Anyák napja

Hihetetlen, hogy az egy éve még menni se tudó lányom, már egyedül, na jó a Domival együtt köszöntött fel Anyák napja alkalmából. Igaz, hogy az éneket én tanítottam be neki, a virágot pedig Apu szerezte be hozzá, de ez már csak részlet kérdés, nem?
Tavaly ilyenkor még csak pocakomban lakó Marci már pörög-forog, sőt anyák napjára még egy kis kúszást is improvizált.
Nem tökéletesek ajándékok ?!

Egy hét Kanizsán

Húsvét hétfőn Domika keltett. Elmondta a Zöld erdőben jártam, majd vigyorgó, huncut mosollyal meglocsolt. A nappaliban pedig Hédike ragyogó arccal fogadta az ébredező embereket, és boldogan kiabálta, hogy MEGLOCSOLT A DOMI! Reggeli után kimentünk a kertbe, ahol a nyuszi (jelen esetben Tibi) már eldugta a húsvéti ajándékokat. Még nem teljesen értették meg az ajándék-keresés lényegét, mindjárt az első párnál leragadtak. Rengeteg mindent kaptak, új mesekönyveket, kirakót, csokikat, egy új mászókát a hintára, bábokat stb. Az aznapi sláger azonban a kettévágható játékgyümölcsök, zöldségek és az orvosi táska volt. Csokiból is rendesen belakmároztak, Domi leszedte a csomagolást, majd nyújtotta Hédinek. És már ették is a nyulakat. Legjobban a Kinder tojás ízlett nekik, abból szerintem bármennyit meg tudnának enni...

Marci is kipróbálta a hintát, tetszett neki, de amíg nem tud ülni egyedül, nem szabad hintáztatni.
Keddre sajnos elromlott az idő, így délelőtt az egyik játszóházba mentünk. Bár sok időt nem tudtunk ott tölteni, mert ebédszünet előtt nem sokkal értünk oda. Azért Domi és Hédi szépen eljátszott, ott is inkább a konyhai játék eszközöket részesítették előnyben. Hazafelé nagy hisztit rendeztek, csak egy motort vittünk, gondoltuk majd felváltva ülnek rajta, persze Domi nem így gondolta, nem akarta átengedni Hédinek, mikor megunta, akkor meg már Hédi nem akarta. Viszont mind a kettő kitalálta, hogy Szabi cipelje haza kézben. Ez eléggé lehetetlen küldetés volt még Szabinak is, így nagy visításba-sírásba, harcba kezdtek. Végül Domi engedett, és Marci lábánál utazott a babakocsi tetején. Így leírva nem tűnik viccesnek, de élőben megmosolyogtató jelenet volt:)

Szerda délután egy másik játszóházba mentünk, ahol labdatenger, cikk-cakk torony, óriás légvár,indiáncsapda van a hivatalos honlap szerint. Magyarul mászókák. Nagyon jó kis hely, azért még féltjük őket, úgyhogy Ildivel és Szabival felváltva mászókáztunk a gyerekekkel. Egy kis segítséggel már a légvár legtetejére is felmásztak, ahonnan egy meredek csúszdán lehet lejönni. Mondanom sem kell, hogy előbb elfáradtunk, mint a gyerekek, nem ránk vannak méretezve:) Nagy meglepetés is ért minket, kemény szivacsok is voltak ott, így ha elfáradt a kezem leraktam Marcit, és CSODÁK CSODÁJA kúszott! Igaz, hogy hátrafelé, de újabb mérföldkő a mozgásfejlődésében, aminek én lehetettem először szemtanúja:)(Videó később)

Csütörtökön délelőtt szandált vettünk Hédinek, majd egy nagyobb, eléggé távoli játszótér felé vettük az irányt. Mindig meg kell állapítanom, hogy órákba telik elindulni „ennyi” gyerekkel, pedig Blankát nem is vittük ezekre programokra, rá addig valaki mindig vigyázott otthon. Hiába kelnek fel időben a gyerekek, a reggeli, bilizés, öltözés valamiért mégis órákba telik. Köszönhetőn annak is,hogy meg kell várni míg Blanka szopizik, és csak utána indulhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egyik a helyről a másikra is óráknak tűnik eljutni. Valamelyik mindig megáll nézelődni, pedig azt hittem két kismotorral gyorsabban fogunk haladni. A cipővásárlás után a játszótérre menet vettem magamnak az egyik pékségben egy fánkot, persze Domi egyből kiszúrta, hiába próbáltam úgy elrakni, hogy ne lássák meg (ebéd előtt voltunk…, nem azért mert irigylem tőlük:) )Így nekik is kellett venni valami kevésbé csokis péksütit. A játszótéren Marci nyugodtan aludt, gondoltuk egy-két pillanatra szem elől lehet téveszteni, de mire odanéztünk, újabb nagy meglepetés fogadott minket. Marci szépen előkotorta a babakocsi végébe rakott kalácsot, kiszedte a zacskóból, és vidáman, jóízűen rágcsálta!!! Még a rugdalózója is tiszta csoki volt. Marcika is az anyjára ütött. Újabb Gombóc Artúr a családban:) Bezzeg az almaetetés nagy sírásba torkollott… Minden falatot kiköpött. Este a két nagyobb Jocó papával és Maja mamával még uszodába ment.

Egy kis hiszti a játszótéren


Pénteken a Fityei mamánál ebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Ildi korábban akart indulni, ebéd után tudjanak majd itthon aludni a gyerekek, épp hogy beestünk délre… Hédi nem akart ebédelni, inkább a pipiket akarta etetni fűvel. Utána szabad utat kaptak Dédi mamától, hogy kukoricával is etessék őket. Nagyon tetszett nekik, egy hétre elegendő élelmet szórtak ki a csirkéknek… Domi még „vegyes salátát” is csinált nekik, egy kis fű, megszórva egy kis kukoricával, újabb réteg fű és így tovább… Jól összekoszolták magukat. Azért a nagy munkában mind a ketten megéheztek, megettek négy palacsintát! Hazafelé mind a kettő elaludt, Szabi örömére, Ildi bánatára (Hédi nem ébred föl arra, hogy kiveszik a kocsiból, Domi igen…). A délutáni alvás után könyvtárba mentünk Szabival, Domival és Hédivel. Az indulás megint nehézkes volt, Domi a háromkerekűvel akart jönni, amin még nem ér le a lába. Ahhoz meg egyikünknek sem volt kedve, hogy a könyvtárig tolja meg haza… Amíg Szabi nézelődött és könyveket választott, addig én mesét olvastam nekik, ami Hédit teljesen lekötötte, Domit semennyire… Így elkezdett rohangálni, Hédi persze egyből utánozta, olyanok mint a kis majmok, lökdösték a könyveket, leszedték őket a polcokról, én meg nem győztem utánuk visszarakni mindent. A szép szóból sem értettek, a fenyegetésből sem:), úgyhogy végül megkerestük Szabit. Hazafelé is hisztisek voltak. Nem tudom mitől ilyen ingadozó a hangulatuk. Egyik pillanatban még vigyorognak, következőben meg már visítanak... Mindenesetre az idegeimet kicsit megtépázták ezzel a könyvtárosdival, még nem tudják teljesen megbecsülni a könyveket.

A másik ilyen dolog, hogy pl. a Dédiknek szinte semmit nem engedtek. Ha le kell venni az utcai ruhát, vagy bilire kell ülni, akkor csak Anya!, ha anya nincs, akkor talán apa is jó,vagy esetleg Jocó papa… de más nem… A biliről jut eszembe, hogy folyamatban van a leszoktatás a pelusról. Hédinek még kicsit többször fordul elő „baleset”, és maguktól még nem sokszor szólnak, hanem kérdezgetni kell őket. Egyik este Hédi szólt Szabinak,de ő épp szoptatta Marcit, így hozzám küldte, én meg épp Ildivel fürdetettem Blankát (vagyis én csak néztem, és ugrásra készen álltam, ha kell adni a törölközőt a végén), szóval jön be Hédi, hogy pisilni kell, én meg mondtam neki, hogy menjen Szabihoz:D Mind a ketten elküldtük szegényt, de nagyon ügyes volt, megvárta míg rákerült a sor:).

Marcika nagyon jókedvű kisfiú. Egyik nap volt csak valami baja, akkor senkinek a kezében nem volt el hosszabb távon (Maja mama ilyenkor Marcellának hívja:) ). Ha valami baja van, azt panaszkodós hangon jelzi, de egyáltalán nem úgy, mint Hédi anno, hogy egyből a síráshoz folyamodik. Nemcsak anya jó neki, más kezében is jól elvan. Már nagyon kúszna, egyelőre otthon még nem mutatta meg mit tud:) De azért a szivacsról már simán leforog a földre. Blanka is nagyon tetszik neki, ha mellé raktuk aludni, figyelte egy darabig. Domi nagyon finoman tudja őket simogatni, Hédi még elég durván bújik oda Marcihoz. Nagyon tetszett neki Ildi által egy kartonpapírra rajzolt és kivágott mosolygós arc, amit a játszószőnyegre kötött fel Blankának. Marci kicsit megcsócsálta. A függönnyel is jól elszórakozott, bár mikor már teljesen belegabalyodott, akkor segíteni kellett neki.

Hédike még mindig nagyon szószátyár. Egyik este nem akart aludni, így Szabi megengedte, hogy befeküdjek mellé és beszélgessünk. Mindenfélét kérdezget. A kedvencei a ki hol lakik és kinek mi a teljes neve. Mondtam neki, hogy suttogjunk, mert ha anya meghallja, hogy még több mint fél óra után is ébren van, akkor mérges lesz, de erre csak még hangosabban kacagott és kiabált. A mondókákat, dalokat is kívülről fújja, és az újakat is nagyon gyorsan elsajátítja, pl. az Orgona ágát anyák napjára. Ha megyünk az utcán akkor is gyakran dalra fakad:)
Lsd. Szabi Anyák napi bejegyzését:)
(További képek majd később vagy Szabi légyszi rakj fel párat:) )

Keresztelő

Április 24-én (húsvét vasárnap) volt a nagy nap, Marci és Blanka keresztelője, 11.30-kor a nagykanizsai Jézus Szíve Templomban. Sajnos a keresztelésből nem sokat láttunk, ugyanis egyszerre több kisbabát is keresztelt a pap, és a fotózó családtagok elállták a kilátást. Nem is volt olyan családias a hangulat, mint Hédi és Domi keresztelőjén. Krisztián magasságát mi is kihasználtuk, így legalább a fotókban utólag gyönyörködhetünk. Köszönet érte:) A két kis ünnepelt jól viselte a ceremóniát, Blanka aludt, legalábbis nem sírt, Marci pedig a mellette levő kisgyerekkel haverkodott, majd megpróbálta megfogni, elérni a gyertya végét.



Hédi és Domi pedig elszaladgált a padsorok között és a lépcsőkön. Az ünnepi ebédet az Oázis apartmanban fogyasztottuk el, ahol elég nagy tér van ahhoz, hogy ennyien is kényelmesen elférjünk. Hédi és Domi hamar feltalálta magát, Jocó papa által szépen rendberakott halastavat egyből teledobálták kavicsokkal… majd megtalálták a húsvéti dísztojásokat is az udvaron, amit persze szintén szétszedtek. A végén már egyik sem tudott rá válaszolni, hova is lettek azok a tojások…:) Domi elektromos kismotorját is kipróbálhatta Hédi, tanítgatni sem kellett, egyből ráérzett a vezetés ízére, még szlalomozott is. Jocó papa szerint neki lesz először jogosítványa a családban:) Blanka kézről-kézre járt, Marci a délután nagy részét egy lepedőn játszva töltötte, vagy szintén valakinek a kezéből nézelődött. Este pedig Fliszár atya látogatása után hazaindultunk, hogy még időben ágyba kerülhessenek a gyerkőcök.

Ovi ügy

Már sokszor meg akartam írni ezt a bejegyzést, de végül mindig elhalasztottam, hogy majd ha vége lesz az egész herce-hurcának, megírom a tapasztalataimat. De úgy látom, szeptemberig nem teszünk pontot ennek az ügynek a végére.

Mivel én mégis össze akarom gyűjteni a tényeket, amely talán segít a döntésbe, vagy a későbbiekben, megosztom eddigi élményeinket. Sajnos nem tündér mese, de talán happy end-del fejeződik be.

A tervem az volt, hogy szeptembertől a Hédi óvodába megy, Marci pedig az Ildihez. Hédi szerintem éppen elég nagy és ügyes a közösségi élethez, 5-6 órát könnyen el tud tölteni a többi gyerekkel, nélkülem. Talán én is kihúzom azt a pár órát. Marcit Ildi gondjaira bíznám, ő úgyis otthon van Blankával. És bár a szívem szakad meg, hogy lesz egy pót-anyukája, mert ne szépítsük a dolgokat, az Ildi az lenne, legalább abban a néhány órában, de biztosan tudom, hogy jó helyen lenne, és az Ildi foglalkozna is vele. Két gyerek nem 12 (mint a bölcsibe) és az Ildit legalább jól ismerem minden jó és rossz tulajdonságával együtt, nem kellene izgulnom, milyen gondozóhoz keveredünk. Köszönet érte, az Ildi is rábólintott az ötletemre.

És hogy mennyire nem jó döntés 1 évesen ezt tenni egy csöppséggel, azzal én is tisztába vagyok. De PhD nélkül, munkatapasztalat nélkül, két gyerekkel, sok évesen sehol nem alkalmaznának, ennek is tudatába vagyok. Vagy szeptemberbe visszamegyek, vagy soha nem lesz PhD-m. Mert egy PhD-s hivatalosan 2 évet passziválhat, most is már külön engedéllyel vagyok otthon, és 6 éven belül el kell indítani a doktori fokozatszerzést. Értem az okát. Elavul a téma, amin dolgoztam, publikálni se lehet, Bélának is kéne egy ember. Szóval szeptembertől vagy visszamegyek az egyetemre, vagy bukom a PhD-t és hosszútávon még rosszabbul járunk, mert még jobban beszűkül számomra a munkahelyi piac. Rosszabb munkát kapok, nem kapok 6 órás állást, inkább 10 órásat, hosszútávon még kevesebbet lehetek a gyerekekkel, mintha még 1-2 évet otthon maradnék.

Bár az elgondolásom tökéletes volt, jöttek a buktatók.

1. Első látogatásunk az egyetemi (még töbB MEsét-Műegyetemi Dolgozók és Hallgatók Gyermekeiért Alapítvány Bölcsödéje, Óvodája) bölcsibe, oviba vezetett. "De jó, hogy a műegyetemnek van bölcsije és ovija is, bár a kutya fáját áthelyezték az egyetemtől negyed óra távolságra, de sebaj így is szuper lesz nekünk." Szóval az elején így gondoltam. Aztán szépen kiderült, hogy hiába leszek aktív PhD hallgató az egyetemen, és hiába félállásba tanársegéd az egyetemen a férjem, egyikünk se számít teljes értékű dolgozónak. Akkor kiknek van ez a nyamvadt hely, és miért ez az elnevezés?! Mint külsős persze van férőhely a Hédinek a bölcsödébe, ha kell októbertől a Marcinak is. De tudja anyuka az árainkat? Nem, nem tudtam. 65.000+kaja/1 gyerek, 100.000+kaja/2 gyerek. Nyáron nem megy 2 hónapot a gyerek, nem baj, attól még ki kell fizetni az alapdíjat. Ha csak 4 órát van naponta, akkor is teljes díj. Hogy milyen volt belülről? Mondjuk elment. Kicsi termek, ahol esznek, alszanak, játszanak a gyerekek, kevés játék. A mosdók raktárból lettek kialakítva, a kivitelezés hagy némi kívánnivalót. Nem túl nagy udvar, de állítólag legalább sokat vannak levegőn. Gondozók kedvesek. Szóval a hely épphogy csak átment. Márpedig ennyi pénzért jobbat is kaphat az ember.

2. Don't worry. Ott vannak az állami óvodák. Igaz, akkor az Ildinél marad sokáig a Marci (az állami bölcsibe 1-1,5 év a várólista) és hova rakjuk őket, ha beteg a 4 gyerekből (Hédi, Marci, Domi, Blanka) akármelyik, de ez már csak részlet kérdés. Megoldjuk. Az állami ovik biztosan ingyenesek. És 2,5 éves korától elvileg be kell, hogy vegyék a gyereket. Ez az új jogszabály, vagy nem?! Szépen kinéztem sok-sok ovit. Van a kerületben bőven.

Elmentünk az első nyílt napra. Bükköny óvoda. Már régóta kinéztem. Közel van. Két helyen van épülete. Az egyikbe vegyes korcsoportok, másikba kor szerinti csoportok. Egyik közel, másik még közelebb van. Szép fa berendezés, modern játékok, elfogadható méretű kert. "Gondozók?" "Még nem tudjuk, mert 8-an mentek el nyugdíjba és még nincsen meghirdetve a helyük." Nem baj. A kezdők még lelkesek. És hogy zajlik a felvétel?! Október 1 előtt született gyerekek kerülnek be elsősorban. Körzeti, Budapesti, vidéki. És mi van velünk decemberiekkel? Talán ha marad szabad hely, esélye 0, akkor felvehetik őket. De gyakorlatilag csak akkor mehetnek, amikor betöltötték a három éves kort. Várólista nincs. Hívogassam majd őket, hátha valaki elköltözik. Azért gyorsan elmentünk ma lakcímkártyát cserélni (az új házba átjelentkeztem), hogy ide tartozzunk. Mert bár a régi és az új lakhelyünk között 2 utca a távolság, a körzeti óvoda között 3 megálló.

Elmentünk a második nyílt napra. Fürkész óvoda (munkahely szerint illetékes, Körtér közelében). Képen szörnyen néz ki, és nehezen találtuk meg először az óvodát, majd a nyílt napot, de eddig a legjobb mégis ez a hely. Nagy szobák, külön étkező rész, WC-k előtt mesés függöny, sok-sok játék, kedves gondozók, hatalmas udvar. Szóval tökéletes. De itt is a sorrend az előző, azaz körzetben lakók elsősorban, illetve a max. szeptemberbe 3 évesek. Tavaly kétszeres túljelentkezés volt. Persze jelentkezzen be anyuka, de ne élje bele nagyon magát. Próbálom fejtegetni neki, de muszáj visszamennem az egyetemre, a bölcsibe sincs hely bla-bla-bla. Tudom, tudom, de idén nem is az óvoda dönt a felvételről, hanem az önkormányzat. Egységes rendszer. Hozzájuk kell menni a panasszal.

Azt hiszem ezek után feladtam az állami óvodát. Bejelentkezünk, talán mégis sikerül, de nem fog sokként érni a visszautasítás. Láttunk ilyet is. 3 nap volt egy kis programunk (nyílt napok). Hédi nagyon élvezte mindig az új helyet. Rögtön belevetette magát a játékba. Persze külön a többiektől. Remélem nem lesz olyan antiszociális, mint én. De egyenlőre még nincs is hol barátokat szereznie :( Marci mindig alvásból lett felkeltve, de ő is hősiesen bírta a cibálást.

Hogyan tovább? Még vannak ötleteim :)

3. Egyházi fenntartású (katolikus) ovik. Igaz az egyik helyről még válaszra se méltattak (Don Bosco), a másikba pedig márciusba kellett volna kitölteni egy eléggé családi életbe vájkáló kérdőívet, azaz jelentkezési lap félét, amit persze nem tettünk meg, mert azt se tudtuk, hogy lesz Szent Benedek óvoda.

4. Magán ovik, bölcsik, családi napközik. Ami persze manapság jó üzlet és folyamatosan újabb és újabb ilyen jellegű intézményt hoznak létre. Az én listámon is már négy szerepel. De ezek közül is van olyan, amit most építenek át családi házból, de itt van a szomszédunkba (Egérkirály óvoda), van ami olcsóbb, ezért szintén várólistás (Manócska Játszókuckó Bölcsőde), van ami az egyetem mellett van és nagyon jó programokat szerveznek a gyerekeknek (Budai Miniovi és Játszoda), van ahova a Marcit is beadhatnám 1-1 napra, ha pl. az Ildinek olyan elfoglaltsága van (Mesefalva Családi napköz). De hogy melyik a legjobb, azt nem tudom. Mik legyenek a legfontosabb szempontok, mi alapján válasszak, nehéz. Ha nagyon kell, végül is az ösztöndíjamból kijön.

5. Ami számunkra a legkényelmesebb lenne, de a végtelenségig nem kivitelezhető. Ha a Lindát "alkalmaznánk", mint bébiszitter. Ő biztos jól kijönne a gyerekekkel, Hédire már nem egyszer vigyázott, 100 %-osan megbízunk benne és nagyon szereti a Babócákat. Nem kellene a gyerekeket sehova se hordani. Ha egyszer tovább kell bent maradnom, nem gond. És ha elkészül az új ház, még emberi körülményeket is tudunk biztosítani számára. Linda is csinálna valamit, amíg nem talál munkát, mert természetesen a legfontosabb, hogy legyen valami jó munkája. Azért hátránya is van, Hédi továbbra se lenne gyerektársaságba. Persze amikor ezt kigondoltam, még nem tudtam, hogy decemberbe se veszik be a Hédit oviba, mert ott sincs hely. Hihetetlen, de tényleg igaz, hogy a XI. kerületben még a bölcsőde és az óvoda is elérhetetlen.

Folyt. köv.

Duplo mánia

Még mindig fenntartom, hogy megérte megvenni ezt a hatalmas mennyiségű duplot. Bármit meg lehet belőle építeni, nem a kockák száma, hanem az ember fantáziája szabhat csak határt. Ebben az esetben a játék mennyisége, szerintem előnyös. Rengeteget játszik vele a Hédi. Szerepjátékozik, alkot, és hosszú időre leköti vele magát. Ami jó benne, hogy még mi is élvezzük a játékot. Nem az van bennünk, hogy jaj, már megint ezt hozod. Hanem legalább olyan elmélyülten építjük a tornyost házat buggy jumpinggal, hintával, tetőkerttel, tanyát, állatkertet, alagutat, amit éppen kitörpölünk. Közbe új fogalmakat tanul meg a Hédi, mint pl. csigalépcső, haver, ikrek, barlang...

És elkezdünk a biológia órára is gyúrni. Jó tudom, előbb az ovi jön, de nagy hiányosságot véltünk felfedezni nála az állatok világáról. Nem kis teljesítmény felismerni őket, tudni a nevüket, meg hogy mit mondanak. Ezzel tisztába vagyok. De úgy érzem itt az ideje a táplálkozásukról is némi ismeretet átadni. Nem tehetek róla, de nehezen tudom elfogadni a banánt rágcsáló oroszlán képét. Sajnos Hédi meg nehezen tudja elfogadni, hogy az oroszlán a húsit szereti, a zsiráf viszont nem. És ehhez kapcsolódik ismét egy aranyos történet. Legalábbis számomra az.

Éppen az állatokat etettük. A húsit, répát, banánt próbáltam kiosztani az állatok között, azaz a Hédinek megtanítani, ki melyiket szereti. Közbe eltűnt a banán. Kérdeztem a Hédit, hol a banán. Hédi teljes természetességgel közölte velem: "Biztos az oroszlán megette." :D