Néhány napot ismét a gyerekekkel töltöttem (vagyis inkább délelőttöt:) ). Meg akartam könnyíteni Idli dolgát a költözéshez, így elvállaltam Marcit. Szerencsére már egyáltalán nem félek attól, hogy jaj mi lesz ha nagyon sír Szabi vagy Tibi után (ez egy másik félelmem volt eddig, hogy annyira bőg, hogy nem tudom megnyugtatni és haza kell hívnom Szabit a munkából:D). Nem mentem előbb sem, hogy megszokjon újra (igaz csak kicsit több mint egy hétig nem látott), mert úgy érzem már teljesen elfogadta, hogy néha én vigyázok rá. Hédinek már kicsit nehezebben ment a bölcsibe visszaszokás az ünnepek után. Mindent kitalált reggel, hogy ne kelljen mennie. Még éhes vagyok, még reggelizni akarok, Linda még olvass, közben befészkelte magát az ölembe, hátha úgy nem kell elindulnia. Ő is itthon akar maradni… Szerencsére még nem kérdezi, hogy ha a Marci itthon maradhat, akkor ő miért nem.
Néhány hete meg Hédivel maradtam otthon, mert beteg volt, elkapott valami vírust. Először azt hittük, hogy csak izomláza van, mert előző délután-este a játszóházban voltak. Aztán mire beértek a bölcsibe, az egész teste tele lett kiütéssel. Mind a két gyereket nem vállaltam be, mert nem akarom, hogy bármelyikük is úgy érezze, hogy nem foglalkozom vele, együtt meg még nem annyira tudnak játszani. (Próbáltam, Hédi gyurmázni szeretett volna, de Marci inkább csak a földre dobálta a kellékeket). Ráadásul megint betett nekem a rendelt pizza, így sok hasznom nem vette Szabi azon a héten. Több nap is otthon kellett maradnia. Hédivel jól elvoltunk. Előtte gyűjtöttem néhány ötletet, hogy mivel is töltsük el kreatívan és hasznosan az időt. Végül a festés mellett döntöttem. Ugyan Hédike nem mehetett ki az utcára, így csak én gyűjtöttem a faleveleket hozzá - amit persze más előtte le szokott préselni… -, de nekünk így is megfelelt. Festettünk rá, lenyomatoztunk vele, körberajzoltuk. Nagyon élvezte Hédi. Utána wc gurigából baglyot formáztam, azt is befestés céljából. Hédié inkább egy papagáj lett, az enyém meg egy krampusz (amit először ördögnek neveztem, de Szabi rám szólt, hogy gyerekeknek ilyet nem mondunk:) ). Azt viszont továbbra sem értem, hogy tud elaludni a bölcsiben délben… Nekem nem hajlandó sosem. Lehunyta a szemét egy pillanatra, majd felpattant és közölte, hogy ő megpróbálta… :D
Visszatérve erre a hétre. Pénteken végül Ildiék mégis átjöttek, elnapolta a dobozolást. Főleg, hogy Domi nem ment oviba a héten, így amúgy sem lett volna sok ideje rá.
Nem tudom a hegedű miért jön be mindegyik gyereknek ennyire… eldugtam, de Domi addig nyaggatott, míg oda nem adtam neki. Marci detto, azzal a különbséggel, hogy ő egyelőre csak nem hajlandó letenni (mint Hédi…).
Marci tündérpofa. Bármeddig el tudnám nézni, ahogy totyog, és közben cipel magával játékokat pl. Hédi orvosi táskáját:) Mindig egy kicsit megy, megáll, rogyaszt, vigyorog, és indul tovább. Majd odaér a kiszemelthez, belekapaszkodik, aztán nyújtja a kis kezét, hogy vegyük fel:) Blankával is sikerült végre sírás nélkül kicsit kettesben lennem:) Bár most sem tudtam igazán eldönteni, hogy sírni készül vagy nevetni. De szerintem ő maga sem:) Azért fél óra után úgy döntöttem, hogy inkább felhívom Ildit, jöjjenek haza a parkból, nehogy elkezdjen sírni:) Blanka is mutatja már a kezével a dolgokat, hogy mit nevezzünk meg, mit adjunk oda, mivel játsszunk.
Marcikának mostanában jó az étvágya. Nagyon ízlett neki a túrógombócom (ötöt is bevágott belőle!). Sőt, egyedül próbálkozott enni. Szerintem csak ezért evett ennyit, mert tetszett neki, hogy egyedül is tudja használni a kanalat:) és mert persze közben agyondicsértem:)
Új szavakat is tud. A zenélő játékokon pl. mindegyiknél mondja, hogy „kapcs”, vagyis kapcsoljam be. A többi játéknál pedig azt mondja, hogy „se”, vagyis segítsek neki:) Hédi laptopja után is mondja az angol elköszönést (bye!:)) Mást most nem jegyeztem meg:) Estére már eléggé kidőlt a Marci. Tibi waffelt sütött:), amit ő is imád. Hiába volt fáradt, hiába nem tudott már megtenni úgy két lépést sem, hogy ne essen a földre, a waffelt semmi pénzért nem engedte volna el, rakta volna le (egy óvatlan pillanatban még Blanka is tört le belőle magának, persze ő még nem ehet, úgyhogy résen kellett lenni, hogy mit szed fel Marci után a földről). Vagy állt a nagyok mellett, a kis waffelját szorongatva, és remélte, hogy ő is becsatlakozhat…
Hiú remények… Nagyon irigy Domi és Hédi (egymással is). Persze egyrészt megértem őket, hiszen Marci még a rombolást élvezi legtöbbször, na de amint odaér hozzájuk, közlik, hogy akkor gyorsan pakoljuk el. Sőt, még a dicséretet is elvárja Domi, hogy milyen ügyes, hogy rendet rak!:D Utána még Tibit is kiosztotta erősen gesztikulálva a kezével, hogy na de Keresztapa most pakoltam el, mit csinálsz azzal?!:D
Meg mindig azzal szívatja Hédit, hogy hazaviszi valamelyik játékát. Amire Hédi meg teljesen kiakad. Volt már olyan este, hogy nem akart aludni, mert félt, hogy a Domi elviszi a labdáját. Hiába dugta el a Szabi, gondolván, hogy ezzel a probléma letudva, és befejezi Hédi a bőgést, nem. Utána azt kérdezgette, hogy jó helyre dugta-e el, mert biztos, hogy meg fogja találni. :D Ettől függetlenül tündéri, ahogy eljátszanak egymással és közben dumálnak az élet nagy dolgairól:)
Sok fénykép sajnos most sem nagyon készült, mert az új gépemet még nem igazán tudom használni…
Azért a kedvenc karácsonyi képem megmutatom Marcikáról:
Néhány hete meg Hédivel maradtam otthon, mert beteg volt, elkapott valami vírust. Először azt hittük, hogy csak izomláza van, mert előző délután-este a játszóházban voltak. Aztán mire beértek a bölcsibe, az egész teste tele lett kiütéssel. Mind a két gyereket nem vállaltam be, mert nem akarom, hogy bármelyikük is úgy érezze, hogy nem foglalkozom vele, együtt meg még nem annyira tudnak játszani. (Próbáltam, Hédi gyurmázni szeretett volna, de Marci inkább csak a földre dobálta a kellékeket). Ráadásul megint betett nekem a rendelt pizza, így sok hasznom nem vette Szabi azon a héten. Több nap is otthon kellett maradnia. Hédivel jól elvoltunk. Előtte gyűjtöttem néhány ötletet, hogy mivel is töltsük el kreatívan és hasznosan az időt. Végül a festés mellett döntöttem. Ugyan Hédike nem mehetett ki az utcára, így csak én gyűjtöttem a faleveleket hozzá - amit persze más előtte le szokott préselni… -, de nekünk így is megfelelt. Festettünk rá, lenyomatoztunk vele, körberajzoltuk. Nagyon élvezte Hédi. Utána wc gurigából baglyot formáztam, azt is befestés céljából. Hédié inkább egy papagáj lett, az enyém meg egy krampusz (amit először ördögnek neveztem, de Szabi rám szólt, hogy gyerekeknek ilyet nem mondunk:) ). Azt viszont továbbra sem értem, hogy tud elaludni a bölcsiben délben… Nekem nem hajlandó sosem. Lehunyta a szemét egy pillanatra, majd felpattant és közölte, hogy ő megpróbálta… :D
Visszatérve erre a hétre. Pénteken végül Ildiék mégis átjöttek, elnapolta a dobozolást. Főleg, hogy Domi nem ment oviba a héten, így amúgy sem lett volna sok ideje rá.
Nem tudom a hegedű miért jön be mindegyik gyereknek ennyire… eldugtam, de Domi addig nyaggatott, míg oda nem adtam neki. Marci detto, azzal a különbséggel, hogy ő egyelőre csak nem hajlandó letenni (mint Hédi…).
Marci tündérpofa. Bármeddig el tudnám nézni, ahogy totyog, és közben cipel magával játékokat pl. Hédi orvosi táskáját:) Mindig egy kicsit megy, megáll, rogyaszt, vigyorog, és indul tovább. Majd odaér a kiszemelthez, belekapaszkodik, aztán nyújtja a kis kezét, hogy vegyük fel:) Blankával is sikerült végre sírás nélkül kicsit kettesben lennem:) Bár most sem tudtam igazán eldönteni, hogy sírni készül vagy nevetni. De szerintem ő maga sem:) Azért fél óra után úgy döntöttem, hogy inkább felhívom Ildit, jöjjenek haza a parkból, nehogy elkezdjen sírni:) Blanka is mutatja már a kezével a dolgokat, hogy mit nevezzünk meg, mit adjunk oda, mivel játsszunk.
Marcikának mostanában jó az étvágya. Nagyon ízlett neki a túrógombócom (ötöt is bevágott belőle!). Sőt, egyedül próbálkozott enni. Szerintem csak ezért evett ennyit, mert tetszett neki, hogy egyedül is tudja használni a kanalat:) és mert persze közben agyondicsértem:)
Új szavakat is tud. A zenélő játékokon pl. mindegyiknél mondja, hogy „kapcs”, vagyis kapcsoljam be. A többi játéknál pedig azt mondja, hogy „se”, vagyis segítsek neki:) Hédi laptopja után is mondja az angol elköszönést (bye!:)) Mást most nem jegyeztem meg:) Estére már eléggé kidőlt a Marci. Tibi waffelt sütött:), amit ő is imád. Hiába volt fáradt, hiába nem tudott már megtenni úgy két lépést sem, hogy ne essen a földre, a waffelt semmi pénzért nem engedte volna el, rakta volna le (egy óvatlan pillanatban még Blanka is tört le belőle magának, persze ő még nem ehet, úgyhogy résen kellett lenni, hogy mit szed fel Marci után a földről). Vagy állt a nagyok mellett, a kis waffelját szorongatva, és remélte, hogy ő is becsatlakozhat…
Hiú remények… Nagyon irigy Domi és Hédi (egymással is). Persze egyrészt megértem őket, hiszen Marci még a rombolást élvezi legtöbbször, na de amint odaér hozzájuk, közlik, hogy akkor gyorsan pakoljuk el. Sőt, még a dicséretet is elvárja Domi, hogy milyen ügyes, hogy rendet rak!:D Utána még Tibit is kiosztotta erősen gesztikulálva a kezével, hogy na de Keresztapa most pakoltam el, mit csinálsz azzal?!:D
Meg mindig azzal szívatja Hédit, hogy hazaviszi valamelyik játékát. Amire Hédi meg teljesen kiakad. Volt már olyan este, hogy nem akart aludni, mert félt, hogy a Domi elviszi a labdáját. Hiába dugta el a Szabi, gondolván, hogy ezzel a probléma letudva, és befejezi Hédi a bőgést, nem. Utána azt kérdezgette, hogy jó helyre dugta-e el, mert biztos, hogy meg fogja találni. :D Ettől függetlenül tündéri, ahogy eljátszanak egymással és közben dumálnak az élet nagy dolgairól:)
Sok fénykép sajnos most sem nagyon készült, mert az új gépemet még nem igazán tudom használni…
Azért a kedvenc karácsonyi képem megmutatom Marcikáról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése