8+1

A héten sajnos nem kellett mennem dolgozni,de azért kíváncsi voltam, hogyan sikerült Ildiéknek összeszokni Szabiékkal.
Szerda estére Blanka és Domi is belázasodott, így jobbnak látta Ildi, ha Domi nem megy oviba már a héten. Szerencsére anyunak és mamának köszönhetően főznünk nem kellett. Domdom rajzolt, pötyizett, társasoztunk majd a kicsik elöl próbált mindent eldugni. Egyik délelőtt a wc-be rejtette a kiszemelt játékokat. Majd Ildi megunva az irigységet, felrakta a szekrény tetejére. Amit persze a munkából hazatérő Karcsi nem tudott, és kérésre visszaadta neki. Volt is vita, Ildi közölte, hogy bármilyen játékot akar neki adni, előtte meg kell kérdeznie:) Domi remek tanítómestere Marcinak:) Ha meglátja, hogy Blanka nyúl valamiért, azonnal megy oda és kikapja a kezéből. Vagy ha felemelem Blankust, máris jön és csimpaszkodik kis nyávogással kísérve, hogy vegyem fel őt is. Mondjuk, azt meg Blanka nem szereti, ha mind a kettőjüket tartom. De ugyanígy Szabinak is, ha Hédi ül az ölében, máris megy, hogy kisajátítsa az anyját. Pedig nagyon imádja egyébkéntBlankát. Folyton ölelgetné, puszilgatná (ami inkább még harapás), simogatná. Legtöbbször hátulról támadja le, és szorosan öleli a nyakánál fogva. Szóval résen kell lennünk:) Blanka már akkor elkezd sírni, ha látja, hogy Marci közeledik felé, vagy gyorsan próbál máshova elmászni.

A hét legszebb pillanata az volt, mikor Marci kimondta a nevem!:) Kétszer is!:) Ildi adott neki valamit, hogy hozza oda nekem, nyújtotta és tisztán mondta, hogy Linda:) Sajnos, azóta nem gyakorolja, mert egyelőre majdnem mindenkit és minden állatot is cicáz. Sőt, puszit is kaptunk tőle aznap. Kérésre is ad bárkinek:) Szereti, ha örülünk neki:) (Még akkor sem tudok rá haragudni, mikor a földre ejti a gépemet… „Marcika miért csináltad ezt?” ártatlanul néz, megrázza a fejét, majd motyogja, hogy nem, nem és elvonul a bűntett helyszínéről:D )
Domi meg egy kis harci kakas. Ha valamit nem akar odaadni, akkor ilyen fura hangot ad ki. Mint egy állat, aki védi, ami az övé. Blanka meg ezt tanulja el tőle, Donald kacsás hangon próbál utána kommunikálni:)
Marcikának könnyű örömet szerezni, egy kis édességgel és rágcsával bármikor le lehet kenyerezni. Imádja a túró rudit, a waffelt (csütörtökön Tibi ismét kitett magáért) és mint kiderült a pattogatott kukoricát is. A csütörtöki moziból maradtat eszegettük Szabival, Marci is jött oda, teljesen meglepődött, mikor nyújtottam neki a dobozt, hogy vegyen ki magának, amennyit csak akar, fülig ért a szája. Imádom továbbra is:)

Pénteken Domi volt a „buktám”. Segédkezett a főzésnél (olyan, mint Hédi, tűkön ül, hogy mit segíthetne), és a kukta helyett így nevezte el magát.

A kuktáról eszembe jutott, hogy sokszor azon vesznek össze, hogy ki micsoda. Kedvenc viccük, hogy valakit le”kukapapáznak”. Ilyenkor megy a huzavona, hogy „te vagy a kukapapa” „nem én vagyok a kukapapa”. (Aki néha láthatatlan is, és általában az ember kezén van:) ) Persze ez így leírva nem olyan vicces, de élőben imádom hallgatni ezt a szócsatát. A másik, amit imádok, és még provokálni is szoktam Hédit, hogy többször is elismételje, mikor valakinek azt mondja, hogy „nem tudtad Ildi, Linda, apa stb., nem tudta a Domi, hogy…” és ezt olyan imádnivaló hangsúllyal mondja. Mondjuk Domi meg továbbra is alkalmazza az anyja által használt „fenyegetéseket” felnőtteken:) Egyik nap azt mondta, hogy be leszek zárva a Wc-be:D Hédi pedig úgy szokott magyarázni, hogy a mutatóujját felemelve és kicsit begörbítve rázza a kezét:) Ezeket a mozdulataikat, szavaikat remélem sosem felejtem el:). Kár, hogy a fényképek nem adják vissza. Vagy mindig készenlétben kellene lennie egynek, hogy mindent meg tudjunk örökíteni.

Esténként a négy lurkó már együtt szokott fürdeni a nagykádban. Blanka egyelőre kevésbé élvezi. Marci ott is letámadja meg elveszi a játékait. Vagy csak szimplán poénból kinyitják rá a csapot (mert Linda már kihűlt a víz! vagy nagyon meleg a víz!= by Hédi) Hiába ültetjük őket a kád két különböző végébe, Marci mindig Blanka mellett köt ki:)




Szombat reggelre végre megérkezett a várva várt hó is. Ugyan aznap nem tartottam velük szánkózni, de vasárnap már igen. A közeli vasúti töltéshez mentünk, ahol akkora lejtő van, hogy azért a nagyok még élvezhessék a csúszást (Marci és Blanka pont akkor aludt, így Ildi őrizte álmukat). Az elején még egyedül kapaszkodtak vissza a tetejére, de Domi hamar rájött, hogy sokkal jobb, ha Tibi felhúzza:) Nagyon tetszett nekik. Hédi főleg azt élvezte, ha a lankásabb pályán mentek, Domi meg a meredekebbet.




Hazafelé átvette a munka nehezét Tomasz, ő húzta őket:) Bár Hédi az elején még sétált, meg is kérdezte Domit, miért nem sétálsz? Nem is értette a kérdést, hogy miért kellene neki a lábán mennie, mikor van, aki húzza. Értetlenül nézett Hédóra:) Persze mire hazaértünk addigra eléggé átfagyott, főleg a lába ugye (no séta…), így csak ült az ölemben és várta, hogy felmelegítsem a talpát. Imádom mikor nem az a kemény kisfiú, amikor nem harci kakas:) hanem bújós, aki igényli a simogatást, a közelséget, a szép szavakat:) (Elég nehéz nem kiabálni vele mikor egész nap irigykedik:)).

Egyik este a farsangi arcfestést is kipróbáltuk. Vagyis inkább csak Ildi rajzolt zebracsíkokat rájuk. Egyelőre kevesebb, mint több sikerrel, de talán jövőhétre tökéletesíti. Majd indiánná változtak a kis rosszcsontok. Hédinek ilyen a csííííz-e. Grimaszol nagyon durván:)


Esténként szeretek eljárni, mert napközben mindig kicsit besokallok tőlük. Mondtam ezt egyik nap Ildinek, mikor kérdezte, hogy van-e programom. Mint kiderült Ildinél is néha elszakad a cérna, csak neki nincs lehetősége esténként elmászkálni:) Egyébként meg kezdek teljesen beléjük szerelmesedni, már ha ilyen lehetséges:) Hamar elmegy a kedvem a gyerekjátékoktól napközben (annak ellenére, hogy a játékok tárháza egy bolt kínálatával vetekszik), mégis hiányoznak már öt perc után. Szerintem nagyon jót tesz a gyerekeknek, hogy együtt laknak. Szeretem őket „kívülről” nézni, amikor nincs szükségük felnőttre, csak látni, hogy milyen boldogok, nevetnek, kacagnak, cseverésznek (és sajnos ezt sem adja vissza a fényképező…). Habár mást szoktam mondani, de olyan jó a hangjukra ébredni és nem az ébresztőt nyomkodom tízpercenként (azt már kevésbé mikor már reggel 5-6 felé kukorékolnak). Szeretem, mikor Marci alvás előtt benéz hozzám, kicsit turkál a cuccaim között, vagy csak odabújik, majd kitotyog a szobából. Vagy pl. most a hétvégét is ott töltöttem, az ébresztőm Domi volt, aki ott felejtette a duplos virágokat előző este, így teljes erővel nekirohant az ajtónak (azt hitte nyitva van?), persze lepattant róla, következő körben már a kilincset is sikerült eltalálnia:D. Kicsit meglepődött ugyan, hogy valaki alszik még olyankor, vagy csak az volt a baja, hogy szerinte azt a szobát ő kapta Szabiéktól, nem aludhatok ott:D (Marciét:) )
Ezeknél jobban már csak azt várom, mikor egy oviba járnak majd, és néha én mehessek értük:) Remélem lesz ilyen:)

Fülsapka

Tegnap eszement áron, de sikerül beszerezni a fülsapkát. Most várjuk tőle a csodát :) Amennyi öntömjénező papírt mellékeltek hozzá, még magasabbra tettem az elvárásokat vele szembe. Egyébként nagyon cukik benne a gyerekek. Hédi se akart kimaradni belőle és ráerőltette a fejére :). A meleg ártani nem árthat, egyetlen hátránya csak, hogy nagyon körülményes a melegítése. Reméljük használatával tényleg elkerülhetjük a fülgyulladást.

Marcika beteg - László Kórház

Ha van olyan, hogy Hédike beteg, akkor Marcika se maradhat ki a buliból :( Amikor pár nap kihagyás után, hétfő éjjel Hédi erősen köhögött, folyt az orra és erős hőemelkedése volt, már kezdtem félni. Nem őt féltettem, persze annak se örültem, hogy ő beteg lesz, de valahogy neki sokkal jobb az immunrendszere, mint a Marcinak. Könnyebben gyógyul, hamarabb legyőzi a kórt, nem jelentkeznek olyan rossz tünetek (pl. magas láz, fülfolyás) és nem utolsó sorban idősebb még ha csak picivel is. Féltem, hogy nehogy elérje Marcit és főleg ne a fülét. Nem akarom, hogy ő is megsüketüljön, mint én. Ráadásul a héten még a Szent László Kórházba is el kellett jutnom vele, még hozzá egészségesen. A gyerekorvosnak se tetszik, hogy egy hónapon belül kétszer folyt a füle, így beutalt minket, hogy nézzék meg ott alaposan. Itthon kész patikával rendelkezünk, bár már ciklikusan jönnek vissza a gyógyszerek, mert annyi van itthon. Pedig utálom a gyógyszereket és erősen szelektálom is, hogy mikor mit adok be. Hédinél egy hét alatt két vírust küzdöttünk le, egy hasfájóst (köhögés miatt a mellkasfájdalom a pocakjába sugárzott), majd egy fülfájósat. Péntekre, amikor itthon tudtam én is maradni, hogy elvigyem Marcit a talán az ország legjobb fülészetére, elkezdett kicsit köhögni. Ha már itthon maradtam, akkor elvittem őket (Hédit is, lásd Linda bejegyzése) a világ végére, hogy az okosok megállapítsák, mi is lehet Marci baja. Vesztenivalónk nem volt, max. egy potyautunk.

A kórház környéke totál lepusztult, az épületről nem is beszélve, ráadásul nem is volt gyerek részleg. Szóval elkeseredtem, hogy hova is lettünk küldve. Hamar behívtak minket, szerencsére az eszközök (mikroszkóp, tympanogram) modernek voltak és a doki is kedvesen viselkedett velünk (ruha teszi az embert :D).

Marcinak szerencsére nagy baja nincs, ép, normál hallójárata van. Ez a doki is arra jutott, mint a Dúl, hogy Hédi hozhatja haza a betegségeket, amit a Marci megszenved. És az ő javaslata, hogy Hédi ne járjon bölcsibe és akkor Marci se lesz beteg. Mint a vizsgálat végén kiderült, azt hitte terhes vagyok, mert kismama szoknyába mentem (gondolom ezért nem fogta fel, hogy nem én vagyok otthon a Marcival, és Hédinek miért kell bölcsibe járnia), még a Marcit is fel akarta öltöztetni, hogy segítsen :D

Persze ezek után a gyerekorvos is azzal jött, hogy a Hédi ne menjen bölcsibe február végéig. Úgyh. most teljesen elbizonytalanodtam, hogy jól döntöttem-e, hogy szeptembertől visszamentem az egyetemre. Bár Ildinél és Lindánál tudom, jó helye van Marcinak, Hédi pedig ahhoz képest, hogy nem akart ma bölcsibe menni, rögtön belevetette magát a játékba, úgy kellett szólni, hogy a puszimról megfeledkezett, mégis most úgy érzem a Marcinak ártottam ezzel. Jár az agyam, hogyan oldjam meg Hédi itthon maradását. Mert ha februárig nem viszem Hédit bölcsibe, tuti nem tartják fent nekünk helyet. Ildire nem ruházhatok még egy gyereket. És bár februártól nincs ösztöndíjam, azaz akár itthon is maradhatnék, de akkor a PhD-mról is elbúcsúzhatok. Marcinak szüksége van rám, de 4 óra távollét csak nem viseli meg ennyire, utána úgyis hozzám van nőve. Hédi bár imád velünk otthon lenni, és nehezen szánja rá magát az indulásra, de tudom, ott már jól érzi magát. Ha Marcit kis ideig meg tudnánk óvni a betegségektől, előbb-utóbb találkozni fog velük és mi garantálja, hogy akkor jobban fog reagálni rájuk. És nem utolsósorban, ha Hédit ki is venném, itt lesz a Domi is, aki legalább akkora vírusgazda. Szóval most rágódom, hogyan lenne a legjobb. Melyik lenne a legjobb megoldás. Minden marad a régiben, reménykedünk, hogy többet nem lesz a füle beteg vagy lemondok a terveimről a biztosabb, de közel se biztos jelen és a bizonytalanabb jövő érdekében. És az a baj, hogy ez se lenne garancia arra, hogy Marci többet nem lesz beteg, nem szed össze valamit itt-ott, mert burokba sajnos nem tarthatom.

A fülésznek ami jó ötlete volt viszont, hogy vegyünk fülsapkát, úgyh. most megpróbálok egyet beszerezni és melegíteni a fülét, hátha segít megelőzni egy újabb fülgyulladást. Említette továbbra az orrmandula kivételét, de még túl fiatalnak tartja hozzá a Marcit, javasolt életkor 2 év, de minimum 1,5 éves koráig húzzuk ki. Bár én kétszer már túléltem ezt a műtétet, azért szeretném megkímélni szegény gyereket tőle. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül van ott az a mandula.

Marci amúgy hétvégére belázasodott. És bár már kifelé menőbe van, a doktor bácsi hörghurutot állapított meg, felírt neki egy kisebb gyógyszertárat, amit most nagy ijedtségembe be is fogok adni.

A bölcsibe pedig szerencsésnek tituláltak bennünket, hogy ilyen ritkán betegek a gyerekek. Pedig szerintem november óta szinte kimaradás nélkül valamelyik az, ha az orrfolyást is annak vesszük. De ezek szerint lehetne rosszabb is a helyzet.

Gondolkodási időm pedig még van, hogyan tovább, mert a héten muszáj dolgoznom, ha piros hó is esik, jövő hét pedig síelés.

Hédike beteg

Sajnos a héten ismét összeszedett valamit Hédó. Kedden délután lázasan ébredt a bölcsiben. Szabiék szerencséjére épp Pesten voltam, így nem kellett a munkából kimaradniuk. Habár a Marcit vállaltam át két napra Ilditől, így végül két gyerek jutott nekem. Elérkezett a rettegett feladat, egyedül a két gyerekkel. Amit sikeresen abszolváltam:)
Szerda reggelre Hédinek már semmi baja nem volt, így nem volt sírás, se anya után vágyakozás (na jó, utóbbi egyszer-kétszer elhangzott…). A reggelt a padlástéren kezdtük. Elég nagy tér van a vasúti pályának, és a sátras alagútnak (nem tudom mi a neve), így egy-másfél órát simán eljátszanak fent. Marci hamarabb megunja, hogy Hédi nem engedi becsatlakozni (rombolni). Hédi főleg azt játssza, hogy alszanak vonatok:) Marcival addig a telefonommal játszunk, vagy csak pihengetünk az ágyon. Nem, nem lehet megunni, hogy hozzámbújik, hogy befészkeli magát az ölembe:) (És ahhoz sincs szívem, hogy megtiltsam nekik, hogy az új telommal játszanak. Hédi nagyon szereti a csengettyű nevű alkalmazást, napi többször is elindíttatja a Hull a pelyhest, a Jingle bells-t meg énekelnem kell).
Kedden hamar elaltattam Marcit, így Hédi választhatott, hogy mivel töltsük el a csak vele foglalkozom időt. Gyurma és duplo mellett döntött. Duplóból egy olyan házat építettünk, amin se ablak, se ajtó, mert még mindig fél a farkastól. Hiába mondom neki, hogy a városban nincsenek farkasok (kérdeztem hol van ez a ház, amit építünk, nálunk, vagyis ahogy Hédi mondja: Dunaiváros:) ). Lehet, hogy mostantól majd a rókáktól fog félni, mert meséltem neki, hogy azok inkább előfordulnak a településeken, Pécsett sokszor láttam a városban meg egyszer Balatonon is volt a víznél, ahova járunk fürdeni:)
Mikor hazaért Szabi Hédit próbálta altatni, én meg főzni Marcival… Hihetetlen, hogy milyen erő van bennük. Nem tudtam egyszerűen főzni tőle. Odaállt a konyhapult és közém, elkezdett tolni és lökdösni, hogy ne az ebédet készítsem, hanem inkább vegyem fel.
Másnap reggel elég korán kukorékoltak, de még visszaaludtak, így anya és apa nem várta meg, hogy felébredjenek. Hédi nagy hévvel mesélte, hogy azért aludt ilyen sokáig, mert nem tudott aludni a Marcitól este:D (Nem mondtam neki, hogy én meg nem tudtam tőle reggel:) ). Amíg aludtak, csináltam magunknak reggelit, meg elkezdtem az ebédet is előkészíteni. Már értem, hogy Szabi miért ilyen vékony. Gondoltam négytojásos rántotta hármunknak elég lesz… Hát nekem nem maradt egy falat sem:) Sőt, Hédi még bevágott egy fél mogyorós csigát… (hányingere is lett tőle…). Marcinak nagyon ízlenek a krémleveseim. Mi tagadás, jó érzés:) Jóízűen eszi, egyszerűen szeretem nézni közben(most már értem mamát, hogy miért szereti nézni, amikor mi eszünk).
Ebéd után már csak úgy ment Marci altatása, hogy Hédinek két Bogyó és Babócát is engedélyeztem megnézni a gépemen. Szabi kicsit később jött, de nem volt gond így sem. Vagyis utána már igen. Említette Hédi, hogy fáj a füle, de nem zavarta játék közben. Viszont Szabinak már nagyon sírt. El kellett vinni újra orvoshoz (nem nézte meg nagyon a doki, annyit fűzött hozzá, hogy ez is a vírus miatt van). Bár szerintem az is közrejátszott a sírásban, és a pénteki tapasztalatom is ez, hogy figyelemfelkeltésnek is használja Hédi, amikor valami mást szeretne csinálni Szabi (pl. takarítani). De nem csak Hédi reakciója ez, hanem Marcié is… Mind a kettő legszívesebben kisajátítani az anyját:)
Pénteken sajnos bekavartak a melóval, így Szabinak két gyerekkel kellett fülészetre vinnie Marcit. Mire szóltak, hogy mégse kell mennem addigra persze majdnem dél volt. Érdekes mikor egész nap velük vagyok, mindig kicsit besokallok, viszont ha nincsenek ott, akkor meg nagyon hiányoznak. Így átmentem Ildiékhez kicsit Blankázni:)

3 éves 3 torta

Hédi egész hétvégén vendégeket várt. Mindig kérdezte mikor jön már Jutka, Marci és Mókus (a farkastól fél, mert a Domi is, így őt nem hívta meg). És kik ők? A Télapó és Ezüstmackó mese szereplői. Nem tudom, hogy jutottak eszébe, mert a bábozás óta nem néztük meg diafilmen és nem is beszéltünk róla, de mégis időnként beugrik neki egy-egy mozzanat. Pl. Egy tüsszentés után, elmesélte, mikor a Mókus tüsszentett Hapci, Hapci és Marci egészséget kívánt a Kicsi Mókus gyereknek. Nem lehetett olyan rossz előadás, ha ilyen nagy hatással volt a 3 évesünkre.

Ha a várva várt vendégek nem is, de a Zsuzsai Dédi (Hédi így hívja, ha van Dunai, Fityei, akkor csak Zsuzsai lehet :)) megérkezett. Nem is akármivel, egy szép nagy gesztenye tortával.

Ez már a 3. születésnapi tortája, hiába 3 évesnek 3 torta jár :) Olyannyira megtanulta a gyertyafújást, hogy egy lélegzetvétellel elfújta az összeset :) Mindketten szépen lakmároztak belőle.

Marcika ismét próbálkozott az önálló evéssel, kézzel már nem is akar hozzányúlni a hamihoz. Most viszont a gyakorlást jobban élvezte, mint az evést.

Du. Tomasz érkezett hozzánk. Még jobban szívembe zártam, hiszen ő az egyetlen, aki mindig kapható egy kis társasozásra, és végre kipróbálhattam a legújabb piacolt játékot (San Fransisco) :) Tibivel sajnos kevesek voltunk hozzá. A társas tetszik, de megállapítottam, hogy többen még jobb lenne játszani vele. Várom a jelentkezőket :D

Domiék is minden nap meglátogattak Bennünket, hétfőn Tibi meg is jegyezte, hogy milyen furcsa, hogy csak két gyerek van itthon. Domival természetesen ismét meg lettek gyújtva a gyertyák :) Volt nagy rumli-lárma-kacagás-veszekedés :) De szeretem, ha itt vannak velünk.

Vasárnap pedig elkészültek a jelenlegi kedvenc képeim: