Húsvét hétfőn Domika keltett. Elmondta a Zöld erdőben jártam, majd vigyorgó, huncut mosollyal meglocsolt. A nappaliban pedig Hédike ragyogó arccal fogadta az ébredező embereket, és boldogan kiabálta, hogy MEGLOCSOLT A DOMI! Reggeli után kimentünk a kertbe, ahol a nyuszi (jelen esetben Tibi) már eldugta a húsvéti ajándékokat. Még nem teljesen értették meg az ajándék-keresés lényegét, mindjárt az első párnál leragadtak. Rengeteg mindent kaptak, új mesekönyveket, kirakót, csokikat, egy új mászókát a hintára, bábokat stb. Az aznapi sláger azonban a kettévágható játékgyümölcsök, zöldségek és az orvosi táska volt. Csokiból is rendesen belakmároztak, Domi leszedte a csomagolást, majd nyújtotta Hédinek. És már ették is a nyulakat. Legjobban a Kinder tojás ízlett nekik, abból szerintem bármennyit meg tudnának enni...
Marci is kipróbálta a hintát, tetszett neki, de amíg nem tud ülni egyedül, nem szabad hintáztatni.
Keddre sajnos elromlott az idő, így délelőtt az egyik játszóházba mentünk. Bár sok időt nem tudtunk ott tölteni, mert ebédszünet előtt nem sokkal értünk oda. Azért Domi és Hédi szépen eljátszott, ott is inkább a konyhai játék eszközöket részesítették előnyben. Hazafelé nagy hisztit rendeztek, csak egy motort vittünk, gondoltuk majd felváltva ülnek rajta, persze Domi nem így gondolta, nem akarta átengedni Hédinek, mikor megunta, akkor meg már Hédi nem akarta. Viszont mind a kettő kitalálta, hogy Szabi cipelje haza kézben. Ez eléggé lehetetlen küldetés volt még Szabinak is, így nagy visításba-sírásba, harcba kezdtek. Végül Domi engedett, és Marci lábánál utazott a babakocsi tetején. Így leírva nem tűnik viccesnek, de élőben megmosolyogtató jelenet volt:)
Szerda délután egy másik játszóházba mentünk, ahol labdatenger, cikk-cakk torony, óriás légvár,indiáncsapda van a hivatalos honlap szerint. Magyarul mászókák. Nagyon jó kis hely, azért még féltjük őket, úgyhogy Ildivel és Szabival felváltva mászókáztunk a gyerekekkel. Egy kis segítséggel már a légvár legtetejére is felmásztak, ahonnan egy meredek csúszdán lehet lejönni. Mondanom sem kell, hogy előbb elfáradtunk, mint a gyerekek, nem ránk vannak méretezve:) Nagy meglepetés is ért minket, kemény szivacsok is voltak ott, így ha elfáradt a kezem leraktam Marcit, és CSODÁK CSODÁJA kúszott! Igaz, hogy hátrafelé, de újabb mérföldkő a mozgásfejlődésében, aminek én lehetettem először szemtanúja:)(Videó később)
Csütörtökön délelőtt szandált vettünk Hédinek, majd egy nagyobb, eléggé távoli játszótér felé vettük az irányt. Mindig meg kell állapítanom, hogy órákba telik elindulni „ennyi” gyerekkel, pedig Blankát nem is vittük ezekre programokra, rá addig valaki mindig vigyázott otthon. Hiába kelnek fel időben a gyerekek, a reggeli, bilizés, öltözés valamiért mégis órákba telik. Köszönhetőn annak is,hogy meg kell várni míg Blanka szopizik, és csak utána indulhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egyik a helyről a másikra is óráknak tűnik eljutni. Valamelyik mindig megáll nézelődni, pedig azt hittem két kismotorral gyorsabban fogunk haladni. A cipővásárlás után a játszótérre menet vettem magamnak az egyik pékségben egy fánkot, persze Domi egyből kiszúrta, hiába próbáltam úgy elrakni, hogy ne lássák meg (ebéd előtt voltunk…, nem azért mert irigylem tőlük:) )Így nekik is kellett venni valami kevésbé csokis péksütit. A játszótéren Marci nyugodtan aludt, gondoltuk egy-két pillanatra szem elől lehet téveszteni, de mire odanéztünk, újabb nagy meglepetés fogadott minket. Marci szépen előkotorta a babakocsi végébe rakott kalácsot, kiszedte a zacskóból, és vidáman, jóízűen rágcsálta!!! Még a rugdalózója is tiszta csoki volt. Marcika is az anyjára ütött. Újabb Gombóc Artúr a családban:) Bezzeg az almaetetés nagy sírásba torkollott… Minden falatot kiköpött. Este a két nagyobb Jocó papával és Maja mamával még uszodába ment.
Egy kis hiszti a játszótéren
Pénteken a Fityei mamánál ebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Ildi korábban akart indulni, ebéd után tudjanak majd itthon aludni a gyerekek, épp hogy beestünk délre… Hédi nem akart ebédelni, inkább a pipiket akarta etetni fűvel. Utána szabad utat kaptak Dédi mamától, hogy kukoricával is etessék őket. Nagyon tetszett nekik, egy hétre elegendő élelmet szórtak ki a csirkéknek… Domi még „vegyes salátát” is csinált nekik, egy kis fű, megszórva egy kis kukoricával, újabb réteg fű és így tovább… Jól összekoszolták magukat. Azért a nagy munkában mind a ketten megéheztek, megettek négy palacsintát! Hazafelé mind a kettő elaludt, Szabi örömére, Ildi bánatára (Hédi nem ébred föl arra, hogy kiveszik a kocsiból, Domi igen…). A délutáni alvás után könyvtárba mentünk Szabival, Domival és Hédivel. Az indulás megint nehézkes volt, Domi a háromkerekűvel akart jönni, amin még nem ér le a lába. Ahhoz meg egyikünknek sem volt kedve, hogy a könyvtárig tolja meg haza… Amíg Szabi nézelődött és könyveket választott, addig én mesét olvastam nekik, ami Hédit teljesen lekötötte, Domit semennyire… Így elkezdett rohangálni, Hédi persze egyből utánozta, olyanok mint a kis majmok, lökdösték a könyveket, leszedték őket a polcokról, én meg nem győztem utánuk visszarakni mindent. A szép szóból sem értettek, a fenyegetésből sem:), úgyhogy végül megkerestük Szabit. Hazafelé is hisztisek voltak. Nem tudom mitől ilyen ingadozó a hangulatuk. Egyik pillanatban még vigyorognak, következőben meg már visítanak... Mindenesetre az idegeimet kicsit megtépázták ezzel a könyvtárosdival, még nem tudják teljesen megbecsülni a könyveket.
A másik ilyen dolog, hogy pl. a Dédiknek szinte semmit nem engedtek. Ha le kell venni az utcai ruhát, vagy bilire kell ülni, akkor csak Anya!, ha anya nincs, akkor talán apa is jó,vagy esetleg Jocó papa… de más nem… A biliről jut eszembe, hogy folyamatban van a leszoktatás a pelusról. Hédinek még kicsit többször fordul elő „baleset”, és maguktól még nem sokszor szólnak, hanem kérdezgetni kell őket. Egyik este Hédi szólt Szabinak,de ő épp szoptatta Marcit, így hozzám küldte, én meg épp Ildivel fürdetettem Blankát (vagyis én csak néztem, és ugrásra készen álltam, ha kell adni a törölközőt a végén), szóval jön be Hédi, hogy pisilni kell, én meg mondtam neki, hogy menjen Szabihoz:D Mind a ketten elküldtük szegényt, de nagyon ügyes volt, megvárta míg rákerült a sor:).
Marcika nagyon jókedvű kisfiú. Egyik nap volt csak valami baja, akkor senkinek a kezében nem volt el hosszabb távon (Maja mama ilyenkor Marcellának hívja:) ). Ha valami baja van, azt panaszkodós hangon jelzi, de egyáltalán nem úgy, mint Hédi anno, hogy egyből a síráshoz folyamodik. Nemcsak anya jó neki, más kezében is jól elvan. Már nagyon kúszna, egyelőre otthon még nem mutatta meg mit tud:) De azért a szivacsról már simán leforog a földre. Blanka is nagyon tetszik neki, ha mellé raktuk aludni, figyelte egy darabig. Domi nagyon finoman tudja őket simogatni, Hédi még elég durván bújik oda Marcihoz. Nagyon tetszett neki Ildi által egy kartonpapírra rajzolt és kivágott mosolygós arc, amit a játszószőnyegre kötött fel Blankának. Marci kicsit megcsócsálta. A függönnyel is jól elszórakozott, bár mikor már teljesen belegabalyodott, akkor segíteni kellett neki.
Hédike még mindig nagyon szószátyár. Egyik este nem akart aludni, így Szabi megengedte, hogy befeküdjek mellé és beszélgessünk. Mindenfélét kérdezget. A kedvencei a ki hol lakik és kinek mi a teljes neve. Mondtam neki, hogy suttogjunk, mert ha anya meghallja, hogy még több mint fél óra után is ébren van, akkor mérges lesz, de erre csak még hangosabban kacagott és kiabált. A mondókákat, dalokat is kívülről fújja, és az újakat is nagyon gyorsan elsajátítja, pl. az Orgona ágát anyák napjára. Ha megyünk az utcán akkor is gyakran dalra fakad:)
Lsd. Szabi Anyák napi bejegyzését:)
(További képek majd később vagy Szabi légyszi rakj fel párat:) )
Marci is kipróbálta a hintát, tetszett neki, de amíg nem tud ülni egyedül, nem szabad hintáztatni.
Keddre sajnos elromlott az idő, így délelőtt az egyik játszóházba mentünk. Bár sok időt nem tudtunk ott tölteni, mert ebédszünet előtt nem sokkal értünk oda. Azért Domi és Hédi szépen eljátszott, ott is inkább a konyhai játék eszközöket részesítették előnyben. Hazafelé nagy hisztit rendeztek, csak egy motort vittünk, gondoltuk majd felváltva ülnek rajta, persze Domi nem így gondolta, nem akarta átengedni Hédinek, mikor megunta, akkor meg már Hédi nem akarta. Viszont mind a kettő kitalálta, hogy Szabi cipelje haza kézben. Ez eléggé lehetetlen küldetés volt még Szabinak is, így nagy visításba-sírásba, harcba kezdtek. Végül Domi engedett, és Marci lábánál utazott a babakocsi tetején. Így leírva nem tűnik viccesnek, de élőben megmosolyogtató jelenet volt:)
Szerda délután egy másik játszóházba mentünk, ahol labdatenger, cikk-cakk torony, óriás légvár,indiáncsapda van a hivatalos honlap szerint. Magyarul mászókák. Nagyon jó kis hely, azért még féltjük őket, úgyhogy Ildivel és Szabival felváltva mászókáztunk a gyerekekkel. Egy kis segítséggel már a légvár legtetejére is felmásztak, ahonnan egy meredek csúszdán lehet lejönni. Mondanom sem kell, hogy előbb elfáradtunk, mint a gyerekek, nem ránk vannak méretezve:) Nagy meglepetés is ért minket, kemény szivacsok is voltak ott, így ha elfáradt a kezem leraktam Marcit, és CSODÁK CSODÁJA kúszott! Igaz, hogy hátrafelé, de újabb mérföldkő a mozgásfejlődésében, aminek én lehetettem először szemtanúja:)(Videó később)
Csütörtökön délelőtt szandált vettünk Hédinek, majd egy nagyobb, eléggé távoli játszótér felé vettük az irányt. Mindig meg kell állapítanom, hogy órákba telik elindulni „ennyi” gyerekkel, pedig Blankát nem is vittük ezekre programokra, rá addig valaki mindig vigyázott otthon. Hiába kelnek fel időben a gyerekek, a reggeli, bilizés, öltözés valamiért mégis órákba telik. Köszönhetőn annak is,hogy meg kell várni míg Blanka szopizik, és csak utána indulhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egyik a helyről a másikra is óráknak tűnik eljutni. Valamelyik mindig megáll nézelődni, pedig azt hittem két kismotorral gyorsabban fogunk haladni. A cipővásárlás után a játszótérre menet vettem magamnak az egyik pékségben egy fánkot, persze Domi egyből kiszúrta, hiába próbáltam úgy elrakni, hogy ne lássák meg (ebéd előtt voltunk…, nem azért mert irigylem tőlük:) )Így nekik is kellett venni valami kevésbé csokis péksütit. A játszótéren Marci nyugodtan aludt, gondoltuk egy-két pillanatra szem elől lehet téveszteni, de mire odanéztünk, újabb nagy meglepetés fogadott minket. Marci szépen előkotorta a babakocsi végébe rakott kalácsot, kiszedte a zacskóból, és vidáman, jóízűen rágcsálta!!! Még a rugdalózója is tiszta csoki volt. Marcika is az anyjára ütött. Újabb Gombóc Artúr a családban:) Bezzeg az almaetetés nagy sírásba torkollott… Minden falatot kiköpött. Este a két nagyobb Jocó papával és Maja mamával még uszodába ment.
Egy kis hiszti a játszótéren
Pénteken a Fityei mamánál ebédeltünk. Ahhoz képest, hogy Ildi korábban akart indulni, ebéd után tudjanak majd itthon aludni a gyerekek, épp hogy beestünk délre… Hédi nem akart ebédelni, inkább a pipiket akarta etetni fűvel. Utána szabad utat kaptak Dédi mamától, hogy kukoricával is etessék őket. Nagyon tetszett nekik, egy hétre elegendő élelmet szórtak ki a csirkéknek… Domi még „vegyes salátát” is csinált nekik, egy kis fű, megszórva egy kis kukoricával, újabb réteg fű és így tovább… Jól összekoszolták magukat. Azért a nagy munkában mind a ketten megéheztek, megettek négy palacsintát! Hazafelé mind a kettő elaludt, Szabi örömére, Ildi bánatára (Hédi nem ébred föl arra, hogy kiveszik a kocsiból, Domi igen…). A délutáni alvás után könyvtárba mentünk Szabival, Domival és Hédivel. Az indulás megint nehézkes volt, Domi a háromkerekűvel akart jönni, amin még nem ér le a lába. Ahhoz meg egyikünknek sem volt kedve, hogy a könyvtárig tolja meg haza… Amíg Szabi nézelődött és könyveket választott, addig én mesét olvastam nekik, ami Hédit teljesen lekötötte, Domit semennyire… Így elkezdett rohangálni, Hédi persze egyből utánozta, olyanok mint a kis majmok, lökdösték a könyveket, leszedték őket a polcokról, én meg nem győztem utánuk visszarakni mindent. A szép szóból sem értettek, a fenyegetésből sem:), úgyhogy végül megkerestük Szabit. Hazafelé is hisztisek voltak. Nem tudom mitől ilyen ingadozó a hangulatuk. Egyik pillanatban még vigyorognak, következőben meg már visítanak... Mindenesetre az idegeimet kicsit megtépázták ezzel a könyvtárosdival, még nem tudják teljesen megbecsülni a könyveket.
A másik ilyen dolog, hogy pl. a Dédiknek szinte semmit nem engedtek. Ha le kell venni az utcai ruhát, vagy bilire kell ülni, akkor csak Anya!, ha anya nincs, akkor talán apa is jó,vagy esetleg Jocó papa… de más nem… A biliről jut eszembe, hogy folyamatban van a leszoktatás a pelusról. Hédinek még kicsit többször fordul elő „baleset”, és maguktól még nem sokszor szólnak, hanem kérdezgetni kell őket. Egyik este Hédi szólt Szabinak,de ő épp szoptatta Marcit, így hozzám küldte, én meg épp Ildivel fürdetettem Blankát (vagyis én csak néztem, és ugrásra készen álltam, ha kell adni a törölközőt a végén), szóval jön be Hédi, hogy pisilni kell, én meg mondtam neki, hogy menjen Szabihoz:D Mind a ketten elküldtük szegényt, de nagyon ügyes volt, megvárta míg rákerült a sor:).
Marcika nagyon jókedvű kisfiú. Egyik nap volt csak valami baja, akkor senkinek a kezében nem volt el hosszabb távon (Maja mama ilyenkor Marcellának hívja:) ). Ha valami baja van, azt panaszkodós hangon jelzi, de egyáltalán nem úgy, mint Hédi anno, hogy egyből a síráshoz folyamodik. Nemcsak anya jó neki, más kezében is jól elvan. Már nagyon kúszna, egyelőre otthon még nem mutatta meg mit tud:) De azért a szivacsról már simán leforog a földre. Blanka is nagyon tetszik neki, ha mellé raktuk aludni, figyelte egy darabig. Domi nagyon finoman tudja őket simogatni, Hédi még elég durván bújik oda Marcihoz. Nagyon tetszett neki Ildi által egy kartonpapírra rajzolt és kivágott mosolygós arc, amit a játszószőnyegre kötött fel Blankának. Marci kicsit megcsócsálta. A függönnyel is jól elszórakozott, bár mikor már teljesen belegabalyodott, akkor segíteni kellett neki.
Hédike még mindig nagyon szószátyár. Egyik este nem akart aludni, így Szabi megengedte, hogy befeküdjek mellé és beszélgessünk. Mindenfélét kérdezget. A kedvencei a ki hol lakik és kinek mi a teljes neve. Mondtam neki, hogy suttogjunk, mert ha anya meghallja, hogy még több mint fél óra után is ébren van, akkor mérges lesz, de erre csak még hangosabban kacagott és kiabált. A mondókákat, dalokat is kívülről fújja, és az újakat is nagyon gyorsan elsajátítja, pl. az Orgona ágát anyák napjára. Ha megyünk az utcán akkor is gyakran dalra fakad:)
Lsd. Szabi Anyák napi bejegyzését:)
(További képek majd később vagy Szabi légyszi rakj fel párat:) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése