A nagyok

Első igazi párbeszéd is lezajlott a lurkók között. Éppen egy babát szereltek szét. A szerelésnek a Domi a nagymestere. Már tud elemet cserélni, kis segítséggel. Tudja, hol kell, és mit kell csinálni a csavarhúzóval... Nos a Hédi ennyire nem profi. Éppen egy nagyobb darab alkatrészt próbált visszatenni a babába, de nem sikerült neki. Így a Domitól kért segítséget.

H: Ez hova való?

D: Ide. - és mutatta is hozzá.

Nagyon megörültem ennek a két mondatnak. A Domi mellett a Hédi mindig visszafejlődik és egymással állandóan halandzsa nyelven kommunikálnak. Azt hiszik, hogy ilyenkor még viccesek is. Bár egyesek szerint Hédi viszont a Domi beszéd készségére jó hatással van, mert ő is egyre több szót mond, már nem csak metakommunikációval magyaráz.

Gyógytorna

Úgy érzem pár mondatba meg kell említenem a kanizsai gyógytornát is. Heti kétszer járunk, sajnos mindkét nap déli órába, de panaszra nem lehet okom, hiszen 2 időpontot is elfoglalunk, ráadásul egymás melletti időpontba.

Marcival szoktuk kezdeni a tornát, hiszen ekkor még friss. Alvásból ébredve jó kedve van. (Sétát általában átalussza.) Tornázása után pedig van időm megnyugtatni, megetetni. Hédi pedig Marci tornája alatt itt is jól eljátszik. Van mindenféle jó, ami egy 2 éves gyereket leköt. Csúszda, babakocsi babával, kisautó, sok-sok fejlesztő játék. Úgyh. szinte észrevétlen ezalatt a fél óra alatt. Néha hoz a Marcinak is 1-2 játékot, hogy megvigasztalja.

Dévényi módszert használ a gyógytornász. Amikor Hédivel jártunk hozzá, még csak akkora volt, mint most a Marcika. Akkoriban még csak tervezte, hogy megtanulja ezt a módszert, úgyh. Hédi ferde tartására még a Katona módszert alkalmazta. Akkor még ő is másként vélekedett erről a módszerről. Nem ilyennek képzeltem a Dévényi módszert. Szinte nincs is torna, csak az izmok masszírozása. Emiatt én kicsik kételkedem a sikerességében, bár a szakemberek szerint hatásosabb, mint a hagyományos Katona-féle torna, én pedig megbízom bennük. A Marci igen sokáig hősiesen viseli a piszkálást. Mi is mindent bevetve igyekszünk szórakoztatni, elterelni a figyelmét a kellemetlen nyomkodástól. A végén a gyógytornász szerint a legkellemetlenebb résznél (nem véletlenül hagyja a végére) eltörik a mécses és a panaszkodást, hamar keserves sírás váltja fel. Első alkalomkor a szívem szakadt meg, mert ilyen sírást még nem hallottam a kicsi fiamtól. Nem is volt elég utána szimplán felemelni, sokáig kellett nyugtatgatni.

Hédi hamar megbarátkozott a "Tibi nénivel" (Timi). Nem kellett sokáig noszogatni, hogy üljön az ölébe könyveket olvasni. Nem könnyű a gyógytornászok élete sem. Miközben masszírozza, nyomkodja a Hédit a legkülönfélébb pontokon, még mesét is olvas neki, és szórakoztatja a locsi-fecsi lányunkat. Mert bizony ott is megállás nélkül magyaráz. Neki is lehet egy fájdalmasabb rész a "torna" végén, vagy csak addig tart a nagylány türelme, de olyankor már elkezd nyüszögni és veszekszik, hogy "engedj el", "ki akarok szállni". Haza persze nem igen akar menni, inkább játszana még ott. De szerencsére azért hagyja, hogy elcsípjem és felöltöztessem.

Marci séta közbe azonnal elalszik, és 2 órát biztosan átdurmol utána. Hédit annyira nem szívja ki a "torna". Pörög utána is.

Nagy változást még egyikükön se látok, de mit várok 2 alkalom után. És az se biztos, hogy én észreveszem a javulást, hiszen folyamatosan látom őket. Házi feladatot nem kapunk, úgyh. kényelmesen vagyunk.

Marci 5 hónapos

Terveim szerint a tyúkokkal akartam aludni menni, de legalább a gyerekeimmel. De este egy olyan nagy esemény történt, ami miatt úgy döntöttem még ma megírom a bejegyzést.

A Marci már nagyon régóta megfordul hasról hátra, mondhatni néhány hetes kora óta. Pár hete újra kezdte, de nem éreztem olyan nagy számnak, mert még mindig az a gyanúm volt, hogy az izom feszessége, asszimetriája miatt fordul át. 1-2-szer előfordult már itt Kanizsán, hogy hátról-hasra fordult, de az ágyunk szélén, kis lejtőn. És most jön a szenzáció, hogy ma fürdés után sokszor (legalább 5-ször) átfordult hátról-hasra!!!, nem lejtőn, és többször reprodukálta. Igaz egyenlőre csak egy irányba, de ne legyünk telhetetlenek.

No és ha már 5 hónapos, leírok még néhány újdonságot a babóval kapcsolatban.

Kúszó mozgást végez, persze még nem kúszik, de emeli a popsiját, mozgatja a lábait, csak a kezeit nem teszi még előre.

Felülne már, csak egy kis segítségre lenne szüksége. De persze még megtartani nem tudná ebben a helyzetbe magát, így vissza van szegényem nyomva, hogy az embernek dőljön.

Kezdi utánozni a Hédit és rengeteget beszél. 3 féle hangsúlyon kommunikál, attól függően milyen hangulatba van. Tud veszekedni, panaszkodni, és jókedvűen gagyogni.

Továbbra is rengeteget mosolyog. Tud egy újfajta mosolyt, az a kedvencem. Majd egyszer talán sikerül lencsevégre kapni. Csukott szájjal, kis gödröcskés arcával.

Sokat, ügyesen játszik. Megfogja a játékokat, kézzel-lábbal dolgozik velük, rágicsálja őket. Ha kell oldalra fordul értük. Nyújtózik, hogy elérje őket, pl. meghúzza a hintaszéken a felette lévő zenélő játékot. Nagyon figyeli a körülötte zajló eseményeket. Ha hangzavar van, csöndbe marad akár a sírása is és figyel, főleg a lurkók zajongásait.

Apu és a D. mama szerint már a nevére is figyel. De ezt még biztosan nem merem állítani.

És már láthatóan tudja, ki vagyok. Nyilván eddig is felismerte a hangom, arcom. De ma le lehet olvasni az arcáról. És ez jólesik minden anyai szívnek.

Süsü, a sárkány

Kanizsába az a jó, ha van valami jó program, az ember hamar értesül róla, sőt mi több még könnyen meg is tudja közelíteni a helyszínt, nem kell órákig buszozni, villamosozni. Hátránya, ha tényleg érdemes elmenni, akkor az egész város tiszteletét teszi.
Szerencsénkre ebben a hónapba tartanak Süsü szombatokat a Plázában. Minden szombatra akad valami ingyenes Süsüs program, amivel oda próbálják vonzani a gyerekes családokat vásárolni. Így szombaton mi is ellátogattunk, nem pénzköltés céljából, sokkal inkább a műsorok miatt.
Anyuval és a 3 lurkóval vágtunk neki a nagy kiruccanásnak. Nem volt olyan szép idő, így sok időt nem tudtunk aznap a szabadba tölteni, jól is jött a beltéri szabadidős tevékenység. A gyerekek teljes lázba voltak, hogy lesz buli, koncert, Süsü. Itthon már melegítettek rá rendesen. Odaérkezésünkkor Karcsi várt minket a bejáratnál. Meglepte a fiát, hiszen addig nem sok időt tötött vele. Mikor megláttam a színpad körül ácsingózó hatalmas tömeget, kicsit aggódni kezdtem, hogy feleslegesen másztunk el ide. A mesejáték kezdetét a Hédi a kezemből, Domi a Karcsi nyakából, Marci pedig a könyvesboltból élvezte. Szerencsére néhány perc után néhány gyerek megunta a műsort, így egyre előrébb kerültünk a Hédivel, és elég rövid időn belül már a színpad előtti szőnyegre le is tudtunk települni. Domika Karcsi elmondása szerint, úgy megijedt a zsoldostól, hogy továbbiakban nem volt kíváncsi az előadásra. A zsoldos szerintem is rémisztően hangos volt, és mindig hirtelen kiáltotta el magát. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy lehet ilyen szörnyen előadni a Süsüt. De Hédivel kitartottunk. És örülök neki, mert Hédi azért élvezte. Főleg az éneket (ami play back volt és nem is az eredeti zene), mikor már kellően megfogyott a nép, fel is állt rá táncolni. Gyakran kérdezte, hol a zene, hol a Süsü. Pont mint a Thomasnál is a vonatot és a zenét hiányolta. Kommentálta az eseményeket. Legfontosabb történés számára az volt, hogy sírt a Süsü bácsi. És azért bácsi, mert a színész feje kint volt a Süsü nyakán. Így Hédi is meg tudta állapítani, hogy nem igazi sárkány, csak egy bácsi, aki Süsü ruhát húzott. Komentálta, pl. hogy a király fején korona van. Mutogatatta mindig a Süsüt. Örült, ha megjelent. Egy-egy mozzanatot fel is fogott szerintem belőle. De az biztos, hogy összeségében nagy élmény volt ez számára. Nincs elég korán a művelődéshez. Neki pedig még az ilyen gagyi, ingyenes műsorok is jók. Mert az előadással nem voltam elégedett. A díszlet gyakorlatilag semmi nem volt, ha akadt valami, hát azt pedig jobb lett volna kihagyni. Az öltözékük se volt valami nagy eresztés. A legolcsóbb újasszonyruha volt a királynőn, a királyfin farmer!!! és valami királyfiasabb benyomású felső öltözet. A Süsü se volt igazi, távolról is lerítt róla, és hogy kikandikált az ipse feje, az pedig nagyon illuzióromboló volt. Még ha valami jó pasi lett volna :D A tartalom nagyjából követte a meséjét, de néha átírták, modernizálták. Én az eredetit szeretem (Tibi hatása) és azon szerintem nem kell változtatni. Max. kicsit rövidíteni, színpadiasítani, de nem átírni. És ami a legdurvább, nem volt elég mikrofon. Pl. amikor 4 szereplő fent volt a színpadon egymásnak kellett tartani/adogatni, mert csak 2 volt hordozható.
Ezután megnéztük a Domiékat. Domi nagy intenzítással pusztított 1-2 zacskó pattogatott kukoricát. Ennyivel támogatták anyuék a Plázát/mozit. Hédi is gyorsan nekilátott a kukorica beflammolásának. Én pedig a Marcit próbáltam rábírni egy kis tej evészetre, de neki is inkább a kukorica kellett volna. (Ez nem igaz ám:)) Szóval megjelent anyu egy ismerőse (régi házba a szomszédunk), és megzavarta a kisembert, utána meg már nem volt hajlandó szopizni.
Úgyh. a következő órát is anyu kezébe töltötte. A koncertnek kisebb sikere volt, pedig az Igricek lépett fel. Ami híres, bár nem igazán ismerem őket. Az elején a Hédi ugrált, próbálta utánozni a nagyokat. Táncikált. Domi az ölemből figyelte az eseményeket. Aztán Hédi is felkéretőzött. Egy interaktív számot még bírtak, ahol a testrészeiket kellett mutogatni, majd elvonultak a kis Süsü házakhoz játszani.
Na az a részt nagyon jól megcsinálták. A mesében szereplő házakat ki lehetett próbálni. Bemenni, kikukucskálni. Azt nagyon élvezték a gyerekek. Sikerült egy üres házra is rálelni, amit gyakorlatilag csak a Domi és a Hédi használt. Ott bújocskáztak, kijöttek-bejöttek, nyitották-csukták az ajtót és fülig ért a szájuk. No aztán Hédi kinézett egy olyan házat, ahol emelet is volt. Létrán lehetett feljutni és erkéllyel is rendelkezett. Nem engedtem fel először, mert nagy volt a tömeg és még segíteni se tudtam volna neki, mert olyan pici az egész ház. Hédi sokáig nézte, mikor csökkent a gyerekek száma, felengedtem, odament, nézett fel, elindult a létrán, visszajött. Figylelt, újabb próba. Végül összeszedte a bátorságát, felment, egyedül, ügyesen. Mivel le nem hiszem, hogy le tudott volna jönni, levettük az erkélyen keresztül, szerencsére ő is így látta jobbnak. Többet nem ment ebbe a házba, inkább az üresbe játszott.
A zenekart nagyon sajnáltam, nem voltak rosszak, bár én is csak fél füllel figyeltem rájuk. Viszont a gyerekek nagy részét is inkább a házak kötötték le. Már alig lézengtek a színpad körül. Rengeteg szabad szék is akadt. Mondjuk elég későn volt, és közel se volt olyan látványos, mint a Süsü. Nem tudom az ilyet ők, hogyan élik meg.
A koncert végeztével siettünk haza. Én a Marcival babakocsival, többiek pedig Karcsival autóval jutottak haza. Útközben kiderült, Ildi ismét vérzett, bement a kórházba, szegény egyedül, így Karcsi rögtön ment fel hozzá Pestre. Domi velünk maradt. Én nagyon örülök neki, Hédi és Marci is, csak az Ildit sajnálom. Nem lehet könnyű neki ennyi időt távol lenni a kisfiától. Szerencsére Blanka jól van a vizsgálatok szerint, de most újra bent tartják néhány napra az Ildit. Reméljük a Blanka még bírja néhány hétig.

Hédi elalvás előtt még egy alapos beszámolót tartott. Süsü bácsi sírt. Becsíptem az ujjam. Sokan voltak a házban. Azt hiszem ezt még néhány napig emészteni fogja a sok eseményt.

Gyógytorna folyt.

Mint, már Linda is említette Tibi elrepült Japánba 5 hétre, így mi leköltöztünk 1 hónapra Kanizsára. Ne legyünk egyedül, és a nagyszülők, dédik is élvezhessék az unokákat. Én pedig fejlesztem a tolerancia képességem. (Mióta otthon vagyok a babókkal szépen bezárkoztam a saját kis világunkba, kevés külső inger ér, ami azzal jár, hogy egyre nehezebben tudom tolerálni más emberek dolgait, beszólásait...)
Anyu a Marcinak elintézte az itteni gyógytornát. Meg gyorsan a Hédinek a lábát is megmutatta. A doktornő is hasonló eredményre jutott, mint a pesti ortópédusok. Azt mondta, hogy erre azt szokták mondani, hogy kinövi (eddig jutottunk Pesten), de mivel a Hédi kifli volt, ezért nagy eséllyel abból maradt vissza, így szükségesnek tartja nála is a tortát, de láb deformációja, csontosodása (?) nincs. Na meg ő is a kacsalábas cipőt ajánlotta, úgyh. mostantól fordítva adjuk a gyerekre a cipőt. Marci nagyon jó formáját adta, folyamatosan vigyorgott és rugdalózott. Úgyh. teljesen le voltak taglózva tőle.
Tornára hétfőn megyünk. Remélem azért elég sűrűn ránk kerül a sor, mert 2 gyereknek is be kell férnie, ráadásul egymás melletti időpontba.