Gyereksziget I. és sokadik egy hét Szabiékkal:)

Végre szerencsével jártam munkakeresésben (legalábbis akkor még azt hittem), így Szabiékhoz „költöztem”:) Egy nappal korábban érkeztem, hogy Szabi be tudjon menni gyerekek nélkül az egyetemre megbeszélni a főnökével a továbbiakat (lsd. Szabi ovis bejegyzései). Nem volt sok időt távol, és mivel Marcika áldott jó természetű kisfiú, így nem is lett volna semmi baj, ha nem félek egy pillanatra is egyedül hagyni Hédivel. Néha nagyon féltékeny tud lenni Marcira, ilyenkor nem túl finoman közelít/nyúl hozzá, vagy irigyen elveszi (kikapja) a játékokat a kezéből. Azért túléltük Anya távollétét:)

A délutánok, esték nagy részét a háznál töltöttük. Szorította Szabiékat az idő a kőművesek meg egyéb munkások érkezése előtt. Hédi eljátszott egy kis földkupacon, vagy éppen rosszalkodott (csapkodta a poros ágyat, tiltott helyen járt), Marci kézben volt vagy aludt.

Vasárnap a Gyerekszigeten jártunk, szerencsére a vihart a villamoson/HÉVen utazva éppen megúsztuk, minket már napos idő fogadott. Hédi felcímkézése után (ha elveszne arra az esetre:)), az állatsimogató felé vettük az irányt, ahol Hédi röfit akart látni. Először csak kerítésen kívülről lehetett nézni őket, addig Hédi barátkozott a kutyusokkal. Igencsak fél tőlük mióta megugatta egy kutya. A gyakran járt útvonalakon azt is tudja hol laknak, így pl. a házhoz vezető úton vagy az utca másik oldalát kell választani, vagy cipelni kell addig kézben. Azért, ha látja, hogy egy kutya tényleg barátságos, erőt vesz magán és turbó mozdulattal megsimogatja, majd távolságot tartva figyeli a reakcióját. A többi háziállattal már bátrabb volt, pedig valljuk be a ló vagy egy tehén sokkal nagyobb nála, így az ember azt gondolná, hogy félelmetesebb is.

Míg Hédi anyával és apával közelebbről tanulmányozta az állatokat, addig én Marcira vigyáztam, és cuki képeket csináltam róla.:


Majd belefutottunk egy improvizációs zenekarba, akik éppen a vattacukort és a fagyit foglalták dalba. Szerintem jópofa volt, Szabiéknak annyira nem jött be. Majd következett egy kis ugrálóvárazás, illetve vonatozás. Utóbbinál természetesen Hédi volt a masiniszta, anyukája kiharcolta, bár csak egy „ellenfelet” kellett legyűrniük érte:)


Jöhetett a régóta vágyott pöttyös kendőért a sorban állás. Én inkább bevállaltam a babakocsi őrzését, és bevonultam egy árnyékba, ahol persze egyből betaláltak Zepteresek, persze ezt már csak utólag tudtam meg:).
Egy fotó a hajókázás előttről, és a hajókázásról:



Volt egy stand, ahol azt hittük igazi pöttyös rudit lehet készíteni, mint kiderült csak sólisztből formáltak valami túró rudi hasonmást a gyerekek. Tibi csinált egy pöttyös szélpörgettyűt, és mentünk tovább.
Az ugrálórészben sajnos csak három év fölötti gyerekeket engedtek be, így fájó szívvel visszamentünk a kicsiknek fenntartott helyre, ami legyünk őszinték nem egy nagy was ist das a másikhoz képest… Én Marcival lepihentem a Nestléseknél, Tibi pedig elugrott finomságokért. Mivel Marcika már elég éhes volt akkor, így megkóstoltattuk vele a frissen facsart narancslevet, és nagyon ízlett neki! Csak úgy tepert érte:). Egy fél pohárral simán megivott.



Utána következett a Halász Judit koncert, ami szintén nem az én ízlésemnek való, úgyhogy inkább ismét a babakocsit választottam, míg Szabiék előrébb álltak a gyerkőcökkel. Szóval erről nem tudok nyilatkozni, hogy tetszett nekik:)


Majd haverkodás a Nestlés kék macival,

illetve utolsó programként indulás előtt a Tündérkert bébi játszóházat választottuk. Hédi szépen eljátszott egyedül, mi addig lepihentünk.

Tibi aggódott, hogy biztosan nagyon unatkoztam egész nap, de itt is megnyugtatlak, hogy nem unatkoztam, csak már nagy vagyok ezekhez a programokhoz:) És kiolvastam a nemzetiket, szóval nem volt hiábavaló nap :)
Hazafelé megálltunk a Nagyi palacsintázójában, majd közös fotózás következett, persze jó kép nem sikeredett, mert két gyerek és két felnőtt sosem néz egyszerre a kamerába:) Na, jó bevallom az utolsó képet, ahol mindenki odanéz, én rontottam el :)

Hétköznap sajnos nem sokat láttam a gyerkőcöket, bár Hédike minden este „megvárt”. Tibi nagy bosszúságára sajnos nem egy korán fekvő típus a Hédi. Szerintem egy kis duracell nyuszi, későn fekszik, korán kel (olyan mint apukája:D ), és napközben sem sokszor alszik. Mindent kitalál, hogy ne kelljen aludni még:) Már azt hittük, hogy alszik, amikor kopog a kisszoba ajtaján, hogy apa pisilni kell, és nem egyszer eljátssza ezt egy este:) Vagy ilyenkor bejön a szobába, és beül az ölembe, nézni hogy mit csinálok. Imádja az msn-enem a smile-kat, a nevető kutyás jelemen mindig jól szórakozik. „Mit csinál a kutyus?”
Pénteken kérlelt, hogy ne menjek dolgozni, maradjak otthon, kívánsága végül félig teljesült, még el tudtam tőlük köszönni, mielőtt hazaindultak volna Kanizsára. Hogy aztán Domival olyan sikongatást rendezzenek a házban, hogy csak na. Nem emlékszem mit kiabáltak a legmagasabb hangjukon, de mikor leértek a lifttel, én még akkor is hallottam a 8.-on:D

Ovi ügy 3.

Minden jó, ha jó a vége. Persze még közel sincs vége a dolognak, de a héten már két biztató jelet is kaptam ez ügyben.

1. Höltzl Hédi nevét nem láttam az elutasítottak listáján, mert persze először azt néztem végig :) Nem vagyok ennyire pesszimista, csak az óvodavezető beiratkozáskor azt mondta, hogy biztosan oda kerül. Helyette előjegyezték! Ami azt jelenti, hogy majd a 3. életévének betöltése után döntenek sorsáról helytől és ki tudja még mi mindentől függően. Mivel elvileg nyitnak egy óvodát a körzetbe, és oda még nem vettek fel senkit?! (feltételezem, mert oda nem lehetett jelentkezni), így kell hogy maradjon férőhely. Talán az előjegyzettek oda kerülnek, mert ők később töltik be a 3. életévüket, úgyh. ráérnek még addig a felújítással!? Ezt a 3 éves dolgot se értem teljesen. Itt a kerületbe minden óvoda úgy ragaszkodik a 3. életév betöltéshez, a Domi, aki tegyük hozzá csak 1 nappal idősebb a Hédinél, mehet szeptembertől oviba. Pedig a Hédi alváskor se pisil már be, folyékonyan, érthetően beszél, az evés mondjuk továbbra is gyengébb pontunk. De az biztos, hogy sok szempontból lehet, hogy fejlettebb, mint egy nála 3 hónappal idősebb gyerek. Én amúgy nem az új oviba szeretném vinni a Hédit, még ha teljesen új is lesz, mert a bölcsi a Bükköny óvoda mellett van, ahova eredetileg beírattam és bizakodom, hogy a Marci előbb-utóbb oda fog járni.

De ebbe sajnos még mindig sok a ha és a kérdőjel. Bölcsődei eredményhirdetés után erőt veszek magamon, és nyomozásba kezdek.

2. És akkor a bölcsődéről is essen néhány szó. Már hetek óta lesem a háznál a postaládát, hogy nem értesítettek-e felvételi eredményről. Múlt héten felhívtam a Egyesített Bölcsődei Intézményt, mert idei évtől már központosítva van a felvételi. Közölték, hogy elbírálás csak június közepén lesz, azt követően pedig postán értesítenek. És láss csodát, tegnap felhívtak a Fonyód utcai Bölcsődéből (mégis csak a bölcsőde dönt?), hogy akarjuk-e még a bölcsődét. Mondtam, hogy természetesen akarjuk, de a Hédit úgy néz ki januártól felveszik az óvodába. De ha csak egy férőhely van, akkor válthatnák is egymást a csemetéink, ahogy a Manócska Magánbölcsődénél terveztem. A nő először azt mondta, hogy megpróbálják megoldani Hédi elhelyezését, majd felvilágosodott, hogy van még egy gyerek. Kicsit elbizonytalanodott, és mondta, hogy a héten még megkeresnek. Szerinte a Marci még nagyon fiatal, és januárba is még nagyon fiatal lesz. A kérdésem már csak az, hogy akkor miért lehet 20 napos kortól beíratni csecsemőket és régen, hogy boldogultak azzal a rengeteg 1 év alatti babával. De a fő, hogy van remény.

3. Újabb lehetőség. Nyílt a háztól pár percre egy úgynevezett Kacor Családi Napközi. 7 férőhelyes, de viszonylag "baráti" árral (63 500 Ft), ahova 1-6 éves gyerek járhat. Baráti, mert kijön a GYED-emből. Ideiglenesen, néhány hónapig ezt is el tudnám fogadni. Mondjuk nem a legideálisabb, hogy 1 és 6 éves gyerek is járhat ide, totál más igényekkel. Nagy hátránya még, hogy nincs saját kertje, játszótérre járnának...

Azért remélem legrosszabb esetben a Manócska Magánbölcsődébe tényleg bekerülünk, nem csak egy légből kapott ígéret volt. És nem kell ilyen-olyan családi napközikbe íratnom egyiküket se.

Mert abból tényleg rengeteg van. Tömegesen nyílnak újak és újabbak. Borzasztó, hogy micsoda biznisz lett ez Budapesten. Értem, hogy az önkormányzatnak így olcsó, de szerintem nem a pénztárcának kellene meghatároznia, hogy a gyerek milyen ellátást kapjon.

Jelenleg így állunk a dolgokkal. Remélem 1-2 héten belül pontot tudok rakni az ügy végére legalább januárig.

Ja és majd elfelejtettem. Bélánál zöld utat kaptam a félnapos bent létre. Csupán két diplomázót kell irányítgatnom, és áprilisig legalább egy megírt tézist felmutatnom. Illetve még nyilván ott vannak az impact faktoros cikkek, amin már egy pár éve dolgozom csekély eredménnyel. De mi ez nekem, ha így több időt tölthetek a vidám kisfiammal és a szeretetre éhes nagylányommal.

Márpedig csodák még igenis léteznek:) Folyt. köv.

Marci tovább száguld

Kicsit késve, de csak beindult Marci is. Nem volt haszontalan anyu karácsonyi vétele. Az oroszlános játszóív beváltotta a hozzá fűzött reményeket és elég motivációt jelentett kicsi fiamnak, hogy érdemes legyen függőleges irányba is elmozdulnia. Azaz tegnap bemutatta legújabb tudományát, kapaszkodva feltérdel és ebből a helyzetből a két lába közé be is tud ülni. Rendkívül örül neki, élvezi, hogy új szemszögből is láthatja a világot, játékait, és hogy végre ő is tudja zenéltetni az oroszlánt. Látszik rajta, hogy rendkívül büszke magára és persze mi is azok vagyunk rá :)

Dolgozzatok legények

Tegnap este ékes bizonyítéka volt, hogy Hédi, Domi bizony szerepjátékozik. Háznál voltunk, Tibi konténert pakolt, pontosabban a sittet talicskázta a konténerbe.

A gyerekek is "dolgoztak". Hátul a felhalmozott földkupac tetején játszottak. Gyűjtötték az összetapadt földlabdát, és hordták, dobálták le róla. A kicsi kocsit is fel vonszolták, majd pakoltak bele földet, arrébb tolták, kiborították. Közbe meg mondogatták, hogy dolgozunk, sokat dolgoztunk, elfáradtunk. Aztán leültek mellénk, hogy elfáradtak, kis pihi, de csak imitálásként, és mentek vissza a dolgukra.

Közbe még mondókáztak is, sajna felvenni nem sikerült:

Dolgozzatok legények, holnap lesz a vásár, kifizetlek Benneteket, ha eljön a császár.

Ami a nagy meglepetés volt, Domi is tudja, egyedül elmondta a Hédi szónoklata után.

Bár már akarok a Hédiről is egy külön, de fogalmam sincs mikor jön össze, inkább leírom ide. Nagy mondókázó, énekes még mindig. Már néhány verssel, dallal engem is túlszárnyalt. Hihetetlen, ahogy szívja magába a mondókákat, énekeket hosszúságtól függetlenül. Ha pl. könyvet olvasunk, szinte mindenről eszébe jut valami, és elmondja, elénekli. Ezt bizonyítja, hogy a munkáról még ez a kis mondoka is beugrott neki, annyira oda illett. Annyira cukik voltak, ahogy teljes beleéléssel "dolgoztak". És amilyen komolyan mondták, hogy nagyon sokat dolgoztunk. Aztán, ahogy a Domi előadta az apjának.

Hédi pedig este elmesélte, hogy azért dolgozott, mert a Domi is. És holnap nem dolgozik, mert a Domi nem lesz ott a háznál :)

Újabb oltás

Most a Marci volt a soros, hogy megkapja az aktuális védőoltást. Nevezetesen a 2. Prevenar oltását adták be neki, ami pneumococcus ellen védi meg. Szegényem elég álmos volt, pont elaludt volna, amikor beértünk a rendelőbe. Nem nyafogott nagyon, de nem volt olyan vidám legény, mint általában.

Én a súlyával is elégedett vagyok: 6540 g. 300 g-ot hízott 1 hónap alatt, szerintem elég jó, főleg, hogy még mindig 95 %-ban anyatejen él. A védőnő szerint meg csak nyúlik: 70,5 cm. Foga még mindig nincs, de a doki szerint sincs még ok aggodalomra. Azért én már egy ideje várom, hogy mikor bújik ki az első kis fehér tüske.

Az oltás olyannyira nem viselte meg, hogy du. először láttam az ajtóba felbukkanni a kis buksiját. Úgy belejött a kúszásba, hogy simán megtette a szobányi távot.