23-án már nem mentünk dolgozni. Elkezdtünk gyúrni a nagy napra. Sőt közbejött még néhány apróság. Pontosabban Hédinek az ajándék beszerzése. Utolsó pillanatba, ráadásul nem is volt egyszerű feladat. Mivel tavaly néhány évre előre bevásároltam duplóból, egyértelmű volt, hogy most karácsonykor is azt kapják a gyerekek. Későn kezdtem el Hédinél tapogatózni, hogy minek is örülne és minek nem. Ha megkérdeztük tőle mit kér a Jézuskától, kapásból rávágta, hogy hegedűt. De azt a kérdést csak későn tettük fel neki, hogy örülne-e duplonak. Amire persze, azt a választ kaptuk, hogy neki már nem kell duplo, mert sok duploja van. Ezen mondat hallatán egyik szemem sírt, másik nevetett. Örültem, hogy nem telhetetlen és nem kell neki mindenből mindenáron több és több. De így tudtam, hogy csak könyvet tudunk neki tenni a fa alá. A hegedűt átengedtük a Lindáéknak. Azt rögtön tudtam, hogy minek örülne még a pici lány. Egy baba hordozónak. Az utóbbi hetekbe gyakran próbálta(tuk) Marci egy régi terpeszpelenkájából hordozóvá alakítani. Emiatt már nézegettem több boltba, de sehol se kaptam, csak furcsa nézéseket. Végül adtak egy tippet, ahol tényleg árultak kisgyereknek hordozót, igaz aranyárban, de az nem számított.
A történet folytatása, hogy karácsonykor kb. 1 percet, ha volt rajta. El is szontyolodtam, hogy felesleges volt mászkálni utána, és kiadni annyi pénzt, mikor annyi (túl) sok játékot kapott, aminek sokkal jobban örül és amivel sokkal szívesebben játszik. És első nap mikor indultunk a bölcsibe, Hédi az apján kereste a sárga hátizsákját. Persze Tibinek fogalma se volt, miről beszél a Hédi. Azt kiderítettük, hogy a hordozót hiányolta, amibe tudja vinni a babáját. Úgyh. azóta minden nap felkötjük valamelyik babáját, kizárólag előre (Marci is ott szokott lógni), felpattan a futóbiciklire és így megyünk a bölcsibe. Szóval én is megnyugodtam, hogy még se volt olyan haszontalan ajándék.
23-ára célul tűztem ki a közös karácsonyfa díszítést is. Tudtam, hogy 24-én nem igen lesz rá időnk (főzés miatt), nem akartam lemaradni a díszítésről, és azt se akartam, hogy lóhalálával kelljen megcsinálni. Nálunk nem az angyalok hozták a fát, hanem közösen díszítettük fel.
23. éjjel már becsomagolva haptákba állták az ajándékok is.
24-én délelőtt főzicskéltem(tünk). Hogy korán elkészüljön a hami, nehogy emiatt is szó érje a házat. Az ebéd önkiszolgáló volt, mert úgy beszéltük meg, hogy csak estebédet tartunk.
Szerencsére sikerült mindkét nagyot elaltatni. Marcika is szundikált közben egyet.
Hédi ébredt fel előbb. Terveink szerint addig akartuk fenntartani őket, amíg minden el nem készül. Hédi szépen duplozott fent a szobánkba. Már minden készen állt az ünnepi vacsihoz. A három kicsi szépen felöltöztetve, Domika pedig még mindig húzta a lóbőrt.
Még jó, hogy csillagszóróból bevásároltunk, így vacsora kezdésig el tudtuk terelni Hédi figyelmét az ajándékokról.
Késő délután, már több, mint egy órával a beharangozott kezdés után Domi még mindig aludt, nélküle kezdtük meg az ünnepi estebédet. Mi indiait és wok kaját főztünk. Anyu pedig eperlevest és májat készített, mert nem bízott bennünk, hogy lesz vacsora.
Hédi a hami befejeztével elment egy ajándékot választani, amíg a többiek is elfogyasztják a hamikat. Persze egy nem volt becsomagolva, pont a Domié (Póni baba). Szerelem volt első látásra. Ekkor még el lehetett róla terelni a figyelmet, de a hosszú bontogatás közepette, végül ő nyithatta ki. Pár napig el nem engedte (Ildi rendes volt, mert hagyta hagy játssza ki vele magát néhány napig), ő volt a mindene, míg vissza nem adta jogos tulajdonosának. Nagyon büszke vagyok rá, mert egy szó nélkül elfogadta, hogy a Domi kapta és ha kéri vissza kell adnia neki.
Megkapta az áhított hegedűt, így rengeteget koncerteztek Domival, aki egy gitárt kapott. Közbe pedig éneklést imitálva kiabáltak. Néha még Marci is beszállt. Nagy élmény volt hallgatni őket...
Blanka is gazdagodott egy hangszerrel. Szerencsére ő még a rágicsálását jobban élvezi.
Hogy biztosan mindenki jól lakjon, Tibi waffelt remekelt. A Karcsi nagyon mohón esett neki, de a habszifon rendre tanította.
És még néhány műremek a játszadozásról. Hédi kapott egy pörgő játékot. Egyenlőre nem ugrálja át, csak körbe futkos.
Domi munkapadja hatalmas sikert aratott, az elektromos fúróról nem is beszélve. Ezt a játékot Ildiék már nem vitték haza, hogy ne utaztassák meg feleslegesen. Nálunk azóta is az egyik kedvenc.
Marcika szereti a képeket nézegetni, de a vékony lapú könyveket szívesebben. Hédi új könyvét is átlapozta párszor.
Marci az autópálya kirámolását is igazán élvezte. De egyedül nem igen játszik vele, csak ha mi is belemelegedünk a játékba.
És persze még rengeteg doboz lapult a fa alatt, amik mindegyike telibe talált és szerencsére nap, mint nap lekerülnek a polcról. Autók, fogaskerekes építő játék, fésülhető pónilovak (4 db, hogy biztos ne legyen veszekedés) stb. Három nap kellett is rá, hogy mindet megismerjük, kipróbáljuk. Karácsony végeztével pedig Kanizsára raktuk át a táborhelyünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése