Hédike beteg

Sajnos a héten ismét összeszedett valamit Hédó. Kedden délután lázasan ébredt a bölcsiben. Szabiék szerencséjére épp Pesten voltam, így nem kellett a munkából kimaradniuk. Habár a Marcit vállaltam át két napra Ilditől, így végül két gyerek jutott nekem. Elérkezett a rettegett feladat, egyedül a két gyerekkel. Amit sikeresen abszolváltam:)
Szerda reggelre Hédinek már semmi baja nem volt, így nem volt sírás, se anya után vágyakozás (na jó, utóbbi egyszer-kétszer elhangzott…). A reggelt a padlástéren kezdtük. Elég nagy tér van a vasúti pályának, és a sátras alagútnak (nem tudom mi a neve), így egy-másfél órát simán eljátszanak fent. Marci hamarabb megunja, hogy Hédi nem engedi becsatlakozni (rombolni). Hédi főleg azt játssza, hogy alszanak vonatok:) Marcival addig a telefonommal játszunk, vagy csak pihengetünk az ágyon. Nem, nem lehet megunni, hogy hozzámbújik, hogy befészkeli magát az ölembe:) (És ahhoz sincs szívem, hogy megtiltsam nekik, hogy az új telommal játszanak. Hédi nagyon szereti a csengettyű nevű alkalmazást, napi többször is elindíttatja a Hull a pelyhest, a Jingle bells-t meg énekelnem kell).
Kedden hamar elaltattam Marcit, így Hédi választhatott, hogy mivel töltsük el a csak vele foglalkozom időt. Gyurma és duplo mellett döntött. Duplóból egy olyan házat építettünk, amin se ablak, se ajtó, mert még mindig fél a farkastól. Hiába mondom neki, hogy a városban nincsenek farkasok (kérdeztem hol van ez a ház, amit építünk, nálunk, vagyis ahogy Hédi mondja: Dunaiváros:) ). Lehet, hogy mostantól majd a rókáktól fog félni, mert meséltem neki, hogy azok inkább előfordulnak a településeken, Pécsett sokszor láttam a városban meg egyszer Balatonon is volt a víznél, ahova járunk fürdeni:)
Mikor hazaért Szabi Hédit próbálta altatni, én meg főzni Marcival… Hihetetlen, hogy milyen erő van bennük. Nem tudtam egyszerűen főzni tőle. Odaállt a konyhapult és közém, elkezdett tolni és lökdösni, hogy ne az ebédet készítsem, hanem inkább vegyem fel.
Másnap reggel elég korán kukorékoltak, de még visszaaludtak, így anya és apa nem várta meg, hogy felébredjenek. Hédi nagy hévvel mesélte, hogy azért aludt ilyen sokáig, mert nem tudott aludni a Marcitól este:D (Nem mondtam neki, hogy én meg nem tudtam tőle reggel:) ). Amíg aludtak, csináltam magunknak reggelit, meg elkezdtem az ebédet is előkészíteni. Már értem, hogy Szabi miért ilyen vékony. Gondoltam négytojásos rántotta hármunknak elég lesz… Hát nekem nem maradt egy falat sem:) Sőt, Hédi még bevágott egy fél mogyorós csigát… (hányingere is lett tőle…). Marcinak nagyon ízlenek a krémleveseim. Mi tagadás, jó érzés:) Jóízűen eszi, egyszerűen szeretem nézni közben(most már értem mamát, hogy miért szereti nézni, amikor mi eszünk).
Ebéd után már csak úgy ment Marci altatása, hogy Hédinek két Bogyó és Babócát is engedélyeztem megnézni a gépemen. Szabi kicsit később jött, de nem volt gond így sem. Vagyis utána már igen. Említette Hédi, hogy fáj a füle, de nem zavarta játék közben. Viszont Szabinak már nagyon sírt. El kellett vinni újra orvoshoz (nem nézte meg nagyon a doki, annyit fűzött hozzá, hogy ez is a vírus miatt van). Bár szerintem az is közrejátszott a sírásban, és a pénteki tapasztalatom is ez, hogy figyelemfelkeltésnek is használja Hédi, amikor valami mást szeretne csinálni Szabi (pl. takarítani). De nem csak Hédi reakciója ez, hanem Marcié is… Mind a kettő legszívesebben kisajátítani az anyját:)
Pénteken sajnos bekavartak a melóval, így Szabinak két gyerekkel kellett fülészetre vinnie Marcit. Mire szóltak, hogy mégse kell mennem addigra persze majdnem dél volt. Érdekes mikor egész nap velük vagyok, mindig kicsit besokallok, viszont ha nincsenek ott, akkor meg nagyon hiányoznak. Így átmentem Ildiékhez kicsit Blankázni:)