Kíváncsi vagyok meddig bírják majd az ágy rugói. Domi felfedezte, hogy be lehet menni a kiságy alá. De szegény Hédi félti a fejét, így egyedül nem tud bejutni. Olyankor jön a visítás, hogy segítsünk, mert ő is oda akar menni. Másik jó kis búvóhely az asztal alatt van. Jól elzárt kis kuckó. Nem is bántam, hogy oda mászkálnak, míg a Domi ki nem találta, hogy milyen jó az asztallapba verni a fejüket. Azzal szórakoznak, hogy kopogtassák a fejükkel. Hédi persze azóta a Domi nélkül is csinálja. Aztán persze van veszekedés is. Hédi alapvetően átengedi a játékokat a Dominak, de mikor a Domi a traktoron lévő állatokat szedte le, jött a kiakadás, kötélhúzás. Mikor verekednek, majd meg szakadok(nék) a röhögéstől. Nehéz rájuk szólni, olyan vicces, mikor hadakoznak:)

Nagyon imádják egymást. A Domi még nem beszél, de a Hédi nevét mondja. Gyakran hívja, megfogja a kezét, és viszi játszani. Sokat sikongatnak együtt. A játszótéren is figyelik, keresik egymást, együtt motoroznak, hintáznak. Szeretem együtt látni őket.