Családunk by Hédi

Első napok az iskolában

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok

jutnak az eszembe,

hogy például az iskolában

van-e medence?

Szünetben szabad-e felmászni a fára,

és van-e gesztenyefa, beállni alája,

ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,

vagy lesz mindenkinél

az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,

aki majd segít a cipőmet bekötni?

A tanító néni szeret majd engem?

Ha jól tudom a leckét,

megpuszilgat engem?

Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?

És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?

Ha nem tudok valamit,

nagyon megbüntet?

És ott is lesz szülinap,

meg gyermeknapi móka?

Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?

Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,

legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Nem olyan régen írtam az ovis ballagásról, így el kellett érkeznie egy legalább olyan fontos napnak, azaz első napnak az iskolában. Hédi szeptember elsején először hivatalosan is belépett az iskola kapuján. Izgult, bár nem mutatta, tudom kavarogtak benne a gondolatok, és félt. Én legalább annyira izgalomba voltam:) Alig vártam a tanszerek beszerzését, a papír-írószer világa mindig vonzott, persze a végén Hédi mindenből a jégvarázsosat választotta... Na jó az üzenő füzetnél megszánt és azt mondta, hogy anya jó lesz az is. De hát Holly Hobbie-s volt H. H. rövidítéssel. Ezt meg kellett vennem, akkor is, ha tudom, hogy Hédi csak a kedvemért egyezett bele :)

Előtte napokba elkezdtük lassan a lista alapján összerakni a rajzdobozt, matekdobozt stb., de ez is inkább engem hozott lázba, Hédi más tevékenységeket választott.

Én be voltam zsongva, Hédi nyugodtnak tűnt. Persze mindig elmondtam, hogy milyen jó lesz ott. Sokat tanulhat, új barátokat lelhet stb.

Mégis fájó szívvel, elengedtem Hédit a suliba. Tibi ment vele, ez tűnt a legkivitelezhetőbbnek. Mégiscsak Marcinak is a nyári szünet után ez volt az első "munkás" nap. Csak nem viszem be őt emiatt hajnalba, még ha vissza nem térő alkalom. Így maradt Tibi és Hédi mesélése.

Hédi nagyszerűen helyt állt. Tibi végig ott volt vele, amíg lehetett. Megvárta a tanévnyitó ünnepség végét és csak ezután hagyta magára a sok idegen gyerek között a nagylányt. Hédi örült, kell neki még ez a kis bátorítás. Egy Eszter nevű kislány mellé került, akivel össze is barátkozott. És a nap végén (f1-ig) már 3 barátra tett szert (azaz ennyi kislánnyal beszélt, bár a nevüket nem tudta:)).

Bemelegítő feladatok voltak első napra. Elkészítették a névjegytáblát, amelyből kiderült, hogy nem mindenki tudja leírni még a saját nevét se. És volt valami dobókockás játék, ahol a tanárnéni szerintem a matek tudásukat mérte fel.

Délután úgy nyilatkozott, hogy jól érezte magát. És a "nagycsalád" gyakorlatilag minden tagjának részletesen elmesélte, hogy mi is volt az első nap az isibe. Lehet ez a része volt a fárasztóbb neki:) De boldog voltam, mert sokat és szívesen mesélt:)

Este a szülőket maratoni szülői várta, és hosszú várakozás után kezembe vehettem az elsős könyveket. Egy kicsit még vágyakoztam is az iskola után, pedig emlékszem én, hogy utáltam oda járni, micsoda időpocsékolásnak tartottam:D

Éjszakára pedig megkaptuk mi is az első házi feladatunkat: a könyvek becsomagolását. 

Röviden Hubáról

Továbbra is gyönyörű hajas baba tekintélyes fiús hanggal:) Bár a homlokán, mint az öregek kezd kopaszodni. Hogy ne legyen hátul kopasz foltja, igyekszem nappal hason altatni. Eredmény: máshol kopik ki a haja.

Sokat fejlődött. Nagyon érdeklődő, nagyon figyel már. 

Rengeteget mosolyog. Imád enni. Már elhagytuk az 5 kg-ot!

Nagyok örülnek is neki, meg nem is. Hédi szereti babusgatni és sokat segít (hozza a takarót, elrendezi a babakocsit, próbálja megnyugtatni...). Marci is mindig elmondja, hogy imádja, de gyakran nem a legfinomabban nyúl hozzá, akkor puszilgatja, mikor eszik és próbál ő is baba lenni. Szerencsére Huba egyre edzettebb, egyre jobban tűri a piszkálást.

Nap képei - Gyermekeim

Új ágy, új mérföldkő

Elkészült Hédi ágya. Már nagyon várta. Egyrészt mert ő is részt vett a választásában, másrészt azt ígértem neki, hogy ha az ágy (vendégágyas) előbb elkészül, mint a kistestvére születése, hívhat éjszakára vendégeket. Dominál sokan megfordultak az elmúlt hetekben, így Hédi is nagyon vágyott rá. Szegény hetekig kérdezte, mikor lesz kész. A végén már én is izgultam, mert csúsztak néhány hetet a határidővel. Huba születése előtt 1-2 nappal (már nem emlékszem pontosan) elkészült az ágy, de így a vendégvárás eltolódott. 

A szavunkat betartottuk. Ha B. Marci nem is, de Domiék nálunk aludtam már. 4-en egy szobában. Hédi igazi gentleman volt, átadta az "emeletet" Dominak, ő pedig a vendégágyon aludt Blankával, Marci pedig egy nyugodtabb sarokban szivacson. Meglepően jól szót fogadtak és viszonylag hamar elaludtak.

De a bejegyzés nem is ezért született, sokkal inkább, mert az új ággyal együtt saját szoba lett ígérve Hédinek. Elérkezett az idő, amikor a nagylánynak igénye lett intim szférára. Hédi rendes gyerek, mondhatni a legrendszeretőbb a családba, Marci a fordítottja. Így Hédi hiába igyekezett, mindig felfordulás volt a szobájukba. Arról nem is beszélve, hogy Marci hajnali ébresztője Hédit is megviselte. Marci a délutáni alvás során kipihente magát, Hédinek pedig nem erőssége a napközbeni pihenés. És különben is egy majdnem iskolás lánynak kijár a külön szoba.

Hogy Marci se érezze úgy, hogy rosszul járt, azt ígértük neki, hogy Tomasz költözik mellé. (Tomasz máshogy gondolta). Így az eredeti szobafelosztás kicsit megkeveredett és Hédi került a kék szobába, Marci pedig maradt a barnába (ami inkább rózsaszín), mert ott elfér két ágy is. Ebből még gondok lesznek, de egyenlőre egyikük se csinált belőle problémát.

A külön szobával pedig együtt jár a külön, egyedüli alvás is. Az elalváshoz innentől kezdve nem csak ránk nincs már szükségük, hanem egymásra se. Persze a szobaajtókat még nyitva tartjuk, de így is hatalmas előre lépés.

És Marci előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat, mert ő is nagyon jól viselte a változást. Sőt mi több már az éjszakai sétáit (pisilés, ivás) is egyedül intézi, mondjuk azóta gumicsizma is jól jönne a fürdőbe:)